Az óriás Jupitert és a kékes Uránuszt szorosan egymás mellett tudjuk majd megfigyelni a horizont közelében 20:52-kor, a navigációs szürkületben.
Naprendszerünk legnagyobb bolygója a Jupiter, tömege kétszer nagyobb, mint a többi bolygóé együttesen. Nevét a római főistenről kapta, akit a görög mitológiában Zeusszal azonosítottak.
Gázbolygók esetén felszínt nem tudunk megállapítani mert a légkörének rétegei folyamatos átmeneteket képeznek, nem élesen határolódnak el egymástól. Felhőrétege alatt körülbelül 1000 km vastagságú hidrogén légkör húzódik, majd egyéb egzotikus halmazállapotú (szuperkritikus fluidum, fémes hidrogén stb.) részekhez érünk befelé haladva. A kistávcsövekben is jól látható felhőzetének 3 rétegét tudjuk megkülönböztetni; felső felhőrétege ammóniajég, ezt egy feltehetőleg ammónium-hidroszulfid jégből álló réteg követi, majd pedig egy vízjég felhő következik hidrogén-szulfiddal és hidrogén-cianiddal fűszerezve. Sötét sávjaiban és világos zónáiban rendkívül erős, 100 m/s sebességű szelek fújnak.
A Jupiter körül a mai ismereteink szerint 95 ismert és hivatalosan elfogadott holddal rendelkezik. Közülük négy ismertebb holdját már kézi látcsövekben is nagyon szépen lehet látni mint egy sorban levő csillagocskákat a fehér Jupiter korong körül. Ezt a négy legnagyobb holdat 1609-ben fedezte fel az itáliai csillagász, Galileo Galilei. Tiszteletére nevezzük őket Galilei-holdaknak.
Közülük a legnagyobb (a mérete alapján a Naprendszerünkben is) a Ganymedes, amelynek átmérője még a Plútóét és a mi Holdunkét is meghaladja. Ez az egyetlen hold, amelynek saját mágneses tere van, amely például a sarki fényt is okozza.
A második legnagyobb a Callisto. Ennek a holdnak a felszíne a sok becsapódástól leginkább kráterezett.
A Jupiter harmadik legnagyobb holdja a vulkanikus Io. Ennek oka az, hogy a bolygóhoz való közelsége miatt a rá ható árapályerők olyan nagyok, hogy az általuk okozott belső súrlódás felfűti a hold belsejét.
Negyedik legnagyobb holdja a jeges Europa. A vastag jégkéreg alatti mély tengerei akár élőlényeknek is otthont adhat. A James Webb űrteleszkóp szén-dioxid-mezőket fedezett fel a felszínén, amelyek valószínűleg a folyékony víz felszínre kerülésekor kerülhettek oda, ezzel pedig még ígéretesebbé téve a bolygót kezdetleges élet felfedezésének szempontjából.
A keringési síkjára majdnem 90°-kal ráhajolva forgó, elbillent Uránuszon nagyon hideg és rendkívül szeles időjárási viszontagságokkal néznénk szembe. A kedvezőtlen hőmérséklet és nyomás következtében a bolygón biztosan nincs élet.
Ferde forgástengelyének következtében a halvány gyűrűrendszerét majdnem függőlegesnek látjuk. A gyűrűrendszert két részre tudjuk osztani, amelyekben összesen 13 halvány, sötétszürke gyűrűt tudunk megfigyelni.
A bolygó a kékes-zöldes színét a légkörében található metánnak köszönheti, ez ugyanis a kék színben érkező sugárzáson kívül mindent elnyel, csak ezt veri vissza. Az Uránusz bolygó ámbár az égbolton a szabad szemmel látható leghalványabb csillagok fényességével összemérhetően pislákol, legalább egy kézi látcsővet érdemes használni a biztos megpillantásához. Kistávcsövekben viszont már a különleges kékes-zöldes színét is fel lehet ismerni, ami a korongszerű megjelenésével együtt nagyon elüt az égbolt fekete hátterétől és a pontszerű csillagoktól.
Nemrég az Uránusz és a Neptunusz körül új természetes holdakat fedeztek fel. Ezek a holdak a bolygók által korábban befogott testek szétesésével jöttek létre. Az Uránusz újonnan felfedezett – S/2023U1 ideiglenes jelölésű – holdjával már 28-ra emelkedett az ismert holdjainak száma.
Április 21-én kora este, hogy még a korán lefekvőknek is legyen lehetősége az észlelésre, 20:52-kor a Jupiter és az Uránusz szoros együttállását láthatjuk a Ny-ÉNy-i horizont felett nem sokkal. Egymástól mindössze 31 ívpercnyire lesznek, közel egy telehold átmérőnyire-re. A páros ekkor a látóhatár felett mindössze 5°-ra lesz, így érdemes egy viszonylag magasabb, a nyugati horizontra tökéletes rálátást ígérő helyszín választása a sikeres észleléshez.
Kézi látcsövekben a Jupiter a négy csillagszerű holdjával még feltűnő jelenség, a tőle jobbra kicsit felfelé levő Uránusz megpillantásához már nagyon jó átlátszóságú légkör kell majd. Kis távcsövekben ekkor talán szokatlan színe árulja el különleges mivoltát.
Az együttállás megfigyelésére rossz idő estén az április 21-én megelőző és/vagy utána levő napon is kora este érdemes próbálkozni, nagyon hasonló helyzetben láthatjuk majd egymáshoz képest a két bolygó óriást. Mivel távol keringenek a Naptól, lassan mozognak a csillagok között, távolságuk jelentősen nem változik egy nap elteltével se, csak a Jupiter holdjai fognak jelentősen átrendeződni éjszakáról-éjszakára.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló