Korábban a Mars felszínén látott, csatornaszerű alakzatok feltérképezésével elterjedt az a nézet, miszerint ott is kialakulhatott a földihez hasonló civilizáció. Ma már tudjuk, hogy a csatornás szerkezet nem mesterséges eredetű, hanem csupán egy optikai illúzió, így a marslakók napjainkban leginkább csak a tudományos fantasztikus irodalomban létjogosultak. Az emberiség azonban azóta is töretlen érdeklődéssel fordul Földünk külső bolygószomszédja felé. Következő cikkünkben összefoglaljuk a Mars legfontosabb jellemzőit.
A Mars a háború római istenéről kapta a nevét, a görög hadisten, Árész megfelelőjéről. Eredetileg Mars isten a tavasz hírnökeként, illetve az erdők, mezők és termés védnökeként vált ismertté, innen is ered a tavasz első hónapjának, a márciusnak az elnevezése. Később azonban, tekintettel arra, hogy Mars a termékenységet is jelképezi, a férfiasság, a férfiúi erő szimbólumává lett, még később a háború istenévé tették. A Mars szimbólumát napjainkban is gyakran használják a férfi nem jelképeként.
.png)
A Mars bolygó szimbóluma.
A vörös bolygó Naprendszerünk negyedik bolygója, a Naptól ~1,5 csillagászati egység távolságban kering, s ennek megfelelően keringési ideje is némileg hosszabb 1 évnél: 687 földi nap. Egy marsi nap, vagy ahogy a szaknyelvben nevezik, 1 sol hossza majdhogynem megegyezik a földi nap 24 órájával, annál mindössze 40 perccel hosszabb. Tengelyének 25 fokos ferdeségében is hasonlít Földünkhöz, így ahhoz hasonlóan a Marson is váltják egymást a különböző évszakok. Ezen hasonlóságokat tekintve nem véletlen tehát, hogy az emberiség korábban a Marsot tűzte ki a naprendszerbeli gyarmatosítási folyamat első célpontjaként. Sugara nagyjából a Föld sugarának a fele, így tömege körülbelül Földünkének a nyolcada.
A Mars belső felépítése a 2018-as InSight leszállóegység mérései alapján a többi kőzetbolygóéhoz hasonló: áll egy belső, viszonylag nagy méretű vasmagból, amelynek sugara kb. 1840 km, egy, a Föld felső köpenyéhez hasonlóan szilikátos összetételű, ám annál több vasat tartalmazó, illetve kétszer vastagabb köpenyből és egy vékony kéregből.
A bolygó felszínének a kéreg magas vas-oxid-tartalma vöröses színt kölcsönöz, felszínformái pedig szintén jellegzetesek. Az 1800-as évek végén csillagászok csatornaszerű alakzatokat véltek felfedezni a felszínen, amelyeket az intelligens élet megnyilvánulásának gondoltak, ám később, az űrszondák felvételein bizonyítást nyert, hogy nincsenek ilyen alakzatok a Marson. Ezek helyett azonban számos érdekességet rejt a vörös bolygó felszíne: érdekes megemlíteni, hogy a bolygó északi és déli félgömbje nagyban különbözik egymástól. Az északi féltekén egy hatalmas sík mélyföld terül el, míg a déli féltekét idős kráterek borítják. A két régió találkozásánál találhatóak a Tharsisnak és Elysiumnak nevezett vulkáni vonulatok. A Tharsis-régióban jött létre a Naprendszerünkben ismert legmagasabb vulkán, a 21 km magas Olympus Mons. Szintén érdekes felszínalakzat a Valles Marineris kanyonrendszer, a maga 4000 km-es hosszúságával és néhol akár 10 km-es mélységével.
A Földhöz hasonlóan a Mars sarkvidékein is találhatóak jégsapkák, amelyek jórészt szilárd állapotú szén-dioxidból, vagyis szárazjégből állnak. Az északi féltekén ezen jégsapka helyét egy jóval kisebb, vízjégből álló terület veszi át a szárazjég elszublimálásával.
Napjainkban is intenzíven kutatott terület a folyékony víz keresése a Marson, amelynek jelenlétét régebben alapvetőnek hitték. Mostanra azonban tudjuk, hogy a víz csak rövid ideig és csak bizonyos területeken tud cseppfolyós halmazállapotban maradni. Ennek oka a Mars légkörének vékonysága, illetve a rendkívül alacsony légnyomás, amely a földinek nagyjából 0,6%-a. A legelfogadottabb elmélet szerint a Mars légkörét a napszél részecskéi fújták el, hiszen a bolygónak nincs a Földéhez hasonlóan erős mágneses tere, amely el tudná téríteni a Napból érkező töltött részecskéket. Bár nagyon vékony a légkör, abban hatalmas sebességű szelek erős porviharokat keltenek, amelyek akár globális méreteket is ölthetnek. Szintén a vékony légkör következménye a Földénél jóval nagyobb hőingás: a legmelegebb területeken a hőmérséklet akár a 35 °C-ot is elérheti, míg a sarkokon akár -145 °C-os fagyok is lehetnek. Az átlagos hőmérséklet -63 °C.
A légkör összetétele szintén eltér a földi légkörétől: nagyját szén-dioxid alkotja (96%), míg kisebb mennyiségben megtalálhatóak benne nemesgázok, illetve egy kevés oxigén és vízgőz is. Talán a legizgalmasabb és leginkább kutatott légköri összetevő a dinamikusan változó mennyiségű metán, amelynek eredetét többféle folyamathoz kötik: a felszín ásványainak a vízzel való kémiai kölcsönhatása, vulkanizmus, becsapódások vagy akár mikrobák tevékenysége is létrehozhatta.
kutatók kiemelt kíváncsisággal fordulnak a vörös bolygó felé, így az számít napjainkig a legtöbbet vizsgált naprendszerbeli bolygónak (a Föld után). Elsőként az amerikai Mariner–4 szonda készített felvételt a Marsról, majd később a szovjet Mars-program szondái vizsgálták az 1970-es évek elején. Ezen program keretein belül sikerült elsőként leszállni a bolygó felszínére, a Mars–3 leszállóegységgel.
Később az élet lehetséges jeleinek felkutatására indította a NASA a Viking-programot, s szintén a NASA-hoz köthető a Mars Pathfinder landolása (1997), amely emellett az első marsi rovert, a Sojournert is magával vitte. Később egyéb robotok, például az Opportunity, a Spirit és a Curiosity, illetve 2020-ban a Perseverance is a vörös bolygó felszínén landolt, és készített arról értékes méréseket. Ezek mellett még számos űrszonda látogatta meg a Marsot, közöttük az ESA Mars Express űrszondája, az európaiak és az oroszok együttműködéseként indított ExoMars küldetés, illetve az india Mangalján szonda.
Szintén megemlítendő a Mars két holdja, a Phobos és a Deimos. Ezeknek az égitesteknek az eredete napjainkig vitatott, ám a legelfogadottabb hipotézis szerint a kisbolygóövből befogott égitestek. Ezek a mi Holdunkkal ellentétben szabálytalan alakúak, s méretüket tekintve is nagyon kicsik: A Phobos átlagos átmérője mindössze 22 km, míg a Deimosé 12,6 km. Ezen holdak nagyon közel keringenek központi bolygójukhoz: a Phobos 7,6 óra alatt kerüli meg a Marsot, és ilyen módon minden marsi nap alatt kétszer is felkel. Szintén érdekes tény a Phobossal kapcsolatban, hogy folyamatosan egyre közelebb kerül a Marshoz (évente 2 centiméterrel), s ezért a tudósok szerint a későbbiekben vagy szétesik, és gyűrűt formál majd a bolygó körül, vagy belecsapódik annak felszínébe nagyjából 10 millió év múlva. A Mars holdjairól szintén készültek űrszondás felvételek, s mindmáig intenzíven vizsgálják azokat.
Az emberiség Mars iránti érdeklődése a tudományos kutatások mellett számos tudományos-fantasztikus alkotásban, illetve játékban is megjelenik. Ennek egyik ékes példája az utóbbi években megjelent, és azóta igencsak népszerűvé vált Mars terraformálása nevű játék. Ez egy viszonylag bonyolult, több órás játékidejű stratégiai társasjáték, amelyben a játékosok közös célja a bolygó élhetővé tétele a megfelelő hőmérsékletszint, vízszint és oxigénmennyiség kialakításával, s emellett egymással is meg kell küzdeniük a vörös bolygó feletti uralomért. Kiemelendő, hogy a játék igyekszik tudományos hitelességgel bemutatni a Marsot, és a terraformálására irányuló folyamatokat, így azoknak, akik játékos formában szeretnének többet megtudni Árész bolygójáról, a Mars terraformálása kiváló tanulási és egyben szórakozási lehetőséget nyújt.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet