A Quadrantidák az egyik leggazdagabb és legizgalmasabb meteorraj az égbolton. Nemcsak a hullócsillagok számával, hanem elnevezésével és szülőégitestével is kiemelkedik a többi meteorzápor közül. Az elnevezésében észrevehetünk egy furcsaságot. Az összes meteorraj arról a csillagképről kapja a nevét, ahová a hullócsillagok által kirajzolt vonalak összefutnak, ennek a csillagászati fogalma a radiáns. A Perseidák radiánsa a Perseus csillagképbe, míg a Geminidáké a Geminibe, de a Quadrantidák radiánsa az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképbe esik. Ennek ellenére nem Bootidáknak hívják a rajt, és ennek érdekes története van.
Jérôme Lalande francia csillagász 1795-ben egy új csillagképet alkotott meg, amelynek a Quadrans Muralis nevet adta. Magyarra lefordítva Fali Kvadránsnak hívnánk a csillagképet, amelynek a területére esik a Quadrantidák meteorraj radiánsa. Ebben az időszakban nem voltak egységesítve a csillagképek, és erre egészen 1922-ig kellett várni. A Nemzetközi Csillagászati Unió kidolgozott egy csillagképlistát – ami a mai napig használatban van –, és ez nem tartalmazta a francia csillagász konstellációját. Ennek következtében a Fali Kvadráns csillagkép megszűnt, azonban a meteorraj első tagjainak észlelése 1825-ből származik, meteorrajként 1835-ben fedezték fel, és akkor még létező csillagkép volt, ezért a tudományos világ ma is Quadrantidáknak nevezi a meteorrajt, nem nevezték át.
A meteorzáporok többségét égi vándorok, jellemzően üstökösök hozzák létre a következő módon. Amikor egy üstökös elliptikus pályán keringve megközelíti a központi csillagunkat, a Nap sugárzásának hatására nagy mennyiségű por és gáz távozik a kométából, amit elhagy a pályája mentén. Amennyiben az égitest keresztezi a Föld pályáját, akkor létrehoz egy új hullócsillagrajt. A piciny porszemek belépnek bolygónk légkörébe, majd látványos fényjelenséget produkálnak, és a megfigyelők már kívánhatnak is. A Quadrantidák szülőégiteste egy körülbelül 3 kilométer átmérőjű kisbolygó – (196256) 2003 EH a jelölése –, amit a Lowell Obszervatóriumban fedeztek fel. A fentebbiek alapján feltehetjük a kérdést, hogyan is képes egy kisbolygó meteorrajt produkálni? Szerencsére ez a kérdés a tudósokban is felmerült, és tovább folytatták az izgalmas eset kutatását. Valószínűleg ez az objektum korábban egy aktív üstökös volt (talán a C/1490 Y1 jelű), amely több száz évvel ezelőtt hátrahagyta a Föld pályáját minden év januárjában keresztező porfelhőt. Azonban az idő előrehaladtával az üstökös kifogyott az illékony anyagokból, és csak a magja maradt hátra, amely aszteroidaként tovább kering a Nap körül.
A Quadrantidák megfigyelése
Az egyik leglátványosabb meteorraj megfigyelése nem annyira kényelmes, mint a Perseidáké, (eléggé hideg tud lenni január elején az éjszaka) azonban akár 80 hullócsillagot is láthatunk egy óra alatt (az előrejelzés bizonytalansága miatt 60 és a 200 meteor között lesz majd a valós érték). Az éjszaka folyamán nem csak hullócsillagokat, de fényes tűzgömböket is esélyünk lehet megpillantani. Szerencsére a hullócsillagzáport a Hold nem fogja zavarni, mert nem sokkal este nyolc óra után lenyugszik (együttállva a Vénusszal!), így utána teljes pompájában csodálhatjuk meg a csodás rajt. A Quadrantidák meteorraj gyakorisági maximuma január 3-án, péntek este körülbelül 16:00-kor lesz (a források egymástól kissé eltérő időpontot adnak meg), ekkor még nálunk éppen nyugszik a Nap. A maximum fél-egy napig is eltart. A meteorraj radiánsa cirkumpoláris tőlünk, azaz soha nem nyugszik le a horizontunk alá, így már este fél hattól érdemes az égboltot kémlelni, mert ekkortól kellően sötét lesz, hogy a meteorraj tagjait láthassuk. Az éjszaka előrehaladtával egyre feljebb emelkedik, jobban látható lesz a radiánst tartalmazó csillagkép az északi-északkeleti égbolton. A hideget jól tűrőknek érdemes megvárniuk a hajnali órákat is, mivel ekkor lesz a legmagasabban a radiáns. Hajnali 5 órakor már 55 fokkal lesz a horizont fölött, egy órával később pedig már 65 fokos magasságban lesz. Eddig az időszakig van esélyünk a legtöbb hullócsillag megtekintésére, mert ekkor kezdődik a navigációs szürkület. Esetleg elcsíphetünk még néhány Vénusz fényességű tűzgömböt a polgári szürkületig, nem egészen 7 óráig. Január 4-én, a hajnali órákban is érdemes ezért a korán kelőknek egy fényszennyezésmentes helyet keresni, majd egy pokrócon ülve, forró teát kortyolgatva a keleti égboltra nézni, ahol gyönyörködhetünk a hullócsillagok sokaságában.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász