Kezdjük egy erős állítással: a napfogyatkozások valójában meglepően gyakoriak, s anno e cikk szerzőjét is meglepetésként érte, amikor először hallotta, hogy évente több (2-5) legalább részleges napfogyatkozás is bekövetkezik, 18 havonta pedig legalább egyszer valahol a Földön teljes napfogyatkozást figyelhetünk meg.
Nos, mivel földünk hatalmas, az árnyékkúp pedig pici, a föld egy adott pontján mégis igen ritka vendég a teljes napfogyatkozás.
Magyarország ebből a szempontból kiváló példa: legutóbb 1999. augusztus 11-én láthattunk teljes napfogyatkozást, amint azt az alábbi postabélyeg is megörökítette:
Hazánkból legközelebb csak 2081 szeptember 3-án láthatunk majd teljes napfogyatkozást… aki látta ’99-ben, annak hatalmas mázlija van, aki pedig nem, hát, annak eggyel több oka van sokáig élni!
Nemrég írtunk arról is, hogy gyönyörű holdfogyatkozást láthattunk volna, ha az USA területén élnénk - illetve láthattunk is, bár nem saját szemünkkel, csak ha követtük az online közvetítést, melyet korábbi cikkünkben is megemlítettünk.
És most egy újabb napfogyatkozás kopogtat: ha kedves olvasónk (aki feltehetően maga is földlakó, amennyiben pedig nem, kérjük, a Svábhegyi Csillagvizsgálóval vegye fel először a kapcsolatot!) nem akar 2081-ig várni, akkor mielőbb kezdje el megszervezni utazását a kies Antarktiszra, ugyanis december 4-én, magyar idő szerint 8:33-kor gyönyörű látványban lehet részünk!
No persze a fagyos kontinens egésze nem lesz érintett, így a pontosabb tájékozódást elősegítendő csatolunk egy térképet.
Azok pedig, akik sajnos nem utazhatnak a hamarosan nyári „kánikulába” fulladó kontinensre, mindenképpen nézzenek rá 4-én reggel a Svábhegyi Csillagvizsgáló Facebook-oldalára, ahol megosztjuk majd az egyik élő közvetítés linkjét.
Akik pedig esetleg lemaradtak, azok ezen a linken keresztül visszapillanthatnak még a tér és az idő e távoli pillanatába, hogy láthassák a napfogyatkozásról készült felvételeket.
A napfogyatkozások hátteréről, történelméről bővebben ebben a cikkben írtunk, mindenképpen ajánlott elolvasnia annak, aki szeretné jobban megérteni ennek a csodálatos csillagászati eseménynek a működését. Azért röviden megemlítjük a kötelezőt: ahogyan égi kísérőnk, a Hold megkerüli a Földet, időnként pontosan bolygónk és a Nap közé kerül, elállva a Napból érkező fény útját.
Az így kialakuló árnyékkúp holdunk méretéből és távolságából adódóan azonban nem elég nagy ahhoz, hogy az egész bolygót beterítse, ennek nyomán az árnyékos sáv (és így maga a napfogyatkozás is, aminek lényege, hogy a Hold árnyékában vagyunk) kiterjedése igen korlátozott.
A napfogyatkozásoknak jelentős hatása van az élővilágra is: az állatok könnyen azt hihetik, hogy éjszaka lett, így a békák brekegni kezdenek, a tücskök pedig ciripelni, de nem nehéz elképzeni azt sem, hogy bizonyos intelligensebb állatok megijedhetnek a szokatlan körülményektől. A levegő ilyenkor érezhetően lehűl, egyes növények levelei összecsukódnak…
Érdemes megnézni ezt a videót, ahol az állatok reakcióját lmutatják be. Persze az Antarktiszon egyiket sem figyelhetjük meg, legfeljebb a császárpingvinek állnak majd tanácstalanul a jelenség előtt. Annál is inkább, mert a totalitás a sarkkörön túli örök napfény otthonába esik, ahol ilyenkor hónapokig nem megy le a Nap.
Hát most sötétségbe borulva eltűnik az égről, talán nem kis kognitív disszonanciát okozva a pingvinek lelkivilágában!
Akárhogy is, egy napfogyatkozás még képről, videóról is érdekes látvány.
Nézzetek rá!
Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló