Ha az ehhez hasonló robbanások gyakoriak a fiatal csillagok körül, akkor ezek a bolygóikkal együtt keményebb körülményeknek vannak kitéve, mint eddig gondoltuk.
A csillagok és a hozzájuk tartozó bolygók molekulafelhők gravitációs összeomlása során jönnek létre. Amikor egy felhő összeomlik, a teljes perdülete megmarad, így válhat forgó protoplanetáris koronggá. A csillagok és a bolygók ezekben a korongokban alakulnak ki, de az anyagnak nem a teljes egésze válik csillaggá és bolygókká, mert egy része a korong forgástengelye mentén erőteljes sugárnyalábok formájában távozik. Ezek a sugárnyalábok segítenek a korongnak megszabadulni a „felesleges” impulzusmomentumtól és anyagtól.
Japán kutatók éppen újraelemezték az ALMA rádiótávcső-hálózat protoplanetáris korongokra vonatkozó archív adatait, amikor az egyik korong közelében robbanásszerűen táguló buborékra lettek figyelmesek. A WSB 52 jelű korong 441,2 fényévre van tőlünk a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép irányában. A részletes elemzés kimutatta, hogy a táguló buborék lökéshullám-frontja ütközött a koronggal, és torzítja azt. Más fiatal csillagok körül is észleltek már hasonló, táguló buborékokat, de egyikük se mutatta a buborék és a korong ütközésének jeleit. Ezt a jelenséget elméleti módszerrel sem jósolták meg eddig.
A kutatók azt találták, hogy a buborék középpontja rajta van a korong forgástengelyén. Annak az esélye, hogy egy buborék véletlenül éppen a korong tengelyénél alakuljon ki, gyakorlatilag nulla, tehát feltételezhetjük, hogy az elhelyezkedése nem véletlenszerű. A kutatók szerint a korong tengelyéhez illeszkedő sugárnyaláb indította be a buborék tágulását.
A WSB 52 által több száz évvel ezelőtt kibocsátott nagy sebességű nyaláb beleütközött a koronghoz közeli hűvös gázba, aminek következtében a gáz összenyomódott. A kompresszió következtében megnövekedett nyomás hatására a gáz felrobbant – ez vezetett a táguló buborék kialakulásához.
„A sci-fikben láthatunk olyat, hogy kilőnek egy pusztító sugarat valamire, ami robbanást idéz elő, és a törmelék visszarepül arra, aki a sugarat kilőtte. Hasonló történik a valódi csillagászati jelenségeknél is, csak nagyobb intenzitással.” – magyarázza Masataka Aizawa (Ibaraki University). „Ennek a felfedezésnek hála ismét rádöbbentem, hogy a természet sokkal összetettebb, mint azt az emberek gondolják. A jövőbeni kutatásaim során remélhetőleg vizsgálhatom még a robbanások hatásait a csillagok és a bolygórendszerek kialakulására.”
Forrás: https://www.nao.ac.jp/en/news/science/2025/20250805-alma.html
Az eredményeket bemutató szakcikk: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/1538-4357/add47e
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet