A kutatók az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Very Large Telescope (VLT) nevű műszerével meghatározták a forrás pozícióját, és arra a következtetésre jutottak, hogy a sugárzás a galaxisunkon kívülről származik. A gammakitörések (gamma-ray burst, GRB) az Univerzum legnagyobb energiájú folyamatai közé tartoznak, és általában csillagok kataklizmikus megsemmisüléséhez kötődnek. A most felfedezett GRB mért jellemzői azonban nem magyarázhatóak az eddig elfogadott elméletekkel, így a kitörés eredetét és fizikáját rejtély övezi. A kutatók az érdekes jelenségről szóló tanulmányt az Astrophysical Journal Letters című szaklapban publikálták.
A gammakitörések többek között nagy tömegű csillagok szupernóva-robbanás formájában történő megsemmisüléséhez kötődnek, illetve kialakulhatnak akkor is, amikor egy kettős neutroncsillag összeolvad egy hatalmas kataklizmában. Az ilyen folyamatokhoz kötődő gammakitörések általában az ezredmásodperctől a másodpercig terjedő időskálákon zajlanak, az újonnan detektált GRB 250702B azonban egy teljes napig tartott, amely által 100-1000-szer hosszabb volt az eddig ismert gammakitöréseknél.
Szintén fontos megjegyezeni, hogy a gammakitörés általában egy egyszeri, megismételhetetlen esemény, hiszen általában egy kataklizmikus folyamathoz köthető. Ebben az esetben azonban a NASA Fermi űrtávcsöve nem csak egy, hanem három kitörést is detektált egy adott irányból, mindössze néhány óra leforgása alatt. Korábbi adatok vizsgálatával pedig az is kiderült, hogy a forrás korábban, nagyjából egy nappal az űrtávcső mérései előtt is aktív volt. A gammakitörések közel 50 éves történelmében még sosem láttunk ilyen hosszan tartó, illetve ismétlődő GRB-t.
Az első mérések csak hozzávetőlegesen tudták meghatározni a GRB pozícióját, amely a galaxisunk csillagoktól tobozódó síkjába esett. A forrás pozícióját később sikerült pontosítani a VLT nevű eszközzel, és így megmutatkozott az, hogy a GRB a kezdeti elgondolásokkal ellentétben nem a Tejútrendszerből származik, hanem egy másik, távolabbi galaxisból. Ezt későbbi mérések is megerősítették, a gazdagalaxis mérete és fényessége alapján pedig kiderült, hogy a szülőobjektum néhány milliárd fényévnyi távolságban lehet tőlünk. A pontos távolság meghatározásához további mérések szükségesek.
Azt azonban, hogy milyen fizikai folyamatok okozták az említett gammakitörést, azóta sem tudjuk. Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint egy nagy tömegű csillag magjának összeomlásakor szabadult fel ez a hatalmas energiacsomag, ám ekkor csak néhány másodpercen át kellett volna tartania a kitörésnek. Egy másik elmélet alapján lehetséges, hogy egy fekete lyuk széttépett egy közelébe kerülő csillagot, és ennek hatására alakult ki az egy napnyi hosszúságú GRB, azonban ahhoz, hogy a mért tulajdonságokat megmagyarázhassuk, még ezen forgatókönyv szerint is egy különleges csillagra, és egy még különlegesebb fekete lyukra van szükségünk.
A különleges kitörés utóhatásait a kutatók egyéb távcsövekkel is szeretnék megvizsgálni, hogy pontosabban megismerhessék az eseményeket kiváltó okokat, illetve meghatározhassák a szülőobjektum tulajdonságait.
A cikk forrása: https://www.eso.org/public/news/eso2514/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet