Rendkívül hálás téma egy amatőrcsillagász számára a Mars népszerűsítése - a közvélemény mindig is oda volt a vörös bolygóért. A fejlett marsi élet, hovatovább, intelligens életformák és planetáris civilizáció léte alig több mint száz évvel ezelőtt még elképzelhetőnek tűnt.
A Mars iránti fokozott érdeklődés másik momentuma ez az 1956-os rövid filmhíradórészlet. A narrátor szerint „Naponta több százan keresik fel az Uránia Csillagvizsgálót. Gyerekek, öregek, férfiak és nők egyforma kíváncsisággal figyelik a világűr titkait és a jelenlegi főszereplőt, a Marsot.”
No és a Regulus?
Főbb ismertetői, röviden: a Regulus az Oroszlán csillagkép fő csillaga, egyben az éjszakai égbolt 22. legfényesebb csillaga, 79 fényévnyire található tőlünk. A valóságban nem is egy, hanem négy csillag együttesét látjuk, mely négyesfogat szabad szemmel azonban nem bontható alkotóira. Három viszont kistávcsövekkel már megfigyelhető (lásd Talabér Gergely képét alább). Igaz, van ebben egy kis csalás: a D jelű csillag valójában nem a Regulus csillagrendszer tagja, csupán egy távoli háttércsillag, ami mintha a rendszer része lenne, valójában azonban nem. A C csillag létére az A és B csillagok mozgásából lehet következtetni matematikai modellek alapján. Ne becsüljük le ezeket a modelleket: anélkül, hogy valaha is láttuk volna, a csillagászok megállapították, hogy tömege 0,3 naptömeg körül lehet, típusa valószínűleg fehér törpe, valamint, hogy 40 nap alatt kerüli meg az A jelű főcsillagot.
Még egy érdekesség. A Regulus főcsillaga rendkívül lapult, alakja ún. forgási ellipszoid. Magyarán ez a csillag valahogy úgy néz ki, mint egy tojás, csak egyik vége sem dundibb a másiknál, illetve tömzsibb, semmint hosszúkás. Ez azért van, mert bár átlagos sugara 4,35-ször nagyobb a Napénál, mindössze 15 óra 54 perc alatt fordul meg tengelye körül! Az egyenlítői sugár a Nap sugarának ötszöröse, míg a sarkoknál csupán négyszerese! Ha kiszámoljuk, a megadott forgási idő azt jelenti, hogy a Regulus az egyenlítője mentén a fénysebesség több mint 0,1%-val forog. Ez talán nem tűnik soknak, de viszonyításul jegyezzük meg, hogy az emberiség legyorsabb űreszközei bővel elmaradnak ettől, például a legyorsabb Parker űrszonda is (ami számos gravitációs hintamanővert hajtott végre a Nap körül) csupán az említett érték 30-40%-ra képes felgyorsulni zárt pályájának egy nagyon kicsiny szakaszán). Ha a Regulus csak 4%-kal gyorsabban forogna jelenlegi sebességénél, a centrifugális erő legyőzné a gravitációt, és a csillag szétszakadna!
Hogy vannak-e bolygói a Regulusnak, azt nem tudjuk. Valószínűleg nem: a rendszer igen öreg, legalább egymilliárd éves (korát a fehér törpe felfedezéséig mindössze 50-100 millió évesre becsülték), ennyi idő alatt pedig a bolygók, ha létrejöttek egyáltalán, már valószínűleg kilökődtek a csillagközi térbe a három csillag gravitációs rángatásainak köszönhetően.
Az együttállás!
A Regulus időről időre rendkívül közel kerül az égen más égitestekhez, 2016-2017-ben például a Hold mögött tűnt el rendszeresen, felcsigázva a világ amatőrcsillagász közösségének lelkivilágát. 2044-ben pedig a Vénusz fogja elfedni – hogy utána más bolygóval (a Hold nem bolygó) ne is kerüljön fedésbe még pár évezredig.
A szerelem istennője egyelőre még (de nem is olyan sokáig, erről később!) azonban távolabb marad, így be kell érnünk a hadistennel. Július 10-én este 21 óra 45 perckor a nyugati ég alján ugyanis mindössze 40 ívpercre közelíti meg egymást a Regulus és a Mars. A lemenő Nap pasztellszerű, narancsos-szürkés hátterében figyelhetjük majd meg a Naprendszer legnépszerűbb bolygóját, illetve az elképesztő sebességgel pörgő-forgó Oroszlán szívét.
Amatőrcsillagász szemmel a helyzet igazi pikantériáját persze a Mars megfigyelhetősége adja. Ökölszabály, hogy a vörös bolygó nagyjából kétévente látható az égen: egy évig elbújik a Nap fényében, egy évig ott virít az esti égen. Mint arra bizonyára sokan emlékeznek, a Mars legutóbbi közelsége decemberben volt, azóta jól összetöpörödött… De még látható! A Regulus közelsége pedig jó ürügy a Mars megfigyelésére, hiszen hamarosan ismét eltűnik a Nap fehér fénypalástjában, s legközelebb csak 2024-ben bukkan elő ismét.
Tovább is van, mondjam még?
Július 12-én tovább fokozódnak az izgalmak. Az előző bekezdésben megemlítettük a Vénuszt, illetve, hogy rá még visszatérünk. Tudniillik a Vénusz két nappal a Regulus és a Mars randevúja után csatlakozik a duóhoz, s immár tripletként ragyog majd a csillagok királya (latinul a regulus a rex (király) kicsinyítőképzős alakja), a szerelem istennője és a hadisten – hogy milyen képzettársításokat rendelünk ehhez a hármas találkához, azt az Olvasóra bízzuk.
A megfigyelési tippek a szokásosak. A kora esti nyugati égen rövid láncot alkot majd a ragyogó Vénusz, középütt a Regulus, a sort a Mars zárja. Megfigyelési tervünket érdemes úgy összeállítani, hogy korábban, akár már 20:00 órakor a Vénusz felé fordítjuk távcsövünket, ugyanis a hihetetlenül fényes, -4,7 magnitúdós bolygó ekkor már nem akadály binokulároknak sem. Az ekkor még 20 fokkal a horizont felett lebegő bolygót egyébként is kényelmesebb a nyaktörés veszélye nélkül észlelni. Aztán később, 21:00 óra körül az avatott szem némi segítséggel már elkezdheti keresni a Regulust és a Marsot, ezek ekkor durván 15 fok magasan látszanak szinte pontosan nyugati irányban.
Apropó horizont. Jól válasszuk meg az észlelési telephelyünket, ezek a jelenségek ugyanis a nyugati ég alján játszódnak majd le, így a jó nyugati kilátás és takarásmentes horizont alapvető szükséglet.
A Mars jelenleg igen apró, kicsit nagyobb mint 4 ívmásodperc átmérőjű, így kistávcsővel az északi pólussapkán túl sok részletre ne számítsunk, részletek megpillantásához átlagos szemmel legalább közepes távcsőre van szükség.
Figyeljük meg a Regulus rendszer A és B csillagát, észleljük színeiket, becsüljünk fényességet! S mint már említettük, a rendszernek fizikailag ugyan nem tagja a D jelű csillag, azonban jelenléte hozzátesz a látványhoz, élvezzük ki.
Gyertek a Svábhegyibe!
A Csillagvizsgálóban mi is sok színes és interaktív programmal készülünk ezen a jeles napon, így 8-án mindenkit szeretettel várunk Csillagkapu eseményünkre, ahol egyebek mellett a látogatók megcsodálhatják a ragyogó Vénusz sávos, pasztellszerű felhőrendszerét is. A részletes programért kattint a Csillagkapu linkre!
Aki teheti, annak pedig irány az ég: ha az elmúlt hetek kellemes, többnyire felhőtlen időjárása folytatódik, aggodalomra semmi okunk.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló