Augusztus hónapban is nyomába eredünk a legérdekesebb kisbolygóknak, amik szembenállásba kerültek, így épp a legfényesebb állapotukban és legjobb megfigyelhetőségük során gyönyörködhetünk bennük.
Ráadásul három szépséges hölgyalak is megörvendeztet minket ebben a hónapban.
Lássuk, mit is kell tudni róluk:
Kisbolygóészlelésről általában
Mielőtt fejest ugrunk a három kisbolygóhölgy titkaiba, elevenítsük fel az aszteroidamegfigyelés egyszeregyét.
Amatőrcsillagász távcsőben megfigyelve a kisbolygók csillagszerű, halványabb objektumként látszanak a látómezőben.
Általában valami ilyesmi látszik:
Mivel a kisbolygók szabad szemmel nem megkülönböztethetők a körülöttük lévő csillagoktól, megfigyelésükhöz azt a tulajdonságukat kell kihasználnunk, hogy a távoli, mozdulatlannak tűnő állócsillagokhoz képest mozognak.
A kereséshez kis (20-30X) nagyítást és nagy látómezőt eredményező okulárokat használjunk, hogy minél több fényesebb csillagot láthassunk.
A kisbolygók aktuális helyzetét több online felületen is megtalálhatjuk, ezek alapján pedig akár papíralapú csillagtérképeken (Vízi Péter: Csillagatlasz kistávcsövekhez, Pleione csillagatlasz, Égabrosz stb.) bejelölhetjük a pontos pozíciójukat.
Később ezt a térképet vigyük magunkkal a távcső mellé, s az égen látható fényesebb csillagokat tájékozódásul használva, csillagról-csillagra haladva (ez az ún. csillagugrás-módszer) végül megtalálhatjuk azt a régiót, ahol a kisbolygó is található.
Előfordulhat, hogy elsőre is biztosak vagyunk a dolgunkban, kisbolygók esetén azonban egy észlelés nem észlelés! Csak úgy bizonyosodhatunk meg, hogy tényleg a keresett kisbolygót találtuk meg, ha végzünk egy második megfigyelést is, akár a következő estén.
És hogy ez mégis miért segít minket? Nos, azért, mert a kisbolygó a már említett módon elmozdul a csillagokhoz képest. Ha mozgó „csillagot” találunk, az pedig nem lehet más, csakis a keresett aszteroida.
Lássuk hát a három augusztusi kisbolygónkat!
Augusztus 15-én meglátogat minket a (80) Sappho
A Sappho egy nagy, S-típusú (szilikátos) aszteroida a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben. Viszonylag elnyújtott pályán kering: Napközelben 1,84 CsE-re (Csillagászati Egység), Naptávolban 2,76 CsE-re közelíti meg anyacsillagunkat. Forgási periódusa 14 óra (ilyen hosszú ott egy nap), míg a Napot 1270 földi nap alatt kerüli meg. Átmérője kb. 68 km. Tömege 5*1017kg, felszínén tehát a gravitációs gyorsulás nagyjából 0,03 m/s2, azaz a földinek 1/327-e.
Egy 80 kg-os férfi így a Sappho felszínén mindössze 25 dkg-ot nyomna, mint egy pohár üdítő… Augusztus 14-én kerül oppozícióba, amikor 9,6 magnitúdóra fényesedik fel. Az Equuleus, azaz Csikó csillagképben keressük: térképe itt elérhető.
Nevét az ókori görög költőnőről, leszboszi Szapphóról kapta, akit kevés fennmaradt műve ellenére az ókor legnagyobb szerelmi lírikusaként tartunk számon.
Hogy valóban tudott-e a szerelemről szenvedélyesen írni, ezt most magunk is eldönthetjük:Szélvihar a hegyormokat tépi.A tölgyesben vad-dühösen vájkál,Jobban vájkál Eros a szívemben...Újra gyötör Eros gyötrelemmel,Testem bágyad. EllenállhatatlanKínzó édes vad szörnyeteg, Eros.
Augusztus 19-én oppozícióban a (43) Ariadne
Az Ariadnét az Aquariusban, azaz Vízöntőben keressük, a 8,9 magnitúdós aszteroida részletes térképe innen elérhető. Méretét tekintve viszonylag nagy: 95x60x50 km-es dimenziói elnyújtott, szivarszerű alakot kölcsönöznek az Ariadnének, melyet 1857-ben fedeztek fel. Tömege körülbelül 1,21*1018 kg, vagyis a Sappho kétszerese, sűrűsége pedig másfélszer nagyobb, mint a Földé! Keringési periódusa 1195 földi nap, tengelye körül 6 óra saját alatt fordul meg.
Ez az aszteroida egyébként ellentétes irányban kerüli meg a Napot, mint a Föld, vagyis úgynevezett retrográd keringésű. A Flora-családba tartozik (annak második legnagyobb tagja a (80) Flora után) melynek eddig 13 000 tagját ismerjük, ezek az aszteroidák teszik ki a kisbolygóöv teljes tömegének 3,5%-át.
Elképzelhető, hogy a dinoszauruszokat 66 millió évvel ezelőtt kipusztító aszteroida (Chicxulub-impaktor) is a Flora-család tagja volt. Nevét Aradné krétai királylányról kapta, aki aranyfonal-gombolyagot adott Thészeusznak, hogy miután legyőzte a Minótauroszt, ezt a félig ember, félig bika szörnyet, kitaláljon a krétai labirintusból.
Augusztus 24-én a (89) Julia látogat meg minket
A szintén Aquariusban opponáló 9 magnitúdós aszteroida keresőtérképét innen érjük el. A 1866-os francia felfedezésű Julia 1487 földi nap alatt kerüli meg a Napot, míg saját tengelye körül 11,4 óra alatt fordul meg. Fizikai dimenziói 89x80x62 km. Tömegéről megoszlanak a források, körülbelül 6,7*1018 kg, vagyis a három felsorolt kisbolygó közül a Julia a legmasszívabb.
A szilikátos kisbolygó a Julia-család szülőégiteste, melyet egy nagyjából 30-120 millió évvel ezelőtti becsapódás hozott létre, 5000-15000 köbkilométer anyagot juttatva a világűrbe a kisbolygó felszínéről, életet adva a Julia kisbolygócsaládnak. A feltételezett kataklizma nyomai máig fellelhetők, ez a kb. 70-80 km átmérőjű, és 4 km mély Nonza kráter. A Julia kisbolygó nevét nem az ókori görög világból, hanem a keresztény korzikai Szent Júliáról kapta, aki 439-ben szenvedett vértanúhalált.
Három pompás aszteroidánk fényszennyezésmentes, tiszta égről kistávcsővel is megfigyelhető, kezdők is nyugodt szívvel felkereshetik. Ne hagyjuk ki őket!
Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
A borítókép forrása: leszboszi Szappho John William Godward festményén (Wikimedia Commons).Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is: Idén indul a világ első fából készült műholdja