Megtalálni tehát nem nehéz, ám igazi részleteit csak nagyobb távcsövek árulják el: kisebb műszerekkel halvány, ködszerű foltnak látszik, a csillagokra bontásához komoly műszerre van szükség, mert a legfényesebb tagjai is 15,5 magnitúdósak. Talán éppen ezért tekinthető nagy szerencsének, hogy Charles Messier már 1778. július 24-én felfedezte.
A halmaz hazánkból sosem emelkedik magasra a horizont fölé, legjobb láthatóságára a nyári hónapokban van lehetőség, jó kilátással déli irányba, hogy a 7,7 magnítúdós összfényességével láthatóvá váljék. Az M54 nem a Tejútrendszer gömbhalmaza, hanem a galaxisunk egyik kísérőjéhez, a Sagittarius törpe elliptikus galaxisához tartozik. Ez azt jelenti, hogy amikor a távcsövünket az M54-re irányítjuk, valójában egy másik galaxis egyik csillaghalmazát figyeljük meg. Távolsága körülbelül 61500 fényév, így jóval messzebb található, mint a legtöbb ismert gömbhalmaz.
Az M54 kora körülbelül 13 milliárd év, vagyis a világegyetem kialakulása után nem sokkal keletkezett. Több százezer csillag alkotja, és köztük akadnak igazi különlegességek: kék színű „vándorló” csillagok, amelyek ritkának számítanak a gömbhalmazokban. Ezek az úgynevezett „blue straggler” csillagok a csillagfejlődés egy különleges állapotát képviselik.
2009-ben az M54 különösen izgalmassá vált a csillagászok számára: a központjában ugyanis egy fekete lyukat fedeztek fel. Ez arra utal, hogy a halmaz – vagy inkább maga a kísérőgalaxis – története sokkal összetettebb, mint azt korábban gondoltuk.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló