Számos, nagy népszerűségnek örvendő film tárgyalja ezt a témakört, s legtöbb esetben az emberiség egyként küzd az őt fenyegető globális kihalással. Nem ez a helyzet azonban a Ne nézz fel! című filmben, amely előrevetít egy olyan elképzelt jövőt, amelyben egy üstökös tart Földünk felé, hogy kiirtsa annak lakóit. Ekkor azonban felvetődik a kérdés: hogyan reagál napjaink embere erre a helyzetre?
A Föld történetében volt már példa olyan kihalási eseményekre, amelynek során az akkori élővilágnak akár a fele elpusztult. Ezek közül a földtudósok a legjelentősebbeket az „öt nagy kihalási esemény” néven emlegetik, s az élővilág drasztikus megfogyatkozását előidéző folyamatokat azóta is intenzíven kutatják. Ezek a kihalások jelentik a határt bizonyos földtörténeti korok között is, hiszen az élővilág bizonyos szegmenseinek eltűnése a Földön lévő élet fejlődését és további alakulását tekintve kiemelt jelentőséggel bírt. Az öt nagy kihalási esemény mindegyike rendkívül régen következett be, jóval az ember megjelenése előtt.
Kihalási események diagramja. Látszik, hogy a kihalások intenzitása 5 csúcsot mutat, ezek jelölik az öt nagy kihalási eseményt, amelyek földtörténeti korokat választottak el egymástól. Balról jobbra: kréta-tercier, triász-jura, perm-triász, késő devon, ordovícium-szilur kihalási esemény.
Az öt kihalási esemény közül az első az ordovícium és a szilur nevű korszak határán következett be nagyjából 450 millió évvel ezelőtt, és több mint 100 tengeri családot irtott ki. A kihalás legvalószínűbb okának a hosszan elhúzódó jégkorszakot tartják, de egyéb elméletek is születtek magyarázatára.
A második kihalási hullám a devon korszak végén, körülbelül 360 millió évvel ezelőtt történt, és az akkori élővilágnak csaknem a háromnegyedét kiirtotta.
A perm és a triász korszak határára, 250 millió évvel ezelőttre datálják Földünk történetének legnagyobb kihalási eseményét, amelyet a „nagy kihalás” névvel is illetnek. Ez a kihalás nem egy hirtelen folyamat volt, hanem hosszan, de lassan ment végbe, s a legelfogadottabb elméletek szerint az éghajlat megváltozása, illetve az akkor jelen lévő erőteljes vulkáni tevékenység okozhatta. Ez az esemény nagy hatást tett az élővilág alakulására, hiszen lehetővé tette, hogy a szárazföldön az emlősszerűek uralmát átvegye a dinoszauruszok családja.
A következő kihalás 200 millió évvel ezelőtt történt, s a triász és a jura elnevezésű földtörténeti kort választja el egymástól. Okai azonban napjainkig sem teljesen tisztázottak.
A legismertebb kihalási hullám a többek között a dinoszauruszok drámai kihalásához vezető, 65 millió évvel ezelőtti kréta-tercier esemény, amely az öt nagy kihalási esemény közül a napjainkhoz legközelebbi. Ez csillagászati vonatkozásában is érdekes lehet, hiszen a nagy intenzitású vulkáni tevékenység mellett bizonyítást nyert az is, hogy egy hatalmas, nagyjából 10 km átmérőjű aszteroidának a Föld felszínébe történő becsapódása is jelentős szerepet játszhatott benne. Ennek bizonyítéka a Mexikóhoz tartozó Yucatán-félszigeten található hatalmas, 170 kilométer átmérőjű becsapódási kráter, amelyet a hozzá legközelebbi városról Chicxulub-kráternek neveztek el.
A Chicxulub-kráter helye a térképen.
A felsorolt példák kiválóan szemléltetik tehát, hogy Földünk élővilágát már többször is fenyegették különféle természeti katasztrófák, s ezeknek az ismeretében napjaink embere is gyakran felteszi magának a kérdést: vajon mi is kihalhatunk egy, a korábbiakhoz hasonló, globális hatású esemény következtében? Mi történne az élővilággal, különösképpen az emberrel, ha becsapódna egy nagyméretű meteorit a földfelszínbe? Előre tudnánk jelezni? Ha igen, akkor tudnánk valamit tenni a becsapódás megelőzéséért, esetleg eltéríthetnénk a felénk tartó égitestet? Ha el kellene menekülnünk a Földről, hova mennénk, és hogyan?
Többek között ezeket a kérdéseket is taglalja a 2021-ben megjelent, nagy sikerű alkotás, a Ne nézz fel!, vagy eredeti címén Don't Look Up című film is. Történetünk kezdetén egy csillagász hallgató felfedez egy üstököst, s a pályájának kiszámítása után kutatócsoportjával arra a következtetésre jutnak, hogy az objektum néhány hónap múlva keresztezni fogja a Föld pályáját, az emberiség kihalásával fenyegető becsapódást előidézve. Itt érdemes megemlíteni, hogy ebben a műben a tudományos hitelesség elé helyezték a dramaturgiai hatást, hiszen jelenleg ismert, hogy egyetlen észlelési pontból aligha lehet meghatározni egy újonnan felfedezett égitest pályáját, és emellett egy, a Földre globálisan veszélyes test becsapódását nagy valószínűséggel már jóval előre, akár a becsapódás előtt 5-10 évvel meg tudnánk jósolni. A történet fő mondanivalója azonban nem a becsapódás csillagászati vonatkozásait helyezi előtérbe, hanem azt, hogy miként reagál a társadalom arra a hátborzongató hírre, hogy az emberiségnek talán nem sok ideje maradt már hátra.
Ezt a filmet éppen ezért a science fiction kategóriája helyett gyakran inkább a társadalomkritika vagy szatíra műfajba sorolják. A filmben némileg felnagyítva mutatják meg azt, hogy médiaorientált társadalmunkra talán még nagyobb fenyegetést jelentenek saját elménk korlátai, és az emberek tízezreinek gondolkodását befolyásoló közösségi csatornák, mint a természeti katasztrófák. Eleinte ugyanis senki sem hisz a veszélyt előre jelző csillagászoknak, komolytalannak gondolják a figyelmeztetést. Később a médiában a közönséghajhászásra használják fel a kihalással fenyegető, közeledő üstököst, majd megjelenik az is, hogy politikailag, illetve üzletileg hogyan próbálják a különféle csoportok kihasználni a hír horderejét.
Amikor az üstökös olyannyira megközelíti Földünket, hogy az égbolton szabad szemmel is egyértelműen láthatóvá válik, létrejön egy olyan csoport is, amelynek tagjai azt az elvet vallják, hogy nem szabad felnézni az égre, nem szabad elhinni, amit a média terjeszt egy lehetséges, a földi életre veszélyes üstökösről. Ekkor jogosan vetődhet fel a nézőben a következő gondolat: talán az emberiség, önnön elméjének korlátai miatt megérett a pusztulásra. Ahelyett ugyanis, hogy mindenki összefogna, és egyként próbálnánk legyőzni az életünket veszélyeztető kozmikus eseményt, legtöbben előtérbe helyezik saját sikereiket, az anyagi javakat vagy politikai lehetőségeket, és csak az utolsó pillanatban eszmélnek rá arra, hogy az emberiség életben maradása ténylegesen veszélyben forog.
A Ne nézz fel! című filmet a vígjáték kategóriájába is sorolják, ám jelen cikk írója óva inti azokat az olvasókat, akik megnézésével könnyed kikapcsolódásra vágynak. A megfogalmazott, igen súlyos társadalomkritika ugyanis a humoros jelenetek kiélvezése mellett mélyen elgondolkodtató kérdéseket vethet fel bennünk saját magunkkal, az emberi fajjal kapcsolatban.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet