A Taurus csillagkép
A meteorraj a Bika csillagképből kiindulva lesz látható, amely az őszi/téli égbolt egyik legmeghatározóbb konstellációja. A bika a görög mitológiában több helyen is felbukkan, például a Zeusszal kapcsolatos történetekben, amikor a főisten egy bika alakját felvéve elrabolta Európét a föníciai hercegnőt. Herkules mondájában is megtalálható az állat, mert a főhős hetedik feladata az volt, hogy a Kréta szigetén lévő, Posszeidón által megőrjített állatot megszelídítse. Az egyik legismertebb történetből megtudhatjuk, hogyan is került a félelmetes állat az égboltra. Orion, a vadász meg akarta szerezni a Plejádokat, azonban a hölgyek nem kértek a férfi társaságából, és az istenekhez fordultak segítségért. Az istenek furfangos megoldást találtak ki, mert az égboltra költöztették a szépséges hölgyeket, ahol a vadász nem érhette el őket. Orion nem adta fel a próbálkozást, és követte a hét nővért az égboltra ezzel magára haragítva az isteneket, akik sosem szerették, ha gúnyt űznek belőlük. Bosszúból és hogy betartsák ígéretüket, a hölgyek és Orion közé elhelyezték a bikát, amely az idők végezetéig védeni fogja a testvéreket.
A csillagkép egyik leglátványosabb objektumáról, a Plejádokról már szó esett, amely a hozzánk egyik legközelebbi nyílthalmaz, és szabad szemmel is látható a hét legfényesebb csillaga. Egy binokulár segítségével már kéttucatnyi kék színű csillagban gyönyörködhetünk. A Hét Nővérnek a féltestvérei, a Hyadok is ebben a csillagképben találhatóak. Mindössze 150 fényévre levő a nyílthalmaz, amely szintén szabadszemes. A legközelebbi ilyen típusú objektum hozzánk, és egy binokulár segítségével itt is több tucat csillagot lehet látni, azonban a színük már fehér lesz. A színek közti különbségnek az az oka, hogy a Plejádok korát 100 millió évre becsülik a csillagászok, ezzel szemben a testvéreik már 600 millió évesek, így az egyes csillagok máshol tartanak a fejlődésükben. Az utóbbi nyílthalmazt nemcsak azért könnyű megtalálni, mert szabad szemmel is észlelhető fényszennyezett égen is, hanem mert a csillagkép legfényesebb csillaga mellett található.
Az Aldebaran a 13. legfényesebb csillag az éjszakai égen – fényessége 1 magnitúdó –, és narancsos színe könnyen felismerhető. Az óriáscsillag átmérője 55 millió kilométer, és csak 65 fényévre található bolygónktól. A csillag érdekessége, hogy 300.000 évvel ezelőtt csak 21 fényév távolságra volt, és akkor az égbolt legfényesebb csillaga volt, de 54 km/s sebességgel távolodik tőlünk az óriás. Az első fényrendű csillagok közül – azon csillagok, amelyeknek fényessége 0 és 1 magnitúdó között van – az egyetlen, amely egy nyílthalmaz előtt helyezkedik el. A Bika csillagkép nemcsak hatalmas csillagoknak és nyílthalmazoknak ad otthont, hanem az egyik legismertebb szupernóva-maradványnak, a Rák-ködnek is. Kínai és arab csillagászok 1054-ben 23 napon át a nappali égbolton is meg tudták figyelni a felrobbanó csillag fényét. A modern méréseknek köszönhetően tudjuk, hogy 6500 fényév távolságban történt a kozmikus kataklizma, és a ledobott anyagból azóta is táguló köd átmérője 11 fényév, amely 1500 km-rel növekszik minden egyes másodpercben. A közepén egy neutroncsillag található, amely 30-szor fordul meg saját tengelye körül másodpercenként. A Rák-köd a nagy kiterjedése ellenére még a legnagyobb távcsövekben is halványan látszik, mert felületi fényessége alacsony, 11 magnitúdó négyzetívpercenként.
Miközben várjuk a fényes hullócsillagokat és tűzgömböket, érdemes az előbb megemlített objektumokat is észlelni és gyönyörködni a két nyílthalmaz több tucatnyi csillagában és az Aldebaran narancsos színében.
Déli Tauridák meteorraj
A Bika csillagkép felől látható meteorraj nem tartozik a legismertebbek közé, mivel nem lehet több tucatnyi hullócsillagot megfigyelni a maximuma idején. Legjobb esetben is legfeljebb 10 meteor lesz óránként, amelyek nagyon lassan szelik át a légkörünket. A 27 km/s sebesség lehetővé teszi, hogy hosszabb ideig meg tudjuk figyelni a fényes meteorokat, mint általában. A jelenségért az Encke-üstökös a felelős, amelynek a pormezőjén fog áthaladni a Föld november 5-én. Magát az üstököst Pierre F. A. Mechain fedezte fel még 1786 januárjában. Azonban nem róla nevezték el az égitestet, ahogyan lenni szokott, hanem Johann Franz Encke nevét kapta meg, aki kiszámolta a pályáját.
Az egyik legrövidebb periódusú kométa, mert 1205 nap alatt kerüli meg a központi csillagunkat, és nemcsak apró porszemeket, hanem nagyobb darabokat is hátrahagy a 2,4 km-es üstökös. Ahogyan az egyes darabok belépnek a Föld légkörébe, egyre nagyobb légellenállásba ütköznek, és a maguk előtt tolt levegő felforrósodik. Egy bizonyos hőmérséklet után az atomok elveszítik az elektronjaikat, és ezzel létrejön az ionizáció. Amikor hullócsillagot látunk, nem magát az objektumot figyeljük meg, hanem az ioncsatornát, amelyben átszeli a légkört. A nagyobb daraboknál előfordulhat, hogy tűzgömbök jönnek létre, amelyek fényessége a teliholdéval vetekszik.
A Déli Tauridák sajátossága, hogy gyakoriak a tűzgömbök, azonban csak egyes években jelentkeznek gyakrabban az átlagnál. A legutóbbi időszak 2015-ben volt, és a következő 2032-ben lesz. A csillagászok a meteorraj tűzgömbaktivitását vizsgálva arra jutottak, hogy nem egyeztethető össze az Encke keringési idejével. A válasz, hogy mégis miért tapasztalhatunk egyes években számos bolidát, abban rejlik, hogy a Jupiter gravitációs ereje befogta a kométa törmelékfelhőjét, amely elveszítette a kisebb méretű szemcséit, és csak a nagyobbak maradtak meg, amelyek a fényes jelenségeket okozzák. A nagyobb szemcsék nem egyetlen helyen csoportosulnak, hanem 60-80 fok hosszan elterülve a pálya mentén különböző sűrűségű régiókat alkotnak. Minél jobban megközelíti bolygónk a centrumot, annál nagyobb a valószínűsége, hogy rengeteg fényes Tauridát észlelhetünk. Kilenc év múlva csak 1 fokra leszünk a sűrű központtól, és akkor éppen újhold időszaka lesz, szóval az égi kísérőnk nem fogja zavarni a fenséges látványt. Csüggedni nincs okunk, mivel 2022-2025 között 17-25 fokra leszünk a centrumtól, és jó eséllyel láthatunk tűzgömböket, de az átlagnál nem többet.
Amennyiben hirtelen felfényesedést tapasztalunk, akkor egy ilyen objektum haladt át a légkörön. Sajnos nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mennyire lesznek gyakoriak a tűzgömbök vasárnap este, azonban megéri megpróbálni az észlelést, mivel nem mindennapi látványban lehet részünk.
Köszönöm, Sárneczky Krisztián szakértő közreműködését a cikk elkészítéséhez!
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász