Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tóth Árpád: Lélektől lélekig (részlet)
Minden évben eljönnek hozzánk a Perseidák. Talán mindenkinek van egy-egy személyes kis története arról, hogyan „találkozott” először e parány porszemekkel, amik augusztus 11–13 környékén tömegesen érik el bolygónk felsőlégkörét, hogy aztán színes villanások kíséretében múljanak ki.
Lehetetlen nem költőin fogalmazni az augusztusi égi tűzijáték szépségéről.
De honnan származnak a Perseidák, és mitől különlegesek? Ebben a cikkben megválaszoljuk.
A Perseidák eredete
A Perseidák, csakúgy, mint minden hullócsillagraj, mikrometeoroidok sokaságából áll, s még a legnagyobbak is csupán mákszemnyiek. Jó is ez így: nem lenne kellemes, ha a meteorzápor kozmikus szőnyegbombázást jelentene…
Ezek a mikrometeoroidok többnyire üstökösökből származnak. Az üstökösök, mint köztudott, a Nap közelébe érve erős aktivitást mutatnak, felszínükről gázok (kóma) és por (csóva) válik le, ez okozza a szépséges megjelenésüket. Ilyen üstökös 109P/Swift-Tuttle üstökös is, ami a Perseida meteorraj szülőégitestje. Magyarul a por, ami a szebbnél szebb színes felvillanásokat okozza az augusztus közepi esti-éjjeli égen, egyenesen erről az üstökösről származik.
Az üstökös rendkívül elnyúlt ellipszispályán mozog a Nap körül – még az Uránusznál is kétszer távolabb jut a Naptól! Ez igen hosszú keringési időt eredményez, 133 éves periódussal, amit azonban a gázóriások, különösen a Jupiter gravitációs hatásai erőteljesen befolyásolhatnak.
Azonban mégiscsak elmondhatjuk, hogy a nyaranta látott hullócsillagok valaha az Uránusz pályáján túl rótták a Naprendszer sötét, üres régióit…
Mindezt egyébként a híres (kissé rosszmájúan: hírhedt) olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli igazolta számításaival. Mint ismeretes, ő volt az, aki az emberi szem egy hibájának köszönhetően téves megfigyeléseket végzett a Marsról, ahol csatornákat vélt felfedezni – a marsi élet, sőt értelmes civilizációk létét sugallva. Bár mindez csak optikai csalódás volt, kulturális hatása máig velünk él a jobb, rosszabb tudományos-fantasztikus novellákban és regényekben.
A 109P/Swift-Tuttle legutóbb 1992-ben járt földközelben. Ekkor binokulárban látható volt, azonban a történelem során többször is szabadszemes fényességű volt: kínai csillagászok feljegyzései alapján Kr. u. 188-ban látható volt az esti égen, 0,1 magnitúdós fényességével. Valószínűleg látták Kr. e. 69-ben és talán 322-ben is, a források azonban kevésbé megbízhatóak.
Dédunokáink azonban örülhetnek: 2126-ban 0,7 magnitúdós, tehát ismét szabadszemes üstökösként tér vissza!
A Perseidák megfigyelése
Jó hír: ehhez távcső sem kell. Egyszerűen keressünk egy kényelmes, jó egű (minél jobb horizontú) mezőt, vigyünk magunkkal pokrócot, teát és meleg ruhát, s élvezzük az este látványát.
A maximum 13-án hajnali 3 órakor várható.
De mire számíthatunk?
Landy-Gyebnár Mónika kiváló cikkben összegezte tavaly, hogy mit láthatunk a különböző minőségű égboltokról. Ez azt jelenti, hogy tipikus kisvárosi, vagyis átlagos égről óránként 10-12, sötét, vidéki égről óránként 40-50, míg a pesti égről csupán 2-3 hullócsillagot láthatunk realisztikusan. Megéri tehát kevésbé fényszennyezett helyekre látogatni, hiszen máskülönben lemaradunk az élményről.
Valaki lője le a Holdat!
Idén lesz egy bökkenő: fényes lesz a Hold. Egészen konkrétan telihold lesz… Ez minden, fentebb említett számot legalább 20-30 százalékkal csökkent, ami rossz hír… De tenni ellene sajnos semmit sem lehet. Ne szegje kedvünket azonban a hír: ha valóban olyan helyre utazunk, ahol a fényszennyezés kicsi, akkor még telihold mellett is sokkal több hullócsillagot láthatunk, mint akár egy holdmentes városi égről.
Ezek tehát a legfontosabb tudnivalók. Ifjú és kevésbé ifjú szerelmespárok számára pedig talán nem is olyan nagy baj, hogy szép Szeléné vigyázó ezüstfénye öleli majd át azt a bizonyos hajnali eget…
A borítóképen: Schmall Rafael tavaly augusztus 13-i képe. Forrás: Észlelésfeltöltő - www.eszlelesek.mcse.hu
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló