ezzel hangsúlyozva, hogy számunkra is fontos Földünk védelme, megóvása és teszünk érte, hogy a jövőben is élhető hely maradjon.
Hamarosan újra elérkezik a Föld órája. Ez a mondat sci-fi-be illő is lehetne, ha nem tudnánk mit is jelent ez pontosan, vagy ha nem a mai napon lenne. A korábbi években valószínűleg már sokunk csatlakozott a mozgalomhoz, vagy követte az eseményeket valamilyen formában, egyénileg vagy csoportosan, közösségileg, mégis röviden nézzük meg, hogy pontosan miről is van szó.
A Természetvédelmi Világalap (World Wildlife Fund, WWF) által minden évben megszervezett globális mozgalomról van szó, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy egy órára kapcsoljuk le elektromos fényforrásainkat törékeny bolygónk megóvására odafigyelve, hogy ezáltal is kifejezzük lakóhelyünk iránti elkötelezettségünket, illetve védelmére való törekvésünket. Nem csak mi, hanem a különböző középületek és intézmények is lekapcsolják a fényeket egy órára.
Az eseményre általában március utolsó vagy utolsó előtti szombatján kerül sor, idén március 22-én lesz, Magyarországon 20:30–21:30 óra között kapcsoljuk le a villanyt.
Bolygónk megóvásával, védelmével kapcsolatban Carl Sagan amerikai csillagász, asztrobiológus klasszikus, időtálló gondolatait emeljük ki. A Voyager–1 1990-ben készített egy fotót a Földről (Halványkék Pötty), 6 milliárd km távolságból, amelyhez a következő gondolatokat fűzte: „Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt – azon a porszemcsén a napsugárban függve.(...) Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.(...).”
A Föld órája mozgalom nem az energiafelhasználás csökkentéséről szól, hanem arról, hogy ráirányítsuk a fókuszt saját bolygónkra és felhívjuk a figyelmet az azt érintő környezeti problémákra.
Rövid történeti áttekintés
A Föld órája megmozdulás legelőször 2007-ben volt Ausztráliában, pontosabban Sydney-ben, amikor először történt meg a „fények lekapcsolásának” pillanata. De honnan is jött az ötlet? 2004-ben merült fel a gondolat a Természetvédelmi Világalap által egy reklámügynökséggel való találkozás során, hogy hogyan lehetne az ausztrál lakosságot bevonni az éghajlatváltozás témakörével kapcsolatban. 2006-ban született meg az ötlet, majd a rá következő évben, március 31-én meg is valósították. Lokális kezdeményezés lévén, ekkor még csak Ausztrália területén kapcsolták le a fényeket egy órára. Több mint 2 millióan csatlakoztak elsőre, hogy megmutassák, fontos a bolygó jövője.
Az ezt követő évben, az első évforduló alkalmából már nemzetközivé vált a mozgalom, 2008-ban 35 ország (50 millió ember) kapcsolódott be. Ebben az évben csatlakozott Magyarország is. Ekkor a Golden Gate híd, a római Colosseum és más nevezetességek is sötétbe borultak egy órára. Sőt még a Google honlapja is „elsötétült” arra az alkalomra.
2009-ben még többen vettek részt, pontosan 88 ország és 4159 város képviselte magát a Föld óráján. Egyiptomban a Szfinx és a gízai nagy piramisok fényei is kialudtak. 2010-ben már 126 ország vett részt – olyan nevezetességek fényeit kapcsolták le, mint az Empire States Building vagy a Niagara-vízesés körül levő lámpák, de a londoni Big Ben, a Sydney-i Operaház, az Eiffel-torony, az Akropoliszon levő Parthenon romjai, a Brandenburgi-kapu és a pekingi Tiltott Város megvilágítását is kikapcsolták egy órára. Az ezután levő év volt az addigi legnagyobb önkéntes környezetvédelmi akció. 2011-ben a szervezők arra ösztönözték az embereket, hogy a 60 perces eseményen túl is elkötelezzék magukat a környezetvédelem mellett. Összesen 135 ország (több mint 1,8 milliárd ember) vett részt, és mind a hét kontinens csatlakozott.
A 2012. évi Föld órája azért volt érdekes, (amellett, hogy az előző év rekordját is megdöntötte), mert ez volt az első alkalom, amikor az űrben is csatlakoztak a mozgalomhoz. André Kuipers holland származású űrhajós a Nemzetközi Űrállomásról osztott meg posztokat a Twitteren (ma: X), és készített képeket a Földről. Szerinte „az ESA (Európai Űrügynökség) minden nap azon dolgozik, hogy megértsük bolygónkat, és a Föld órájában való részvétel lehetővé teszi, hogy az emberek csatlakozzanak hozzánk ebben az elkötelezettségben.”
Ugorva egyet az időben, 2020-ban a COVID-járvány ellenére is nagy számban részt vettek az országok az első teljesen digitális Föld órája kampányban, az online térben. 2021-ben első alkalommal rendezték meg az ún. Earth Hour Virtual Spotlight-ot, amely az éghajlatváltozás és a világjárványok terjedése közötti összefüggésre világított rá. Tavaly, azaz 2024-ben az eddigi legnagyobb Föld órája volt, több mint 180 ország részvételével.
Ezzel pedig elérkeztünk a jelenbe. Itt vagyunk, és idén is leoltjuk a fényeket egy órára, újra hangsúlyozva azt, hogy mennyire fontos számunkra bolygónk jövője.
Bárki, bárhol csatlakozhat a Föld órája megmozduláshoz (a magyar honlap itt érhető el), 60 percet töltve azzal, hogy valami pozitív dolgot tegyen bolygónkért. Nem tűnik soknak ez az idő, mégis számottevő lehet, ha a világ minél több szegletéből csatlakozunk, és mindannyian egy órát szánunk egyetlen otthonunkra.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró