Még ha csak darabokban is, de visszatér hozzánk a Halley-üstökös! Az Orionida meteorraj szülőégitestje ugyanis nem más, mint maga a leghíresebb üstökös. Ennek fő oka az, hogy az üstökösök elnyúlt, igen elliptikus pályán keringenek a Nap körül, Kepler II. törvénye értelmében pedig minél távolabb van egy égitest a Naptól, annál lassabban kering. Az üstökösök tehát nagyon sokáig vannak a Naptól távol, és csak nagyon rövid ideig vannak hozzá közel, ahogy az alábbi GIF animáció is mutatja.
A Halley-üstökös pályája. Ha a GIF nem indul el, kattints ide Forrás: Wikimedia commons
Amikor a Halley (és sok más üstökös is) közel kerül a Naphoz, fagyott gázokból és porból álló felszínük elkezd szublimálni, vagyis az addig fagyott gázok elkezdenek elillanni, így keletkeznek az üstökösök csodálatos kómái és csóvái. Az ilyenkor kiszabaduló törmelékhalomból keletkezhetnek aztán meteorrajok – mint az Orionidák is.
Az Orionidák radiánspontja, ahogyan neve is mutatja, az Orion csillagképben van. A hullócsillagrajok elnevezése hagyományosan a radiánspontot tartalmazó csillagkép nevén alapul. A radiánspont az a pont az égen, ahonnan a hullócsillagok kiindulni látszanak, ha képzeletben összekötjük az ioncsatornáikat (a köznyelvben szokás ezt „csóvának” nevezni, azonban hivatalosan csóvája csak az üstökösöknek van).
Az Orionida raj tagjai igen gyorsak, másodpercenként 67 kilométeres sebességgel (!) száguldanak a Föld közelében.
Gyakorisági maximumuk a Perseidákkal ellentétben nem annyira csúcsszerű, hogy lényegében egyetlen éjszakára koncentrálódjon, a megfigyelések szerint 20-a és 24-e között viszonylag egyenletesen oszlik el, október 21-i csúccsal.
Idén sem lesz ez másként, a legtöbb meteorfelvillanás a 21-éről 22-re virradó éjjel várható, a radiánspont ekkor már igen magasan, 35 fok körül lesz a horizont felett.
A ZHR viszonylag alacsony, 20 körül van. A ZHR (Zenithal Hourly Rate) egy elméleti maximumot jelölő szám. Ez a szám azt mondja meg, hogy tökéltesen ideális körülmények között a teljes égbolton hány meteort láthatnánk akkor, ha a radiánspont a zenitben (pontosan a fejünk felett, az égbolt tetején) lenne. Feltételezzük, hogy nyílt síkságon vagyunk bármiféle kitakarás nélkül, fényszennyezésnek (beleértve a Holdat is!) pedig híre-hamva sincs.
Sejthető, hogy a valóság ennél jóval kiábrándítóbb. A ZHR = 20 a gyakorlatban inkább óránként 2 hullócsillagot jelent.
Az ajánlott megfigyelési módhoz idézzük az IMO vonatkozó közleményét:
A meteorok megfigyelésének legjobb módja, ha egy kényelmes nyugágyban fekszünk, és a háttámlát úgy döntjük le, hogy körülbelül félúton felfelé nézzünk az égre. Ha a horizonthoz közeli égbolt fényesen kivilágított, akkor egyenesen felfelé is nézhetünk, de az égbolt alsó felén több meteort látunk, mint egyenesen felfelé, mivel a légkör sokkal vastagabb oszlopán keresztül nézünk. Javasoljuk, hogy nézzünk dél felé, hogy a Bikából, az Ikrekből és a Kis Oroszlánból érkező kisebb meteortevékenységet is meg tudjuk különböztetni. A Tauridák meteorjai lassabbak lennének, mint az Orionidák, míg a Geminiből és a Leo Minorból érkező meteorok szintén gyorsak lennének, akárcsak az Orionidák. Ezek a kis meteorzáporok a legjobb esetben is csak körülbelül 2 meteort produkálnak óránként. Vannak olyan véletlenszerű meteorok is, amelyek nem tartoznak semmilyen felismerhető forráshoz. Októberi hajnalokon ezekből a véletlenszerű meteorokból általában óránként körülbelül 10 szokott előfordulni. Az idei év egyik bónusza, hogy nagyobb tűzgömb-aktivitásra számítunk a Tauridákból. Tehát figyeljünk fényes, lassan mozgó meteorokra is az Oriontól nyugatra, a Kos és a Bika csillagképek közelében található területről.
Sikeres észlelést kívánunk!
A borítóképen Landy-Gyebnár Mónika felvétele egy ORI családba tartozó meteorról. eszlelesek.mcse.hu
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló