az NGC 6334-es katalógusszámmal jelölt Macskamancs-köd egy részét. A macskamancs alakját formázó csillagkeletkezési terület egyik "lábujjáról" az űrtávcső NIRCam nevű közeli infravörös kamerája készített képet, és eddig nem látott, további, babszemhez hasonlatos "mini-lábujj"-részleteket tárt fel benne. Ezekben fiatal csillagok, valamint az azokat körülvevő csillagközi gáz, illetve poranyag látszik.
A híres űreszköz felvétele a Macskamancs-ködről csupán egy apró hozzájárulás az elmúlt három évben a távcső használatával elért elképesztő eredményekhez. A James Webb-űrtávcső eddigi működése alatt saját rekordjait megdöntve adott válaszokat a csillagkeletkezéssel, az exobolygókkal, a távoli galaxisokkal, vagy éppen a sötét anyaggal és a sötét energiával kapcsolatos kérdésekre. Emellett természetesen új kérdéseket is feltárt, amelyek a későbbiekben megválaszolásra várnak.
Csillagkeletkezés felsőfokon!
A nagy tömegű csillagok molekulafelhőkben keletkeznek, a csillagkeletkezés folyamatának bizonyos lépéseit azonban napjainkban is homály fedi. A tőlünk kb. 4000 fényévre, a Skorpió csillagképben található Macskamancs-köd infravörös tartományon történő tanulmányozásával a kutatók igyekeznek feltárni a csillagok keletkezésének eddig ismeretlen részleteit. A kutatáshoz a csillagászok nemcsak a James Webb, hanem a Hubble, illetve a Spitzer-űrtávcső adatait is felhasználták.
Példátlan felbontásával a James Webb korábban nem látott struktúrákat fedezett fel a vizsgált égterületen: fiatal csillagok vájnak maguknak helyet a közeli gáz-, illetve poranyagban, míg erőteljes fényük a képeken kékkel látszó derengést kelt. Ezek a fényes, ám rövid életű, nagy tömegű, fiatal csillagok életük során pusztító munkát is végeznek: hatásukra végül leáll a régióban a csillagkeletkezés.
Az Operaház belsejében
Az űrtávcső által készített képen fent középen látszó "mini-lábujj" az Operaház becenevet kapta jellegzetes szerkezete miatt. A terület homályos, kék derengése valószínűleg a "mini-lábujj" alján látható, fényes, sárgás színű csillagokból, avagy az azokhoz közeli, por-, illetve gázanyag mögé bújt forrásokból származik.
A narancssárgás-barnás gázrétegek alatt egy fényes, sárga csillag diffrakciós tüskéi látszanak. Míg a nagy tömegű csillag elsöpörte a csillagközi anyagot közvetlen környezetéből, nem tudta azt tetszőlegesen nagy távolságba eljuttatni, ami miatt a környező anyag egy kompakt héjba tömörült.
Csillagok reflektorfényben
A kép közepe felé kis, piros felhőcskéket láthatunk elszórtan a barnával jelölt, poros régióba ágyazva. Ezek a pontocskák olyan csillagkeletkezési régiókat jelölnek, amelyeket eltakar a környező anyag. A bal alsó "mini-lábujjban" olyan kékesfehér csillagok is látszanak, amelyek fénye élesebbnek tűnik a környezetüknél. Ezt az okozza, hogy a távcső, és a csillagok közötti anyagot eloszlatta a csillagok erőteljes fénye.
A "mini-lábujj" alján kicsi, sűrű, szálas szerkezetű csillagközi porfelhőcskék látszanak, amelyeknek az intenzív sugárzás hatására is sikerült egyben maradniuk. Ez arra utal, hogy ezekben a régiókban olyan sűrű maradt az anyag, hogy a későbbiekben lehetséges lesz a nagy tömegű csillagok elődeinek kialakulása.
Megjegyzendő, hogy a képen itt-ott látszanak sárga színű csillagok diffrakciós tüskéi. Ezek nem tévesztendők össze az előtérben látszó, kék csillagokkal, amelyek a Macskamancs-köd tágabb régiójához tartoznak.
A képen feltűnő alakzatot formál a jobb oldalt, fent megjelenő, narancssárga ellipszoidális alakzat. Ezen a területen éppen elkezdődött a csillagkeletkezés, így már láthatunk benne fiatal csillagokat, amelyek fényessége hozzájárul a középen lévő anyag megvilágításához. Emellett a környező por által eltakart csillagok jelenlétére utaló nyomok is látszanak, bal oldalt lent pedig egy lökéshullám nyomait láthatjuk, amely por- és gázkifúvásra utal.
A cikk forrása: https://webbtelescope.org/contents/news-releases/2025/news-2025-129
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet