Égi kísérőnk felszínén két eltérő árnyalatú területet különíthetünk el szabad szemmel, világos részeket és sötét foltokat. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen azt gondolták, tengerek, ezért is nevezik ezeket mare területeknek. Ezeket a látványos, hatalmas krátereket a Hold felszínébe csapódó aszteroidák és kozmikus törmelékek, a tengereket pedig vulkánkitörésekből kiömlő és megszilárduló lávák hozták létre.
Észlelése pedig történhet szabad szemmel vagy a binokulártól kezdve a nagy távcsövekig bezárólag mindenféle távcsővel. Ha esetleg nem rendelkezünk távcsővel, akkor se csüggedjünk, az észlelésnek több olyan ága van, amely nem igényel műszerezettséget, mint például a fázisok megfigyelése. A vékony sarló megfigyelésének már az ókorra visszanyúló hagyományai vannak, mivel ekkor a holdhónap kezdetét az esti égen újhold után először megjelenő holdsarlóhoz igazították. Manapság is sokakat foglalkoztat a minél vékonyabb, vagyis az újhold utáni minél fiatalabb, illetve újhold előtti minél „idősebb” (ekkor is a közelebbi újholdhoz adjuk meg az életkorát a holdsarlónak) sarló megfigyelése, esetleg fényképezése is.
Izgalmas szabadszemes, binokuláros megfigyelési téma továbbá a hamuszürke fény vizsgálata. A jelenséget a Föld által visszavert napfény okozza, így láthatóvá téve a holdkorong többi részét. A jelenség a 3-4 napos holdsarlón észrevehető a leginkább. A vállalkozó szelleműek pedig akár a tengereket, krátereket is megpróbálhatják azonosítani a hamuszürke fényben.
A Hold teljes ciklusának hossza, amíg egy adott fázisából ugyanabba visszatér, 29,5 nap. Bár a holdhónap alkalmazása hosszú távon, abszolút időszámításra nem a legalkalmasabb, az egy évnél rövidebb időskálájú események idejének mérésére alkalmazható, mint például a virágzás és a terméshozás között eltelt idő. Január 30-án, csütörtökön 17:23-kor a polgári szürkület végén a délnyugati látóhatár felett nem egész 4°-kal láthatunk megint egy szépséges holdsarlót nem messze attól a ponttól, ahol lenyugodott a Nap. Ekkor a Hold 27 óra 47 perces lesz (újhold után), és mindössze 2%-os fázisban látszik majd mint egy vékony penge. A Hold vékonysága már önmagában nehezíti az észlelést, ezt pedig még a viszonylag világosan derengő égbolt is tovább nehezíti majd. Ez azonban ne vegye el a kedvet az észleléstől. Válasszunk egy magasabban fekvő helyet, ahonnan megfigyelhetjük szabad szemmel majd égi kísérőnket, de egy kézi látcső is nagy segítségünkre lehet. Ne feledkezzünk meg ekkor a Holdtól jóval balra fentebb levő Szaturnuszról és a tőle nem messze ragyogó Vénuszról se! Ha tovább kalandozunk az általuk kijelölt sávon az égbolton, a fehéres fényű Jupitert és a vöröses színű Marsot is könnyedén láthatjuk. Szinte egyszerre felkereshetjük az égen az összes szabadszemes bolygót!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló