A Neptunuszon túli fagyos világ, a Kuiper-öv jelenleg is a Naprendszer egyik legaktívabban kutatott területe. Ez a korong a Mars és a Jupiter pályája között húzódó kisbolygóövhöz hasonlatos – amennyiben apró égitestek, rendszerünk kialakulásának maradványai alkotják – csak éppen sokkal nagyobb annál. Hússzor szélesebb és akár kétszázszor nagyobb a benne levő égitestek tömege, és becslések szerint körülbelül 100 000, minimum 100 km átmérőjű objektum alkotja. További nem elhanyagolható különbség, hogy míg a belső aszteroidaöv főként sziklából és fémből álló égitesteket tartalmaz, addig a Kuiper-öv egy tipikus objektuma fagyott gáz (metán, ammónia) és jég egzotikus elegye.
Ez a terület ad otthont a legtöbb olyan égitestnek, amelyet ma törpebolygóként ismerünk (Pluto, Orcus, Haumea, Quaoar, Makemake és sorolhatnánk). Ezek majdnem bolygók, sőt a Plutót közel száz évig így tartottuk számon, amíg 2006 augusztusában a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) le nem fokozta. De mi volt ennek az oka?
1992 után a csillagászok egyre-másra fedezték fel a Kuiper-öv nagyobb objektumait – többek között 2005-ben a Makemake-t – amelyek azt sugallták, hogy a Pluto csak egy a sok, Neptunuszon túl kóborló törpe közül.
Amikor pedig ugyanabban az évben megtalálták az Erist, amely nagyobb, mint a Pluto, végleg tarthatatlanná vált a helyzet.
Az IAU lépett, és úgy határozta meg a bolygó fogalmát, hogy annak a Kuiper-objektumok semmiképpen se feleljenek meg.
Állásfoglalásuk szerint ugyanis bolygó az, amely egy csillag vagy egy csillagmaradvány körül kering (ez vonatkozik a törpebolygókra is), elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alakja, viszont nem elég nagy tömegű ahhoz, hogy belsejében meginduljon a magfúzió és ezáltal saját fénye legyen (még ez is rendben van), valamint keringése során „tisztára söpri” a pályáját övező térséget - és itt már nincs helye sem a Plutónak, sem a többi törpének.
A Makemake tehát egy a Kuiper-öv soha bolygóvá nem sorolt tagjai közül, mégpedig a második legnagyobb és legfényesebb (az Eris nem tartozik szorosan az övhöz, annak pályáján túl kering). 2005-ben éppen húsvétkor fedezte fel Michael Brown és csapata, akik azonnal el is nevezték Húsvéti Nyuszinak. Az IAU azonban ragaszkodott a saját elnevezési szabályaihoz, miszerint a Kuiper-objektumokat teremtő istenségekről kell elnevezni, de kompromisszumként a Húsvét-szigeti Makemake-t, a termékenység helyi istenét választották névként ennek a fagyott metánvilágnak.
Túlzottan sokat azóta sem sikerült kideríteni az objektumról, vizsgálta a Spitzer és a Herschel űrtávcső – kevés sikerrel, vetett rá néhány pillantást a New Horizons NASA-szonda is, miközben a Kuiper-öv más égitestjei felé tartott, ám létezik egy olyan terv, miszerint 2024-es – vagy 2036-os, ha az előbbi nem sikerülne – indítással a Jupiter gravitációját kihasználó hintamanőverrel 16 év alatt szondát lehetne juttatni a Makemake közelébe.
Kutatnivaló volna bőven, mert a rendelkezésre álló csekély megfigyelés azt sugallja, hogy egyelőre ismeretlen okokból, de a törpebolygó nagyban különbözik a társaitól, többek között hiányzik róla a nitrogén, ami pedig például a Pluto fagyott óceánjainak meghatározó eleme.
Hát ez a távoli világ kerül most földközelbe, mégpedig a március 29-ről 30-ra virradó éjszakán, egészen pontosan hajnali 04:39-kor. Megfigyelése igazi kihívás még a kiváló távcsővel rendelkező amatőröknek is, hiszen fényessége mindössze 17,1 magnitúdó lesz.
Jó hír, hogy nem kell feltétlenül hajnalban kelni, egész éjszaka próbálkozhatunk: a Makemake a Coma Berenices csillagkép Bootes felé eső oldalán lesz megfigyelhető. Alkonyat előtt kel, pirkadat után nyugszik, és éjfél után éri el a legmagasabb, megfigyelésre leginkább alkalmas pozícióját, 60 fok körüli delelési magassággal.
A félhold ugyanakkor csak hajnali három körül nyugszik, tehát ha nekiduráljuk magunkat, hogy becserkésszünk egy igazán egzotikus objektumot, akkor érdemes az éjszaka második felét választani.
Hideg és tiszta időben a sötét észlelőhely és keresőtérkép. mellett szükségünk lesz egy termosz forró teára is, de aki a Makemake-t sikerrel észleli, az méltán lehet büszke a saját és a távcsöve teljesítményére.
Kiváló eget kívánunk!
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló