Gyéren legelésző őszi hullócsillagnyáj: itt vannak az Orionidák

2022 október 20
| Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Darabokban tér vissza a Halley-üstökös!

Még ha csak darabokban is, de visszatér hozzánk a Halley-üstökös! Az Orionida meteorraj szülőégitestje ugyanis nem más, mint maga a leghíresebb üstökös. Ennek fő oka az, hogy az üstökösök elnyúlt, igen elliptikus pályán keringenek a Nap körül, Kepler II. törvénye értelmében pedig minél távolabb van egy égitest a Naptól, annál lassabban kering. Az üstökösök tehát nagyon sokáig vannak a Naptól távol, és csak nagyon rövid ideig vannak hozzá közel, ahogy az alábbi GIF animáció is mutatja.

A Halley-üstökös pályája. Ha a GIF nem indul el, kattints ide Forrás: Wikimedia commons

 

Amikor a Halley (és sok más üstökös is) közel kerül a Naphoz, fagyott gázokból és porból álló felszínük elkezd szublimálni, vagyis az addig fagyott gázok elkezdenek elillanni, így keletkeznek az üstökösök csodálatos kómái és csóvái. Az ilyenkor kiszabaduló törmelékhalomból keletkezhetnek aztán meteorrajok – mint az Orionidák is.

Az Orionidák radiánspontja, ahogyan neve is mutatja, az Orion csillagképben van. A hullócsillagrajok elnevezése hagyományosan a radiánspontot tartalmazó csillagkép nevén alapul. A radiánspont az a pont az égen, ahonnan a hullócsillagok kiindulni látszanak, ha képzeletben összekötjük az ioncsatornáikat (a köznyelvben szokás ezt „csóvának” nevezni, azonban hivatalosan csóvája csak az üstökösöknek van).

 
A Nemzetközi Meteor Egyesület (IMO) angol nyelvű ismertetőgrafikája az Orionidákról. Látszik, hogy a radiánspont az Orion jobb karjának könyökénél található.
A Nemzetközi Meteor Egyesület (IMO) angol nyelvű ismertetőgrafikája az Orionidákról. Látszik, hogy a radiánspont az Orion jobb karjának könyökénél található.

Az Orionida raj tagjai igen gyorsak, másodpercenként 67 kilométeres sebességgel (!) száguldanak a Föld közelében.

Gyakorisági maximumuk a Perseidákkal ellentétben nem annyira csúcsszerű, hogy lényegében egyetlen éjszakára koncentrálódjon, a megfigyelések szerint 20-a és 24-e között viszonylag egyenletesen oszlik el, október 21-i csúccsal.

Idén sem lesz ez másként, a legtöbb meteorfelvillanás a 21-éről 22-re virradó éjjel várható, a radiánspont ekkor már igen magasan, 35 fok körül lesz a horizont felett.

A ZHR viszonylag alacsony, 20 körül van. A ZHR (Zenithal Hourly Rate) egy elméleti maximumot jelölő szám. Ez a szám azt mondja meg, hogy tökéltesen ideális körülmények között a teljes égbolton hány meteort láthatnánk akkor, ha a radiánspont a zenitben (pontosan a fejünk felett, az égbolt tetején) lenne. Feltételezzük, hogy nyílt síkságon vagyunk bármiféle kitakarás nélkül, fényszennyezésnek (beleértve a Holdat is!) pedig híre-hamva sincs.

Sejthető, hogy a valóság ennél jóval kiábrándítóbb. A ZHR = 20 a gyakorlatban inkább óránként 2 hullócsillagot jelent.

Az ajánlott megfigyelési módhoz idézzük az IMO vonatkozó közleményét:

A meteorok megfigyelésének legjobb módja, ha egy kényelmes nyugágyban fekszünk, és a háttámlát úgy döntjük le, hogy körülbelül félúton felfelé nézzünk az égre. Ha a horizonthoz közeli égbolt fényesen kivilágított, akkor egyenesen felfelé is nézhetünk, de az égbolt alsó felén több meteort látunk, mint egyenesen felfelé, mivel a légkör sokkal vastagabb oszlopán keresztül nézünk. Javasoljuk, hogy nézzünk dél felé, hogy a Bikából, az Ikrekből és a Kis Oroszlánból érkező kisebb meteortevékenységet is meg tudjuk különböztetni. A Tauridák meteorjai lassabbak lennének, mint az Orionidák, míg a Geminiből és a Leo Minorból érkező meteorok szintén gyorsak lennének, akárcsak az Orionidák. Ezek a kis meteorzáporok a legjobb esetben is csak körülbelül 2 meteort produkálnak óránként. Vannak olyan véletlenszerű meteorok is, amelyek nem tartoznak semmilyen felismerhető forráshoz. Októberi hajnalokon ezekből a véletlenszerű meteorokból általában óránként körülbelül 10 szokott előfordulni. Az idei év egyik bónusza, hogy nagyobb tűzgömb-aktivitásra számítunk a Tauridákból. Tehát figyeljünk fényes, lassan mozgó meteorokra is az Oriontól nyugatra, a Kos és a Bika csillagképek közelében található területről.

Sikeres észlelést kívánunk!

A borítóképen Landy-Gyebnár Mónika felvétele egy ORI családba tartozó meteorról. eszlelesek.mcse.hu 

Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló