sűrű csillagkeletkezési területet egy közeli, nagy méretű sötét felhőben.
A csillagos hátteret elhomályosító, sötét "paca" a Circinus Nyugat nevet viselő molekulafelhő, amely egy tőlünk kb. 2500 fényévre lévő hideg, sűrű anyagcsomósodás, mérete a Naprendszer 60-szorosa. Az ilyen molekulafelhők anyaga annyira sűrű, hogy nem tud áthatolni rajta a háttérben lévő csillagok fénye, innen is ered az őket illető sötét felhő elnevezés. Szintén fontos megjegyezni, hogy az ilyen felhők kiváló lehetőséget nyújtanak az új csillagok keletkezésére.
Bár a Circinus Nyugat valóban egy sötét felhő, mégsem annyira sötét, hogy elbújhasson a DECam műszerei elől: az eszközzel sikerült részleteiben is megismerni a molekulafelhőt, és a benne keletkező csillagokat. Az újszülött csillagokat a felhőben sötét hátterén látható, szálas szerkezettel megjelenő fénycsíkok jelzik.
Az ilyetén fényjelenséget a csillagkeletkezés kezdeti stádiumában lévő csillagok, az úgynevezett előcsillagok (protocsillagok) bocsátják ki, amelyek a molekulafelhő sűrűsödéseiben alakulnak ki, és elegendően nagy tömeget gyűjtöttek ahhoz, hogy beindulhasson bennük a hidrogén fúziója. A protocsillagok között vannak olyanok is, amelyek a mágneses pólusaik mentén két, ellentétes irányába mutató anyagnyalábot (jetet) lövellnek ki magukból, ezzel üreget vájva a felhő por- és gázanyagába.
A csillagászok szerint ezeket a jeteket valójában könnyebb észrevenni, mint magát a protocsillagot, amely kibocsátja őket, hiszen a csillagkezdeményt még sűrű, sötét porfelhő burkolja, amelyből anyag áramlik át annak felszínére egészen addig, amíg össze nem gyűjti a fúzió beindulásához szükséges tömeget. Éppen ezért a jetek, és az általuk vájt üregek kiválóan megmutatják a születőben lévő csillagok pozícióját.
A Circinus Nyugat molekulafelhő Cir-MMS elnevezésű központi régiójában a DECam felvételein több kifúvás is látszik. Ezek mellett a Cir-MMS közepén, illetve bal alsó részén egy-egy nagy üreg is megfigyelhető, amelyeket születőben lévő csillagok jetjei vájtak a sűrű felhőbe.
A csillagkeletkezés további nyomjelzői az úgynevezett Herbig-Haro objektumok, amelyek szintén nagy számban megtalálhatóak a vizsgált területen. Ezek az objektumok akkor jönnek létre, amikor az újszülött csillagból nagy sebességgel kiáramló jetek összeütköznek a környezetükben lévő, lassabban mozgó gázzal, amely a kölcsönhatás eredményeként felfénylik.
Szintén érdekes, hogy a Circinus Nyugatban nem csak újszülött csillagok találhatóak, hanem a csillagok életciklusának másik oldalán álló planetáris ködök is. Ezek a kezdetben a Napunkhoz hasonlóan kis kezdeti tömegű csillagok végállapotaként jönnek létre. Az ilyen csillagok a fejlődésük során vörös óriáscsillaggá fúvódnak fel, majd később csillagszelek formájában levetik külső burkaikat, s végül egy fehér törpecsillag marad vissza szénből és oxigénből álló magjukból. Ezekből a külső burkokból egy lassan táguló és hűlő anyagfelhő alakul ki, amelyet a központi csillag fénye megvilágít, és így az objektum planetáris köd formájában éli további életét.
A Circinus Nyugat molekulafelhőt vizsgáló kutatócsoport igyekszik még több részletet feltárni mind az újszülött, mint az életük végén járó csillagok fizikai tulajdonságairól, amellyel nagyban hozzájárulhat majd Tejútrendszerünk fejlődésének mélyebb megértéséhez.
A cikk forrása: https://www.space.com/the-universe/astronomers-gaze-into-dark-nebula-60-times-the-size-of-the-solar-system-video
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet