Ezen jelenségek mind-mind halvány, szabad szemmel nem látható csillagokkal történnek. Épp emiatt csak nagy átmérőjű távcsővel észlelhetőek.
Az Uránusz érdekességei
A Naptól számított hetedik bolygó, az Uránusz zöldeskék színben pompázik. Légköre magas fokú homogenitást mutat. A bolygó érdekessége, hogy forgástengelye 98°-ban dőlt a keringési síkjához viszonyítva. Ez valószínűsíthetően egy hatalmas ősi planetáris ütközésnek tudható be. Emiatt a bolygó az oldalára fordulva forog. Egy teljes keringése a Nap körül 84 földi évig tart. A forgástengely dőlésszöge miatt a bolygó egyik féltekéjén 42 évig folyamatosan nappal van, míg a másikon éjszaka. Egy fél keringés alatt pedig az ellentétes pólus kap 42 év folyamatos napfényt.
A bolygó keringési sebessége alacsony, mivel messze kering csillagunktól. Emiatt a földi szemlélő számára a planéta nagyon keveset mozdul el egy éjszaka folyamán a háttércsillagokhoz viszonyítva. Olykor viszont mégiscsak közel kerül egy-egy fényesebb csillaghoz is.
Október 1. - Csillagok között
A hónap legelső napján az Uránusz együtt áll két 9 magnitúdós csillaggal. A jelenség alkalmával megtekinthetjük, ahogy a bolygó a két kék színű csillag között halad el a Bika csillagképben. Elsején a 9,0 magnítúdós SAO 93668-hoz lesz közelebb, míg 4-én már a másikhoz (SAO 93665). Az Uránusz útja ezen a négy éjszakán könnyen követhető lesz a két csillaghoz képest. A SAO 93668 jelű csillag a bolygótól 1,5’-re lesz 1-én éjjel. A planéta jelentősen fényesebb, mint a csillag, így azt egyszerűbb lesz látnunk, ha van megfelelő felszerelésünk. A jelenség megtekintéséhez ajánlott olyan távcsövet használni, amelynek a nagyítása 50x és 100x közötti hogy a fényes bolygó melletti halványabb és közelben levő csillagokat jól elkülönítse egymástól.
A csillagok között megbújó Uránusz 21 óra után már megfigyelhető, azonban az észleléshez érdemes várni arra, hogy magasabbra kússzon az égbolton. Ez azért fontos, mert minél magasabban van, annál kevesebb levegőn halad át a fénye, így tisztább képet ad a távcső. 23:00 után már 25°-os látóhatár fölötti magasságban lesz szinte pontosan kelet felé. Az éjszaka folyamán a bolygó egyre nyugatabbra vándorol. Hajnali 4:00-kor éri el a legmagasabb pontját az égen, ekkor delel.
Október 4. – Ultraszoros együttállás
Az imént említett csillagduó közül a második alany, a SAO 93665 nagyon hasonlít párjára. Csak kicsivel halványabb, mint a SAO 93668. Látszó fényessége 9,4 magnitúdó. Negyedikén éjfél után a csillag egészen közel kerül az Uránuszhoz. Pontosan 0:39-kor a két égitest közti szögtávolság mindössze 5,4’’ lesz! Ez a bolygó korongjának mindösszesen másfélszerese. A csillag közelebb látszik az Uránuszhoz, mint annak több holdja. A páros egész éjjel észlelhető, és 2:50-kor már 62°-os látóhatár fölötti magasságon lesz a déli égen. A jelenség már 300×-os nagyításnál jól megfigyelhető, azonban ennél nagyobbal jóval szebb látványban lehet részünk, amennyiben tiszta és nyugodt a légkör.
Október 17. – Az Uránusz harmincadik holdja
A bolygó és egy csillag következő – októberben a harmadik – együttállása alkalmával egy nagyon halvány égitestet látogat meg az Uránusz. A megjegyezhetetlen katalógusszámú Gaia DR2 50946077432233088 egy 12,3 magnitúdós csillag a Bika csillagképben. Fénye olyan csekély, hogy távcsőben is alig kivehető. Hosszú expozíció idővel készített fotóknál viszont már megpillanthatjuk a parányi kékes-fehér pontot.
Bár fényessége valóban elenyésző, kicsit fényesebb csak mint az Uránusz legfényesebb holdjai, amelyeket egy amatőr távcsővel is lefotózhatunk. Erre mi sem adna tökéletesebb alkalmat, mint a csillag és az Uránusz együttállása. A két égitest pontosan úgy kerül egymás mellé, hogy az Uránusz két holdja közé ékelődjön a csillag. A Gaia DR2 50946077432233088 az Oberon és a Titania nevű holdak közt lesz látható egy nagy átmérőjű távcső látómezejében. A két holdtól azonos távolságra lévő csillag pontosan olyan képet fest majd, mintha az Uránusz 30. holdacskája lenne.
A jelenség október 16–17-én lesz megfigyelhető. 16-án este 22:00 óra után 17-én hajnalig lesz látható. Ámbár 17-én 00:15-kor lesz látványos az együttállás, a bolygó hajnali 3:00 körül delel, ekkor is érdemes lesz megpróbálkozni a kihívással.
Október 30. – Távoli csillaghold
Az Uránusz utolsó együttállása októberben a TYC 1256-873-1-gyel történik. A szintén hosszú katalógusszámot viselő kékes-fehér színű csillag a jégóriást 30-a este közelíti meg. A bolygó második legnagyobb holdja, az Oberon és a csillag közötti távolság 30-án pontosan 19:32-kor mindössze 14’’ lesz. A csillag halvány, mindössze 10,9 magnitúdós. Fényessége a Neptunuszénál is gyengébb, így egy nagy távcsőben kicsit nehezebb lesz a megfigyelése. Elég nagy nagyítás mellett hasonlóan nézhet ki, mint az Uránusz holdjai, csak azoknál fényesebb. A bolygótól való távolsága is nagyon hasonló lesz a holdakéhoz. Az égi jelenséget 30-a estétől másnap hajnalig lehet követni. A bolygó nem sokkal hajnali kettő óra után delel 64°-os horizont fölötti magasságban.
A szükséges távcsőről és kondíciókról
A jelenség megfigyeléséhez viszonylag nagy átmérőjű távcsőre lesz szükség, amellyel akár 375×-ös nagyítást is elérhetünk. Ilyen távcső például egy 30 cm átmérőjű Dobson-típus vagy egy Celestron NexStar Evolution 6, ami a Schmidt–Cassegrain-teleszkópok családjába tartozik. Ajánlatos lehet – ha nincs rövid fókuszú okulárunk – egy 2×-es Barlow-lencsét használni, ami megnöveli a fókusztávolságot, ezzel a nagyítást is.
Ahhoz, hogy 300×-os nagyítás felett élvezhető képet kapjunk a bolygóról, szükséges a nagyon nyugodt légkör. Ha a „seeing” nem megfelelő, a bolygó elmosódott, életlen pacaként fog látszani. Fontos, hogy ne legyenek erős légköri áramlatok fölöttünk, és legyen tiszta is a levegő. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, nagyon szerencsésnek titulálhatjuk magunkat, mert egy valóban különleges jelenségsorozatnak lehetünk szemtanúi.
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász