A csillagászatban minden fedést az okkultáció szóval illetünk. Ez egy olyan esemény, amikor egy hozzánk közelebbi égitest égi útja során elfed egy tőlünk távolabbi égitestet. Leggyakrabban Holdunk játssza az elfedő égitestet, és egy távoli csillag az „áldozat”. Sőt nagy látszó átmérője és pályájának az ekliptikához viszonyított több mint 5 fokos hajlásszöge miatt hosszú távon a csillagok megközelítőleg 10 százalékával találkozik.
Csillagrendszerünk bolygói is többé-kevésbé az ekliptika síkjához közel keringenek, így jó esély van arra, hogy Holdunk időnként azokat is elfedje. A bolygófedés ritkasága inkább a bolygók csillagokhoz viszonyított csekély számából adódik. Jelen esetben sem kell kilépnünk a Naprendszerből. Hűséges égi kísérőnk 2022. szeptember 14-én 23 óra 18 perckor el fogja fedni a Naprendszer hetedik bolygóját, az Uránusz gázóriást. Luna Uránuszt a Kos csillagkép állócsillagai előtt bújtatja majd el egy röpke órára.
A HOLD ELFEDI AZ URÁNUSZT (ANIMÁCIÓ). FORRÁS: STELLARIUM
Az este folyamán a Hold először megközelíti, majd 23:18-kor északkeleti peremével be is kebelezi az Uránuszt. Az 5,7 magnitúdó fényességű bolygó éjfél után, 0:20 perckor bukkan elő a Hold nyugati peremén.
Uránusz-kereső
Az Uránusz fényessége éppen az emberi szem érzékenységének a határán mozog. Ezért történhetett meg az, hogy az oppozíció idején rendkívül jó légköri viszonyok mellett szabad szemmel is észlelhető bolygót csak 1781. március 13-án fedezte fel William Herschel.
.png)
AZ URÁNUSZ 2022. FEBRUÁR 12-ÉN. FORRÁS: ESZLELESEK.MCSE.HU / GYURICZA ISTVÁN FELVÉTELE
Az Uránusz megtalálásához általában keresőtérkép szükséges, de a bolygófedés során megspórolhatjuk azt. A fogyó, 78%-os Hold keleti, belépési pereme majd teljes fényességében pompázik, de nem lesz lehetetlen megtalálni az Uránuszt. A viszonylag könnyen beazonosítható Aristarchus- és Kepler-kráter közötti vonalat kell képzeletben meghosszabbítani a Hold keleti pereméig. A közelben nagy valószínűséggel meg fogjuk találni a keresett óriásbolygót, ami Földünkről nézve nem is olyan óriási. Látszó átmérője 3,6 ívmásodperc, ami már értelmezhető méret egy 10 cm átmérőjű amatőr távcsővel is. Bár 20 cm átmérőjű műszer alatt ne várjunk többet egy elmosódott, kékeszöld színű kis korongnál. Nagyobb távcsövekben, tiszta ég alatt akár az Uránusz peremsötétedését vagy egy-két felhő alakzatát is észlelhetjük, bár kétségtelen, hogy erre a virító Hold közelsége nem fog kellő környezetet biztosítani.
Mikor, mivel, hogyan észleljünk?
A fedés kezdetekor a Hold pontosan keleti irányban a kedvező 23 fokos magasságban, a Kos csillagkép lábánál lesz megtalálható, és a fedés végéig 33 fokos magasságra kúszik fel. Érdemes már legalább negyedórával korábban felkészülni a fedésre, beazonosítani az Uránuszt. Az eltűnést könnyű lesz észrevenni, viszont a felbukkanás próbára teszi majd éberségünket. Az segítségünkre lesz, hogy a Hold nyugati, sötét peremén hamarabb észrevehetjük az újjászülető óriásbolygót.
A fedés több mint egy órája alatt sem kell tétlenül ülnünk. Elmerülhetünk a Hold sugaras krátereiben, mint a Tycho, vagy a Copernicus, vagy felkereshetjük a már magasan tündöklő Jupitert vagy Szaturnuszt. A gázbolygók mellett a nemrég felkelt Marsot is elcsíphetjük, így egy pompás okkultációból igazán csodás észlelő este kerekedhet.
Derült eget és derűs kedvet kívánunk e nem mindennapi bolygóbújócskához!
Szerző: Nagy Péter, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló