A csillagfedés amikor a Hold elfed egy csillagot, valójában nem ritka jelenség.
Gondoljunk bele: tulajdonképpen folyamatosan ez történik, hiszen a Hold mindig eltakar néhány csillagot, legfeljebb nagyon halványakat.
Miért olyan különleges akkor ez a szeptember 14-e esti esemény?
Nos, ahogyan különbség van egy rágcsáló kisemlős és egy elefánt megjelenésében, épp így vannak igen markáns különbségek a halovány és fényes csillagok közt. Ha a képletet idáig szűkítjük, akkor a Hold által eltakart csillagok száma drasztikusan lecsökken.
A fájó igazság az, hogy a legfényesebb csillagok Hold általi eltakarása sajnos elég ritka.
Az elmúlt évek szenzációja például az Aldebaran csillag rendszeres fedése volt, ennek megismétlődésére azonban még 2033-ig várnunk kell.
Az Aldebaran egy nagyjából 1 magnitúdós, tehát nagyon fényes csillag, ezért is látványos, ha eltakarja a Hold. Most kedden egy fényességre szerényebb, ám különleges és szép súrló fedést várhatunk.
A ZC 2650 nevű, 4,7 magnitúdós fényességű csillagot fogja elfedni égi kísérőnk. A jelenség, ha szabad szemmel nem is, ám binokulárral vagy kis távcsővel kiválóan megfigyelhető Súrló fedés alatt azt kell érteni, hogy a Hold korongjának a széles takarja csak el a ZC 2650-et, így arra is van esély, hogy a Hold hegyei mögé bújó csillag pillanatokra kibukkanjon a völgyekben, majd újra eltűnjön egy holdi hegy mögé.
Fiatalabb olvasóinkat ki kell, hogy ábrándítsuk: ez természetesen nem valódi fedés, holdunk nem fog elmerülni a csillag légkörében, de az illúzió azért szép.
A ZC 2650 (HIP 89678, HD 167818) ugyanis nagyjából 760 fényévre van tőlünk, míg hűséges égi kísérőnk maximum 400 000 km-re (ez fényévben kifejezve még annál is rosszabb átváltási arány, mint a venezuelai bolivar és a forint aktuális árfolyama). A Hold tehát egyszerűen látszólag a csillag elé kerül, és egy ideig eltakarja annak fényét.
Nade mikor lesz ez pontosan? És hogyan kell megfigyelni?
A jelenségre Budapestről nézve szeptember 14-én 21:27 és 21:41 között kerül sor.
Éljünk az ország bármely pontján, a sikerre vezető stratégia a következő: mivel a Hold a délnyugati égen nagyon alacsonyan, kb. 10 fok magaságban lesz a horizont fölött, ezért mindenképpen jó délnyugati látóhatárral rendelkező helyről figyeljük meg.
Legyünk már fél órával a jelenség kezdete előtt a helyszínen, s legyen nálunk binokulár vagy teleszkóp. A keresést kis nagyításon és nagy látómező mellett végezzük. Ha a Hold a látómezőben van, a megvilágítatlan oldalon, a déli pólus közelében keressük meg a 4,7 magnitúdós ZC 2650-et, és egyszerűen várjuk meg a fedést.
A fedés pillanata a legizgalmasabb, ez az a pont, amikor a kis csillag eltűnik a Hold kráterei mögött.
Ha már sikeresen megleltük a csillagot, érdemes a teleszkóppal megnövelni a nagyítást, a Hold mögé belépés így még attraktívabb.
Tekerjük fel nyugodtan 60-120x nagyításig, ekkor részletesen látjuk a holdperemet, és az eltűnő csillagot is.
Videofelvételt is érdemes készíteni, ha van ilyen irányú affinitásunk.
Sok sikert a csillagvadászathoz!
Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
Tetszett a cikkünk? Olvasd el ezt is: Ezek lesznek a legmenőbb égi jelenségek szeptemberben