A római isten bolygója
Naprendszerünk legkisebb bolygóját már a babilóniai, ókori görög és római csillagászok is megfigyelték. Természetesen a szabad szemes észlelés korlátai miatt nem ismerték a fázisait és felszíni képződményeit. A római csillagászok Mercurius istenükről – az istenek hírnöke a római mitológiában – neveztek el a bolygót, és ezt a mai napig használjuk. A távcső megjelenésével és technikai fejlődésével a 17. századtól kezdődően már a fázisait is meg tudták figyelni a csillagászok. Azonban a felszíni alakzatokat csak a 19. században pillantották meg. Az utóbbi évtizedekben a Mariner–10, MESSENGER és nemrég a BepiColombo nevű űrszondák is meglátogatták a parányi bolygót. A több évszázada tartó csillagászati munkának köszönhetően számos tulajdonságát ismerjük a planétának.
Az égitest születése után mint Naprendszerünk legtöbb bolygóját számtalan becsapódás érte. Ennek hatására fekete bazaltsíkságok és hatalmas kráterek borítják a Merkúr felszínét. Az utóbbi felszíni képződményeket írókról, művészekről és zenészekről nevezik el, így összesen 6 kráternek van magyar vonatkozású neve: Bartók, Jókai, Liszt, Petőfi, Munkácsy és Kertész. A bolygó átmérője csak 4880 km, ami a legkisebb planétává teszi Naprendszerünkben. Gázóriásainknak, mint a Jupiternek és a Szaturnusznak nagyobb átmérőjű holdjai is vannak. Azonban nem csak a legkisebb, hanem a Naphoz legközelebbi bolygó is. Az átlagos távolság a két égitest között 58 millió kilométer. Egy merkúri év 88 földi nappal egyenlő, és 59 napra van szüksége, hogy a saját tengelye körül megforduljon. Közelsége miatt a Nap által megvilágított oldalán 400 Celsius-fok körüli hőmérséklet uralkodik. Az árnyékos területen viszont -100 Celsius-fok alatti hőmérsékletek is előfordulnak.
A merkúrsarlók észlelése
Naprendszerünk legkisebb bolygójának észlelése sosem volt egyszerű feladat. A tapasztaltabb amatőrcsillagászok számára is kihívást jelent az apró planéta megtekintése. Az asztrofotósoknak sem egyszerű megörökíteni a bolygót. Már szó esett arról, hogy rendkívül közel kering a Naphoz, azonban más tulajdonságok is hozzájárulnak az észlelés nehézségeihez. A legnagyobb kitérése a Naptól csak 28 fok, továbbá fényessége igen nagy skálán mozog, mivel felső együttálláskor -2,48 magnitúdó, míg alsó együttállás során 7,25. Természetesen minél fényesebb az adott égitest, annál egyszerűbb megtalálni. A Merkúr valamennyire kivétel, ugyanis a legfényesebb szakaszában túl közel van központi csillagunkhoz. A legjobb időszak a legnagyobb keleti és nyugati kitérések alkalmával van. Szerencsénkre a félmerkúr szombaton, míg a legnagyobb kitérés vasárnap fog bekövetkezni.
Szombati dichotómia
Március 23-án, 18:40-kor a nyugati égboltra tekintve, 10 fok fölött láthatjuk a római istenről elnevezett bolygót. A magnitúdója -0,23 lesz, ami elég fényessé teszi, hogy szabad szemmel is könnyen megtekinthessük. Kisebb csillagászati távcsövekkel már gyönyörködhetünk a 48%-os fázisában. A felszínén található fekete színű tengerek és hatalmas kráterek észlelése igen nehézkes. A kellően nyugodt légkörön túl 15-20 centis távcsőre és 300-szoros nagyításra lesz szükségünk. Egészen 19:45-ig észlelhetünk, amikor a horizont alá bukik a kicsiny planéta.
Vasárnapi Merkúr-észlelés
A legjobb lehetőségünk, hogy az idei évben naplemente után észleljük a Merkúrt, vasárnap este lesz. Miután 18:00-kor a horizont alá bukik a Nap, egyre jobban látható lesz a bolygó a nyugati égbolton. Ekkor 16 fokos magasságban fog elhelyezkedni, és 44%-os fázisa lesz. A fényessége 0,08 magnitúdó, ami igencsak szembetűnő a keresőtávcsövekben. Fél órával később már szabad szemmel is látható lesz, kicsivel több mint 11 fok fölött. Végül 19:43-kor a horizont alá bukik, azonban így is egy óránál tovább is észlelhetjük szerencsés esetben.
Hónap végi merkúrsarlók
Jövő hét hétfő és vasárnap között csökkenő fázist figyelhetünk meg, így egyre kisebb merkúrsarlókat láthatunk. Hétfőn már 39%-os lesz a planéta, ami vasárnapra 18%-ra csökken. Azonban nemcsak a fázisa, hanem a fényessége is egyre csökken. 25-én este 0,10 magnitúdós lesz, majd vasárnap 1,43. Sajnos 10 fok alatti magassága igen nehézzé teszi az észlelést, és mindenképpen tereptárgymentes nyugati horizontra lesz szükségünk.
Az észlelési nehézségek ellenére érdemes megpróbálni a legkisebb bolygó megtekintését. Szabad szemmel egy fényes pontként jelenik meg az égbolton, míg távcsőben a fázisait is megfigyelhetjük. Megfelelő csillagászati eszköz segítségével és jó légkör esetén akár felszíni alakzatokat is észlelhetünk.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász