Az okkultációk, más néven csillagfedések a csillagászok által évszázadok óta megfigyelt jelenségek. Bekövetkezésük annak köszönhető, hogy a Hold a csillagokhoz képest más sebességgel halad az égbolton. Útja során időről időre áthalad fényesebb csillagok előtt. Ennek során égi kísérőnk egy időre eltakarja a csillagot, amely kicsivel később újra láthatóvá válik. A fedés időtartama attól függ, hogy a Hold melyik szélességi fokán lép be a csillag az égitest mögé, illetve lép ki mögüle.
Július 10-én éjjel, helyi idő szerint 23:10-kor a Hold az omicron Scorpiit (o Sco, 17 Sco) fedi el. A jelenség remekül megfigyelhető lesz annak ellenére, hogy meglehetősen közel leszünk a teliholdhoz. A csillag az ekkorra alig észrevehető, sötét oldalon lép be az égitest mögé, hogy azután 23:58-kor kilépjen a világos oldalon. Égi kísérőnket fázisa miatt könnyű lesz megtalálni a dél-délkeleti égbolton. Horizont feletti magassága az okkultáció kezdetekor arasznyi (18°17'), ezt követően csökkeni kezd. A csillag kilépésekor már jóval közelebb jár majd a horizonthoz (13°31'). A Hold rendkívüli ragyogása miatt azonban a kilépés szabad szemmel mégsem lesz észrevehető, ezért az egész jelenséget érdemesebb binokulárral vagy kisebb távcsövekkel megfigyelni.
Az o Scorpii meglehetősen fényes, szabad szemmel is látható csillag (4,6 magnitúdó), a Földtől mért távolsága 879 fényév. Érdekes belegondolni, hogy a most látható fénye 1121-ben, II. István király uralkodásának idején indult el felénk.
Egy másik okkultáció ugyancsak felkeltheti az érdeklődők figyelmét. Július 17-én éjfél után kevéssel a Hold egy másik csillagot, a tau Aquariit fedi el (71 Aqr), amely több mint egy órával később, 1:24-kor bukkan elő égi kísérőnk korongja mögül. Ez már a július 13-i telihold után következik be. A fedés mintha csak a fordítottja lenne az o Scorpii fedésének. A csillag a Hold fényárban úszó oldalán lép be, ezért ez kevésbé lesz látványos jelenség. Ezzel szemben kilépéskor az árnyékos, sötét oldalon bukkan majd fel, egyszerre mintha felragyogna, ahogyan előbukkan az égitest mögül.
A tau Aquarii fényesebb csillag (4 magnitúdó), és a Földhöz is közelebb van (317 fényév). Most látható fénye a Rákóczi-szabadságharc idején indult el hozzánk. Érdekesség, hogy a 71 Aqr optikai kettőscsillag (22496-1336, H 6 97), a főcsillagtól nem is olyan messze található egy halvány kísérő. Az okkultáció során a jóval kevésbé fényes (10 magnitúdós) komponenst nagyon nehéz lesz megfigyelni, belépéskor nem is érdemes próbálkozni vele, kilépéskor is inkább nagy távcsővel és nagy nagyítást használva pillanthatjuk meg, ha a látómezőből ki tudjuk zárni a Hold felszínének legnagyobb részét, hogy csak a sötét perem maradjon látható. A kísérő a fényes főcsillag előtt mintegy négy perccel bukkan majd elő.
Szerző: Talabér Gergely, Tudományos újságíró / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló