A félhold és a Spica, a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, szoros együttállásban lesznek, mindössze 30 ívperc távolságra egymástól. Ez azt jelenti, hogy a Holdhoz képest rendkívül közel, annak közvetlen „társaságában” fogjuk látni a Spicát, amely a félhold fölött ragyog majd. Az esemény 4:14-kor lesz a legjobban megfigyelhető, amikor a Hold magassága 30°-os lesz az égbolton. A Hold 57%-os megvilágítottsága révén nem túl erős, de mégis lenyűgöző fénnyel világít majd, így a Spica tisztán látható lesz mellette.
A Hold minden formájában gyönyörű látványt nyújt: ahogy vékonyka sarlóként, úgy félholdként vagy fényes korongként pompázó teliholdként is. Persze sok érdekességet el lehetne még mondani alakjának és fázisainak havi változásairól, fogyatkozásairól, fizikai tulajdonságairól s a Földdel képezett rendszeréről. A Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán az érdeklődők pedig számos cikket találhatnak ebben a témában.
A Spica, amely körülbelül 250 fényévre található tőlünk, a csillagászok számára az egyik legérdekesebb kettőscsillag, ahol két forró, kék-fehér óriás csillag kering egymás körül. A Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, az égbolt egyik különleges, bár kevésbé ismert ékköve. Nevének jelentése „kalász”, ami a Szűz csillagkép mitológiai asszociációira utal. Az ókori kultúrákban a Spicát gyakran a termékenységgel és a mezőgazdasággal hozták kapcsolatba. Ez a csillag a Szűz csillagképben található, amely az állatövi csillagképek egyike. És bár nem olyan feltűnő, mint az égbolt legismertebb csillagai, helyzete könnyedén meghatározható.
Az északi égbolt legismertebb csillagképének, a Nagy Medve részét képező Göncölszekér hét fényes csillaga könnyen felismerhető, még a városi fények mellett is. A Göncölszekér rúdját képzeletben meghosszabbítva kezdhetjük meg utazásunkat az égbolton. A rúdat meghosszabbítva elérünk az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb csillagához, az Arcturushoz. Ez a csillag nemcsak feltűnően fényes, hanem különleges vöröses-narancsos színével is könnyen azonosítható. Az Arcturustól továbbhaladva ugyanezen a képzeletbeli íven, eljuthatunk a Szűz csillagkép legfényesebb csillagához, a Spicához. Bár kevésbé ragyogó, mint az Arcturus, a Spica tiszta éjszakán könnyen észrevehető kékes-fehéres fénye alapján.
Egy nappal később, január 22-én, szerda hajnalban egy újabb különleges különleges együttállásban lehet részünk. A Mars bolygó és a 76 Geminorum nevű csillag rendkívül szoros együttállását figyelhetjük majd meg, nem egészen 10 ívperc távolságra egymástól. Ez a közelség azt jelenti, hogy a két égitest szinte érinteni látszik egymást az égbolton, lenyűgöző látványt nyújtva az égboltfigyelők számára is. Az együttállás ideális megfigyelési időpontja 5:30 körül lesz, amikor az égitestek a nyugati égbolton körülbelül 18° magasan emelkednek a horizont fölé. Az égbolt viszonylag alacsony pontján megjelenő Mars és a 76 Geminorum hasonló színe pedig még látványosabbá varázsolja majd a párost, amely egy kézi látcsőben lesz csak megfigyelhető a nagy fényességkülönbség miatt.
A vörös bolygó, a Mars az egyik legfényesebb objektum lesz akkor az éjszakai égbolton a -1,3 magnitúdós fényességével (a Holdat leszámítva), amely jellegzetes narancsos-vöröses fényével könnyen felismerhető nyugati irányban. Jelenleg az Ikrek csillagképben halad, és fényessége ebben az időszakban feltűnő. Az újév első hónapjának sztárja is ez a bolygó, ugyanis több mint két év után ismét földközelségbe került. Aki teheti, ragadjon távcsövet és tekintse meg külső bolygószomszédunk vöröses korongját, amely egy együttállás esetén még szebb látványt nyújt. A Mars az egyik legjobban megvizsgált égitest a Naprendszerben, és az egyetlen bolygó, ahova rovereket küldtünk az idegen táj felfedezése érdekében. Jelenleg három marsjáró működik a bolygón: a Curiosity, a Perseverance és a Zhurong.
A Mars mellett a 76 Gemini, az Ikrek csillagkép egyik csillaga fénylik majd. Hőmérséklete 3700 és 5200 K közötti tartományban változik, effektív hőmérséklete pedig 3940 K. Ez jelentősen alacsonyabb a Nap 5800 K effektív hőmérsékleténél, ami a 76 Gemini hűvösebb, vörösesebb fényét eredményezi. Ez a csillag spektrális tulajdonságai alapján a K színképosztályba tartozik, ami azt jelzi, hogy egy hűvösebb, kisebb energiatermelésű, de idősebb égitesttel van dolgunk. A 76 Gemini távolsága a Földtől az 5,02 milliarcmásodperces parallaxis alapján meghatározva körülbelül 650 fényév. Ez a távolság a csillagászati méretekhez képest közepesnek számít, így a 76 Gemini a Galaxis viszonylag távoli, de még tanulmányozható részében található. A csillag alacsonyabb hőmérséklete azt is jelenti, hogy kevesebb energiát sugároz ki egységnyi területen, mint a Nap, ami hozzájárul halványabb fényességéhez. Ezért a 76 Gemini nagyobb távolságból már szabad szemmel nehezen észlelhető, és körülbelül 5,3 magnitúdós fényessége révén a halványabb csillagok közé sorolható.
Mindkét együttállás csodaszép látvánnyal szolgál majd az észlelőknek! Öltözzünk fel melegen, és egy bögre teával menjünk ki az éjszakai égbolt alá!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló