A Draco egy nagy kiterjedésű (pontosabban a nyolcadik legnagyobb), az északi égi pólus környékét átfogó konstelláció. Cirkumpoláris, azaz egész évben látható tőlünk, tehát nem bukik a horizont alá. A csillagképet azonban nem könnyű felfedezni az égbolton, mivel csillagai nem igazán fényesek, csupán a Sárkány fejét alkotó 4 csillag viszonylag feltűnő. A Sárkányfej a Vegától északra és kissé nyugatra helyezkedik el.
Jellegzetes vonal-csillagkép, amely szinte végigkúszik az északi égbolton. Szomszédai közé tartozik a Kis és Nagy Medve, az Ökörhajcsár, a Lant, a Hattyú, a Herkules, a Cefeusz és a Zsiráf csillagképek. Legfényesebb csillaga az Eltanin (γ Draconis).
Kultúrtörténeti érdekességek és mitológiai történetek
Kr. e. a 3. évezredben a Sárkány még irányjelző lehetett, ugyanis az ókori egyiptomiak és a mezopotámiaiak számára a Thuban (alfa Draconis) csillag volt az égi pólus helyét jelölő „sarkcsillag”. Ez azzal magyarázható, hogy ekkor a Föld tengelye az alfa Draconis közelébe irányult. Később viszont, ahogy a Föld forgástengelyének precessziója miatt egyre inkább elveszítette ezt a státuszát, csak mitológiai jelképpé vált.
A különböző kultúrákban a sárkány az egyik legelterjedtebb szimbólum: akár ha pozitív, akár ha negatív motívumként gondolunk rá. A magyar kultúrában mindkét formában jelen van, viszont leginkább negatív kontextusban használjuk, gondoljunk pl. a népmeséinkre. Kínában viszont főként pozitív értékekkel ruházták fel, a béke, a gazdagság, a szerencse és az uralkodó szimbóluma, ugyanakkor pedig mind a mai napig a kínai kultúrát és magát az országot is szimbolizálja. Az egyik legelterjedtebb motívum a képzőművészetben, díszítőművészetben és a mitológiában. Kína erős kulturális hatása révén, a sárkány alakja átívelt a környező, japán, koreai, vietnámi mitológiába is. Annak ellenére viszont, hogy Kína nemzeti jele a sárkány, ők nem ezen a helyen, hanem a Mérleg csillagai között láttak sárkány alakot. Az egykori sarkcsillagot Tai-yi néven ismerték, és az akörüli (kb. 20 fok sugarú) területet (ami tulajdonképpen a Sárkány) az égi császár palotájának ismerték.
Ami a csillagkép csillagászati ábrázolásait illeti, Eudoxos és Aratos úgy jelenítette meg, mint egy összetekeredett sárkányfejű kígyót. A káldeusok (ókori mezopotámiai félnomád nép) a mainál jóval nagyobbnak képzelték, magába foglalta a Kis Medvét is, és kiterjedt a Nagy Medvéig. Egyiptomban vízi lényt – vízilovat vagy krokodilt – láttak benne. A magyar csillagmitológiában nem ismert.
A görög mitológia egy Ladon nevű sárkányt említ, aki a Heszperidák kertjében az aranyalmákat őrizte. A három (más változat szerint 4) Heszperida Atlasz (titán, aki a vállán tartja az égboltot) leányai voltak. Egy távoli helyen éltek, és egy sárkánnyal együtt azt az almafát őrizték, amit Héra kapott nászajándékba Gaia földistennőtől.
A mükénéi Erüsztheusz Héraklészre rótt 12 feladata közül az utolsó az volt, hogy el kellett lopnia 3 almát a Heszperidák kertjéből. Hogy ezt végrehajthassa, Atlasz segítségét kérte. Atlasz felajánlotta, hogy ellopja az almákat, ha addig Héraklész tartja helyette az égboltot. Így is történt, viszont Atlasz maga akarta elvinni az almákat Mükénébe. Héraklész érezte, hogy rászedték, ezért arra kérte a titánt, hogy csak addig tartsa meg az eget, amíg Héraklész egy párnát kerít a vállára, hogy ne nyomja annyira a teher. Atlasz elfogadta, Héraklész pedig kihasználva ezt, elkapta az almákat és elszaladt velük.
Egy másik változat szerint Héraklésznak meg kellett előbb ölnie az almafát őrző Sárkányt, mielőtt megszerzi az almákat. Héra bánkódott emiatt, ezért az égre helyezte a Sárkányt.
Csillagászati adatok a csillagképről
- Eltanin (γ Draconis): a csillagkép legfényesebb csillaga, 2,2 magnitúdóval ragyog az égbolton. Narancssárga óriás, amely körülbelül 150 fényévre található a Földtől. Neve az arab At-Tinnin-ből származik, amely azt jelenti, hogy „a nagy kígyó”. Az égbolton nem nehéz megtalálni, ugyanis a Vega csillagtól észak-északnyugatra található. Mozgását előrevetítve kb. 1,5 millió év múlva 28 fényévre lesz a Földtől, és átveszi az égbolt legfényesebb csillaga címet (majdnem olyan fényes lesz, mint ma a Sirius).
- Thuban (alfa Draconis): alfa megnevezése ellenére nem a legfényesebb csillag a Sárkányban, mindössze 3,6 magnitúdós. Kettőscsillag, egyik tagja fehér óriás, 303 fényévre tőlünk. 250-szer fényesebb a Napnál. Neve az arab thuʿbān szóból származik, jelentése: a kígyó. Kr. e. 3942-től (Kr. e. 1793-ig) a mai Sarkcsillag szerepét töltötte be. Az egyiptomi piramisokat úgy tervezték, hogy egyik oldaluk északra nézzen, és a bejárati járatot úgy alakították ki, a Thuban felé irányuljon. A precesszió miatt kb. Kr. u. 21000-ben ismét sarkcsillag lesz belőle.
- β Dra (Rastaban): sárga óriás, amely a Sárkány fejének részét képezni. Fényessége 2,8 magnitúdó, távolsága pedig 362 fényév. Kettőscsillag (béta Draconis A, béta Draconis B).
- R Draconis: egy vörös, Mira-típusú változócsillag 8 hónapos periódussal. Átlagos minimum fényessége 12,4 magnitúdó, maximuma pedig 7,6. Fényváltozását Hans Geelmuyden norvég csillagász fedezte fel 1876-ban.
Mélyég-objektumok:
- NGC 6543 (Macskaszem-köd): planetáris köd, körülbelül 3300 fényévre a Földtől. Ez az egyik legösszetettebb köd, amit valaha felfedeztek. Ezért úgy gondolják, hogy központi csillaga valószínűleg kettős. Az erős csillagszél hatására jelenleg másodpercenként kb. 20 milliárd tonna tömeget veszít a rendszer. A ködöt William Herschel fedezte fel 1786-ban. Ez volt az első planetáris köd, amit spektroszkóppal figyeltek meg.
- Messier 102 (Orsó-galaxis, NGC 5866): valószínű, hogy spirálgalaxis, viszont egyike azon Messier-objektumoknak, amelyet még nem sikerült teljesen azonosítani. 44 millió fényévre található tőlünk. Kis teleszkóppal is megfigyelhető, leginkább a júliusi hónap alkalmas erre.
- Abell 2218: galaxishalmaz, körülbelül 2300 milliárd fényévre tőlünk. Több ezer galaxist tartalmaz. A halmazt a csillagászok gyakran gravitációs lencseként használják, hogy felerősítsék a még távolabbi galaxisok fényét, ezzel lehetővé téve, hogy mélyebben betekintsenek az Univerzumba. Ez a módszer viszont el is torzítja a galaxisok alakját. Célja, hogy megtalálják a máig ismert legtávolabbi objektumot az Univerzumban.
- NGC 4319 és Markarian 205: az NGC 4319 egy spirálgalaxis körülbelül 77 millió fényévre a Földtől. Látszó fényessége 12,8 magnitúdó. A Markarian 205 pedig egy kvazár, amely tőlünk nézve a galaxis szomszédságában található. 1971-ben egy fényes hidat fedeztek fel a két objektum között, viszont 2002-ben a NASA ezt megkérdőjelezte egy, a Hubble-űrtávcsővel készített képpel. A két objektumnak eltérő vöröseltolódása van, a Markarian 205 feltételezhetően 1,2 milliárd fényévre lehet a Földtől, míg a galaxis sokkal közelebb van. Ha a híd létezik, és egyre inkább úgy vélik, hogy igen, akkor a két objektum nagyon messze lehet egymástól.
- Ebihal-galaxis (Arp 188): egy megszakadt spirálgalaxis, amely 420 millió fényévre található a Földtől. Legérdekesebb jellemzője egy kb. 280.000 fényév hosszúságú nyúlvány. Feltételezhetően egy másik galaxissal való ütközés nyoma lehet, amely kb. 100 millió évvel ezelőtt történhetett.
Egyéb:
- Drakonidák: meteorraj, melynek radiánsa a Sárkány csillagkép „fejénél” található, és minden év őszén eléri a Föld légterét. Általában október első felére jellemző. A meteorraj szülőobjektuma a 21P/Giacobini-Zinner nevű üstökös. 2023-ban október 2–16. között kerül földközelbe, csúcspontja pedig okt. 7–8-ra tehető. Előre várhatóan 15-20 meteor hullhat óránként.
- Kepler-10: a Naphoz hasonló csillag, közel 560 fényévre tőlünk, szabad szemmel nem látható. Ez volt az első csillag, amit a Kepler űrszonda azonosított egy lehetséges exobolygó gazdacsillagaként. A rendszerben legalább két bolygót ismerünk: a Kepler 10b-t, amelyet 2011 januárjában fedeztek fel, és amely a Naprendszeren kívül észlelt legkisebb kőzetbolygó aFöldéhez hasonló méretével. A csillag körül 0,8 napos periódussal kering. A másik bolygót, a Kepler-10c jelűt 2011 májusában fedezték fel, amelyet a „Föld Godzillája” becenévvel illettek. Azért, mert a kőzetbolygó tömege 17-szerese a Föld tömegének – valószínű, hogy inkább egy mini-Neptunusz, mint egy szuper-Föld típusú bolygó. Keringési periódusa 42,3 nap.
- TrES-2b: Jupiter-méretű bolygó, amelyet ugyancsak 2011-ben találtak. A Naphoz hasonló GSC 03549-02811 nevű, csillag körül kering. A csillag csupán körülbelül 1 százalékát veri vissza annak a fénynek, ami rávetül, és a felfedezés idején a legsötétebb bolygónak lett besorolva.
- l Q1634+706: kvazár, amely arról ismert, hogy ez az égbolt legtávolabbi objektuma, amelyet amatőr távcsövekkel láthatunk. Látszó fényessége 14,4 magnitúdó, és körülbelül 12,9 milliárd fényévre van tőlünk.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló