A görögök még azt gondolták, hogy az esténként a nyugati látóhatár közelében, hajnalonként viszont a keleti horizonton ragyogó „csillag” két különböző égitest. A hajnalit Fényhozónak, azaz Phoszporosznak, az estit pedig Heszperosznak nevezték el – Püthagorasz, a híres matematikus volt az, aki elsőként ismerte fel, hogy ugyanarról az égitestről van szó.
A görögök később Aphroditéről, a szépség istennőjéről nevezték el a ragyogó fénypontot – így lett az égbolt talán leglátványosabb égitestéből Vénusz, ami az istennő római megfelelője.
A bolygó esti láthatósági időszakának végén járunk, az alsó együttállás előtt, amikor a Vénusz pályája legizgalmasabb látnivalóit produkálja, egészen március végéig. És hogy mik ezek a látványosságok? Cikkünkben ezeket szedtük csokorba.
Aphrodité a távcsővégen
Galilei volt az első, aki a Vénuszt távcsövön keresztül figyelte meg. Kezdetleges műszere is elegendő volt ahhoz, hogy felfedezze az égitest fázisait – így jutott az itáliai fizikus arra a következtetésre, hogy a Vénusz nem a Föld, hanem a Nap körül kering, méghozzá a Naphoz közelebbi pályán.
Valóban, távcsőben személve a Vénusz a Holdhoz hasonló fázisokat mutat, létezik telivénusz, félvénusz és vénuszsarló is. Ám míg a Hold látszó átmérője minden esetben közel azonos, az Esthajnalcsillag látszó mérete drámaian változik a fázisai során. Amikor telivénuszt látunk, a bolygó a Nap mögött, a Földtől jókora távolságban van, ilyenkor mérete mindössze 9,8 ívmásodperc, apró, teli korong. Földközelben viszont hajszálvékony vénuszsarlót látunk, aminek a mérete akár a 60 ívmásodpercet is elérheti!
Szerencsétlenségünkre a vénuszsarló viszonylag ritka tünemény, a bolygó jóval több ideig járja a fél- és telivénusz, majd újra félvénusz útját, mint a Földhöz legközelebbi pályaszakaszt. Ragadjunk hát meg minden alkalmat a sarló megfigyelésére – és ennek éppen most kezdődik a szezonja!
Vénuszsarló-vadászat – on!
A Vénusz februárban elérte legnagyobb fényességét, 4,9 magnitúdójával túlragyogott mindent az esti égen. Láthatósága és fényessége márciusban folyamatosan romlik, 23-án éri el alsó együttállását a Nappal. Eddig lesz Esti, ezután pedig Hajnalcsillagként köszönthetjük majd a hajnali égbolton.
Pontosan ez a néhány hét lesz a sarlóvadászok aranykora!
Március 1-én, szombaton 18:50-kor, 15 fokos horizont feletti magasságban láthatjuk majd a bolygót pontosan nyugati irányban. Ekkortól van esélyünk olyan jelenségek megfigyelésére, amire a Vénusz legfényesebb, a horizonttól jó magasan ragyogó helyzetben esélyünk sincs.
Hamuszürke fény
A hamuszürke fény a Hold esetében jól ismert, jól magyarázható jelenség. A holdsarló megfigyelése közben, tiszta időben kísérőnk árnyékos vidékei is halovány, szürke fénnyel derengenek. Ennek oka a Földről visszavert napfény, ami megvilágítja a Hold sötét oldalát.
A Vénusz esetében is létezik a hamuszürke fény, azaz az Ashen-light. Ezt nagyobb valószínűséggel az Esthajnalcsillag vékony sarló korában figyelhetjük meg, azaz pontosan a március 1-én kezdődő időszakban.
De mitől fénylik a Vénusz sötét oldala? A Föld fényétől biztosan nem, hiszen több mint százszor messzebb van tőlünk, mint a Hold. Ez a rejtély évszázadokig foglalkoztatta a megfigyelőket, hiszen az Ashen-light jelenséget már a 17. században megfigyelték a korabeli csillagászok.
A tudósok magyarázták a Vénusz hamuszürke fényét a bolygó felsőlégkörében gyakran előforduló villámok által gerjesztett fénnyel, a légköri szén-dioxidból az ultraibolya sugárzás hatására széteső és rekombinálódó oxigén fénylésével, vulkáni tevékenységgel és optikai illúzióval is.
A rejtélyre talán a NASA Parker-szondája adta meg a választ, amikor a Nap felé vezető útján többször is elhaladt a bolygó közelében.
A szonda nagylátószögű kamerájával készült felvételek azt sugallják, hogy az Ashen-light a vörösen izzó bolygófelszínnek a fénye, pontosabban a fénylésnek körülbelül az az egyötöd része, amit a Vénusz sűrű felhőzete átereszt. Végső tudományos konszenzus még nincs róla.
Akárhogy is, a most kezdődő észlelőidőszak kiváló alkalom, hogy távcsövünkkel mi is megfigyeljük és fényképezzük a Vénusz rejtélyes hamuszürke fényét a bolygó sötét oldalán!
Az alsó együttállásig és tovább
Március második felében az egyre növekvő méretű sarló rohamosan egyre lejjebb és lejjebb kúszik a horizont felé, míg végül 23-án hajnali 2:08-kor alsó együttállásba kerül a Nappal. 20-án, csütörtökön este extrém helyzetben talán még elcsíphetjük az 59" látszó átmérőjű, 1 %-os fázisú égitestet az alkonyi fényekben, 18:30-kor mindössze 1 fokkal a horizont felett. Eddig tart az esti megfigyelési időszak. Viszont már másnap, 21-én hajnalban 05:15-kor is elcsíphetjük 1 fok magasan a keleti látóhatár felett a Vénuszt az előző estivel megegyező, de hajnali szürkületi helyzetben, azaz a polgári szürkület végén!
23-án, az alsó együttállása után néhány órával, hajnali 05:09-kor az éles szemű megfigyelők megtalálhatják a bolygót a polgári szürkület kezdetén, két fokkal a horizont felett. A Vénusz ekkor 1%-os fázissal, 59,5 ívmásodperces, hatalmas sarlóval köszönti a korán kelő vadászokat.
A bolygó alakját ebben az időszakban nagyon éles szemű megfigyelők akár szabad szemmel is kivehetik! Ekkor általában ”pálcikának” írják le a megfigyelők, nem pontszerű égitestnek. Ennek oka, hogy az emberi szem felbontóképessége körülbelül megegyezik a Vénusz látszó méretével – kihívásra fel!
Túlnyúló szarvak
A vénuszsarló egyik legmegkapóbb látványossága a túlnyúló szarvak jelensége, amikor – az elnevezésnek megfelelően – a bolygó szarvai túlnyúlnak az elméleti 180 fokos határon. Ezt a Vénuszon kívül egy égitest sem produkálja a Földről nézve.
Hogyan lehetséges ez?
Köztudott, hogy a bolygónak vastag, sűrű légköre van. Ez a légkör pedig különleges fényszórási és fénytörési jelenségekre képes. Olyannyira, hogy különleges esetekben a sarló teljesen, gyűrűként futja körbe a Vénusz látszó kerületét! Az alsó együttálláshoz közeli napokban feltétlenül keressük a túlnyúló szarvakat, fantasztikus látványban lehet részünk!
Hogyan észleljük a vénuszsarlót?
Az alsó együttállás felé közeledő, egyre vékonyodó Vénusz jelenségeinek megfigyeléséhez legalább közepes méretű távcsövet ajánlunk. A hamuszürke fény csak nagyon jó optikai minőségű távcsövekkel és kiváló megfigyelési körülmények között kapható távcsővégre. Elsősorban refraktorok, azaz lencsés távcsővek, azon belül is a színi hibákat korrigáló apokromátok használata javasolt, de ma már a speciális felépítésú tükrös távcsövek is fel tudják venni a versenyt az apokromátokkal. Ha a sötét oldal részleteire lennénk kíváncsiak, akkor viszont a minél nagyobb objektívátmérő számít. Bátran essünk neki az észlelésnek a legnagyobb tükrös távcsővel, amihez hozzá tudunk férni! Fotografikusan pedig nagy dinamikai tartományú CMOS érzékelőkre és speciális, csak infratartományban átengedő szűrőkre lesz szükség. A túlnyúló szarvak megfigyeléséhez bármely távcsőtípus ajánlható, nagy nagyítással érdemes próbálkozni.
Vénuszsarló mellé a holdsarló és a Fiastyúk együttállása
Március 5-én 18:45-től a 13 fokos magasságban ragyogó Vénusztól vigyük feljebb a tekintetünket, 58 fokra a horizonttól találjuk majd a 39%-os fázisban levő holdsarlót, amint bő két fokra közelíti meg az M45 nyílthalmazt, azaz a Fiastyúkot. Pazar látványnak ígérkezik, de az erős holdfény miatt egy kézi látcsővel is készüljünk megfigyelni az együttállást, hogy biztosan ne maradjunk le róla. Különösen hogy a Jupiter és a Bika alfája, az Aldebaran is asszisztál majd a jelenséghez, kiváló asztrofotótémát szolgáltatva. Miután kigyönyörködtük magunkat az égi jelenségben, folytathatjuk is a Vénusz hamuszürke fényének vadászatát.
Megfigyelésre és fotózásra fel, amihez tiszta egeket kívánunk!
Források
Meteor Csillagászati Évköny 2025
https://stellarium-web.org/
Svábhegyi Csillagvizsgáló
urvilag.hu
Borítóképek forrása
A Vénusz fázisai 2016. október és 2017. februárja között, Sharin Ahmad, FlickR, CC2.0
1%-os Vénusz 2022. január 13-án, Sharin Ahmad, FlickR, CC2.0
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló