Ha felnézünk a téli égboltra, könnyedén feltűnik az égbolt jellegzetes látványossága, a téli hatszög (Capella, Aldebaran, Rigel, Sirius, Procyon, Pollux), amely az Ikrek csillagkép legfényesebb csillagát is magába foglalja.
Viszont az Ikrek csillagkép nem csak a Castor és Pollux csillagokból áll, amit könnyedén felismerünk és beazonosítunk, hanem rajtuk kívül még számos csillag és mélyég-objektum is hozzátartozik. Ám erről majd később. A történet főszála mégis az ikerpár évszázadokon átívelő meséjéről szól. De mi is ez a történet? És hol kezdődik?
Ha kronologikusan haladnánk, akkor valahol Mezopotámiában kezdődne a történet. Most viszont az idő folytonos vonalát elengedjük, összebogozzuk, és e szálak közé beleugrunk. De azért hagyunk egy kis tudatosságot a térben: ismereteink szélességi skáláján haladunk. Így hozzánk legközelebb az ókori történet áll.
Ókori Görögország. Ptolemaiosz Almagesztjében (i. sz. 150 körül) Apollón és Héraklész néven szerepel a Gemini két legfényesebb csillaga. Ez az elnevezés a középkori Európában is elterjedt. Viszont később mégis Castor és Pollux néven kerültek be az IAU (International Astronomical Union / Nemzetközi Csillagászati Unió) egységes, szabványos katalógusába.
Történetük az ókori görög (aztán pedig a római) mitológiához köthető.
A dioszkuroszok mitológiája:
Spártai királyfi-ikrek voltak, Léda gyermekei, nővéreikhez hasonlóan (Helené, Klütaimnésztra) egyiküket Zeusz nemzette, a másikat Tündareosz, spártai király, Léda férje. Ezért Kasztór (lat. Castor) halandóként született (akárcsak nővére, Klütaimnésztra), Polüdeukész (lat. Pollux) pedig halhatatlanként. Dioszkuroszokként említették őket, amely „Zeusz-fiakat” jelent. Erős és hősies ifjak, Kasztór kocsihajtásban, illetve vadlovak megfékezésében volt felülmúlhatatlan, Polüdeukész pedig hatalmas erejével, ökölvívó tudásával tűnt fel. Együtt vettek részt számos hősi vállalkozásban: az argonauták útján, a kalüdóni vadkanvadászaton, az amazonok elleni háborúban, együtt szerezték vissza Helenét, amikor Thészeusz elrabolta. Alkaiosz görög költő is megemlékezik egyik költeményében az ikrekről:
Jertek, elhagyván ragyogó Olümposzt,
Léda és Zeusz két fia, két erős hős,
nézzetek kedvvel s könyörülve, Kasztór
és Polüdeukész;
tágterű földünk mezeit s a tengert
kik befutjátok rohanó lovakkal,
s könnyedén menttek ki a könnyfakasztó
szörnyü halálból,
ráugorva fönt a vitorla-csúcsra,
messzefénylőn ültök elől a gályán,
vészes éjben fényt sugarazva bolygó
barna hajóra.
(Alkaiosz: A Dioszkúroszokhoz, Devecseri Gábor fordítása)
Egy nap unokatestvéreikkel, Lünkeusszal és Idasszal közösen marhákat raboltak, és az osztozkodásnál becsapták őket. Az ikrek bosszúból elrabolták jegyeseiket, Leukipposz lányait. A csetepatéban Kasztór életét veszti, ezért Polüdeukész le akart mondani halhatatlanságáról, hogy együtt tudjon maradni testvérével a túlvilágon. Zeusz sajnálkozva nézte a helyzetet, és végül abban egyeztek meg, hogy megosztozhatnak a halhatatlanságon. A két testvér tehát együtt maradhat: fél évig az Alvilágban, fél évig az Olümposzon lehetnek együtt.
Mezopotámia. Az úgynevezett MUL.APIN táblák (2 darab), amelyeket Assurban találtak, a babiloni csillagászat egyik legjelentősebb és legkorábbi forrása, valamikor az i. e. 7. században készülhettek. Az elnevezés igen érdekes: a mul csillagot jelent, az apin pedig az első szó az első táblán, amely egy korabeli csillagképet jelöl, az Ekét vagy Enlil ekéjét (Gamma Andromedae + Triangulum 3 csillaga). Enlil a sumér mitológiában egy jelentős isten, a föld egyik teremtője. Az első tábla egy útmutatót ad kezünkbe, felsorolja az összes jelentős csillagot és csillagképet, az égboltot három útvonalra osztva. Ezek közül számunkra most az északi útvonal a fontos: Enlil északi útja 33 csillagképet/csillagot tartalmaz. Többek közt az Ikreket, de nem a mai értelemben látott konstellációt: két részre osztja, ún. Nagy és Kis-Ikreket említ. A Nagy-Ikreken (a táblákon MAŠ.TAB.BA.GAL.GAL néven szerepel) belül található az ismert páros, Castor és Pollux.
Anglia. John Flamsteed (1646–1719) angol királyi csillagász Historia Coelestis Britannica elnevezésű munkája, amely az első modern csillagjegyzéket is tartalmazza, 1725-ben posztumusz jelent meg. A harmadik kötetben találjuk a jegyzéket, ahol a Gemini is megjelenik, két fényes csillaga pedig mindkét néven szerepel: Castor/Apollo és Pollux/Herakles. Arról viszont nem találtam forrást, hogy konkrétan mikor lett Castor és Pollux a csillagok nevei, vagy hogyan alakultak át a nevek.
Részlet a Historia Coelestis Britannicából, ahol a Gemini csillagainak leírásai olvashatók
A magyar mondakörben is megjelennek az Ikrek. Egyes változatban a két bojtárként jelenik meg, más verzióban, amely aztán elterjedtebb lett, két árvaként szerepelnek. Egy kislány és kisfiú árván maradt, és sehol nem fogadták be őket. Isten a csillagok közé emelte őket annak jelképeként, hogy az árvákon segíteni kell.
Megjelenésük a kultúrában és a művészetekben:
Az ókorban róluk nevezték el az árbócok tetején megjelenő fényt, amit ma Szent Elmo tüzeként ismerünk (Antióchiai Szent Erazmus olasz megfelelője, a hajósok pártfogója). Ha ikerlángként jelenik meg, az a vihar közeli végét jelenti. Tulajdonképpen egy koronakisülésről van szó, esős időben, erős elektromos térben a levegő ionizálódik, és ez sötétben szabad szemmel is látható. Általában éles, hegyes végű tárgyak csúcsán figyelhető meg.
A művészettörténetben is számos ábrázolást találunk, amely az ikrek mitológiáját dolgozza fel. Megemlítek néhányat:
- Leonardo da Vinci Léda című festményén (1510–1515) az anyjuk mellett megjelennek az ikrek
- Rubens Leukipposz lányainak elrablása (1617 k.) c. festményén az említett mitológiai történetet dolgozza fel, ahogyan a Dioszkuroszok elrabolják az ifjú hölgyeket.
- Castor és Pollux temploma (Róma, Forum Romanum): az ókorból fennmaradt templom, amelyből ma már csak három korinthoszi oszlop maradt meg. A római mondákban az ikerpár segítette győzelemre a köztársaságot.
Csillagászati adatok a csillagképről:
Az Ikrek megfigyelésére legalkalmasabb időpont a tél, illetve a kora tavasz. Január közepén éjfélkor delel, június elején tűnik el a szürkületben. A három legfényesebb csillaga:
- Castor (alfa Geminorum): annak ellenére, hogy nem ez a legfényesebb csillag a konstellációban, mégis α jelölést kapott. A Castor tulajdonképpen egy hat csillagból álló rendszer, fényessége 1,98 magnitúdó. 45 fényévre van tőlünk.
- Pollux (béta Geminorum): A Gemini legfényesebb (1,16 magnitúdós) csillaga, sárga óriás, amely 36 fényévre található. Egyes arab feljegyzésekben Rasalgeuzeként is szerepel (az arab Al Ras al Jauza elnevezésből, jelentése: az ikrek feje).
- Alhena (gamma Geminorum): 1,93 magnitúdós kettőscsillag, 109 fényévre a Földtől. A Pollux lábánál helyezkedik el ez a fehér szuperóriás.
Érdemes megemlíteni még a Propust (éta Geminorum), amely a Castor lábánál található meg, ugyanis egy hármas csillagrendszerből álló változócsillagról van szó, amely szabad szemmel is látható. Fényessége 3,2 és 3,9 magnitúdó között váltakozik, 380 fényévnyire tőlünk. Szomszédságában van az IC 443-as jelölésű szupernóva-maradvány. A zéta Geminorum (Mekbuda) pedig az egyik legfényesebb cefeida típusú változócsillag, amelynek 3,7 és 4,1 magnitúdó közötti fényességváltozása kb. 10 napos periódussal szabad szemmel is jól követhető.
Mélyég-objektumok:
- NGC 2392 / Eszkimó-köd: planetáris köd (egyes csillagok életük vége felé ledobott gázfelhője), 3000 fényévnyire. Amatőr égboltszemlélők számára is kedvelt célpont lehet, ugyanis már egy kis méretű távcsővel is megfigyelhető. A delta Geminorum közelében található meg.
- NGC 2168 (M35): nyílthalmaz, szabad szemmel is megfigyelhető. A Propus közelében található.
- NGC 2158: ugyancsak nyílthalmaz, kb. 1 milliárd éves lehet. Az M35 mellett figyelhető meg az égbolton.
- IC 443: Medúza-ködként is ismert szupernóva-maradvány szintén a Propus mellett található, 5000 fényévre tőlünk. Egy több ezer (de akár 30000) évvel ezelőtt felrobbant szupernóvából maradt gázfelhő, amelynek belsejében egy neutroncsillag található.
Egyéb:
- CXOU J061705.3+222127: neutroncsillag, amelyet nagy valószínűséggel a fentebb említett szupernóva robbanása hozta létre.
- Pollux b / β Geminorum b (Thestias): exobolygó, amelyet 2006-ban fedeztek fel a Pollux csillag körül. Gázóriás, 1,61 év alatt kerüli meg a csillagot.
- Geminga: erős gammasugárzást kibocsátó pulzár (egykori csillag maradványa, amely nagy sebességgel forog)
- Geminidák: meteorraj, amely minden évben december első felében jelenik meg, radiánsa az Ikrek.
Borítókép forrása: A Gemini csillagkép (Wikimedia Commons)
Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló