Október 2. és november 7. között keresztezi a Föld a Halley-üstökös pályáját, tehát ebben az időszakban van esélyünk arra, hogy elcsípjünk néhány szemrevaló hullócsillagot. Maximuma október 20-ról 21-ére virradó éjszaka várható – ekkor érdemes intenzívebben szemlélni az éjszakai égboltot, ugyanis akár 20 meteort is láthatunk óránként, amelyek 66 km/s sebességgel száguldanak. Az égboltfigyelést viszont nagymértékben befolyásolhatja a Hold jelenléte az égen, amely 83%-os pompájában fog ragyogni a Bika csillagképben az éjszaka folyamán az égbolton.
Az Orionidák szülőobjektuma a jól ismert Halley-üstökös, amelyről a következőkben részletesebben olvashatunk.
A Halley-üstökös kultúrtörténete
A Halley az egyik legismertebb üstökös, ugyanis vele kapcsolatosan értették meg a csillagászok, hogy ezek az objektumok visszatérő látogatói is lehetnek égboltunknak.
A középkorban az üstökösök megjelenését rossz ómennek tartották. Egészen a reneszánszig Arisztotelész elmélete volt érvényben, miszerint az üstökösök a Föld légkörének egyfajta jelenségei, kipárolgásai voltak. Ezt az elképzelést borította fel a dán Tycho Brahe 1577-ben, aki egy prágai csillagásszal együttműködve kimutatta, hogy az üstökösöknek a Holdon túl kell elhelyezkedniük. Ketten egyszerre mérték meg a Hold égi helyzetét az égbolton az obszervatóriumaikban a csillagokhoz képest és az a földrajzi távolság miatt kicsit más pozícióban látszott. Ellenben az üstökösnél ilyet eltérést nem tudtak kimérni, ezért úgy gondolták, hogy akkor annak messzebb kell lennie mint a Hold. Sokan azonban nem voltak meggyőződve arról, hogy az üstökösök a Nap körül keringenek.
A következő mérföldkőnek Isaac Newton 1687-es Principia Mathematica műve számít, ugyanis ebben leírta a gravitáció és a mozgás törvényeit, de bebizonyította azt is, hogy az 1680-as nagy üstökös parabolapályán mozgott. 1705-ben Edmond Halley angol csillagász, Newton barátja, szerkesztője és kiadója, mestere módszereit alkalmazva korabeli üstökösöket vizsgált, és felfigyelt arra, hogy 1531-ben, 1607-ben, illetve 1682-ben nagyon hasonló pályákon mozogtak az objektumok. A csillagász végül arra a következtetésre jutott, hogy ez ugyanaz az ellipszispályán mozgó objektum, amely így periodikusan, 75,32 évente visszatér. Azóta kiderült, hogy ez az időszak 72 és 80 év között változik. Ez alapján megjósolta, hogy 1759-ben fog újra megjelenni az üstökös. Ő már nem élte meg, hogy láthassa az előrejelzésének sikerét, de az ő tiszteletére nevezzük ezt az objektumot Halley-üstökösnek.
A Halley legutóbb 1986-ban volt látható, legközelebb pedig 2061-ben fog visszatérni.
Az üstökös adatai: a rövid periódusú üstökösök közé tartozik, mivel 200 évnél rövidebb idő alatt tesz meg egy teljes fordulatot a Nap körül. Ellipszispályán kering a Nap körül, ennek legtávolabbi pontja kicsivel több mint 35 csillagászati egység (CSE, és 1 CSE= 149,6 millió km). 2023. december 9-én volt legutóbb naptávolban, ezt követően pedig folyamatosan közeledik. 2061. július 28-án kerül napközelbe (0,59 CSE), július 29-én pedig földközelbe (0,48 CSE).
A meteorraj
A Halley minden egyes alkalommal, amikor visszatér a belső Naprendszerbe porszemcséket és kődarabokat szór az űrbe. Ez a törmelékáram évente két meteorzáport eredményez, mivel pályája két helyen is közel kerül a Földéhez: májusban az Éta Aquaridákat, amelyről részletesebben itt olvasható, és októberben az Orionidákat.
Az Orionidák fényességükről és sebességükről ismertek, ugyanis kb. 66 km/s gyorsasággal ütköznek bele a Föld légkörébe, néha pedig a Vénusz bolygónál is fényesebb tűzgömbökké is válhatnak. Radiánspontja (az égbolt azon pontja, ahonnan egy meteorzápor látszólag érkezik) az Orion csillagkép, innen ered a neve is (mint minden más meteorrajnak is). A jelenség viszont látványosabb lehet, ha a radiánstól távolabb nézzük, mivel az égbolt bármelyik pontján feltűnhetnek a meteorok.
A meteorraj az északi és a déli féltekén egyaránt megfigyelhető este 10 óra után, ekkor emelkedik a látóhatár fölé az Orionidák radiánsa. Érdemes tehát egy megfelelő helyre kimenni és eltölteni türelemmel néhány órát a szabad ég alatt az égboltot szemlélve.
Tartalmas meteorvadászatot kívánunk mindenkinek!
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló