Az összes bolygó együttáll a júniusi hajnali égen – évezredenként egyszer!

Ez év júniusa a hajnali égen egy elképesztően ritka együttállást tartogat: június 17–28. között a Naprendszer összes bolygója egyszerre fog tündökölni az égbolton, egymás után sorakozva! Ilyenre legutóbb 947-ben volt példa, június este, és a 2492 áprilisi hajnalokig nem is lehet ilyenhez szerencsénk. Említeni se kell, hogy ne maradjunk le róla, bármennyire korán is kell kelni hozzá! Az együttállás további különlegessége, hogy az 5 szabad szemmel is látható bolygó pontosan olyan sorrendben lesz a Naptól kiindulva az égen, ahogyan azt a Naptól való távolságuk szerint már iskolában megtanultuk: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz. Ráadásként a folyamatosan fogyó Hold végig is halad a bolygók mellett a napok múlásával, így minden egyes hajnalban más-más arcát mutatja a bolygósor! Különleges vendégként a Pluto és a legnagyobb és legfényesebb aszteroidaöv-beli kisbolygó, a Vesta is beáll a sorba, ha valaki esetleg a törpe- és kisbolygók szerelmese lenne. És még a Fiastyúk is feltűnik a Vénusz felett!

Mit láthatunk és hogyan?

Ha hajnalban, napkelte előtt a keleti égbolt felé fordulunk, egy látványos sorban öt fényes bolygó is feltűnik: a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ez az összes, szabad szemmel látható bolygó, mind egymás mellett, egy füzéren, éppen abban a sorrendben, ahogy a Naptól távolodva követik egymást. Azért látjuk őket egy sorban, mert valójában a Naprendszer égitestjei szinte pontosan egy síkban keringenek, és ez egy égi kört metsz ki a látszó égboltunkon.

Az említett bolygók mellett marad még csodálnivaló – további két bolygó, az Uránusz és a Neptunusz, sőt a Pluto  és a legfényesebb kisbolygó, a Vesta is hozzájuk társul. Azonban ezek az égitestek kizárólag távcsővel pillanthatóak meg. (Pontosabban: az Uránusz szabad szemmel még éppen kivehető lehetne, de a hajnal fényei elnyomják).

Az öt szabad szemes bolygó és a két, csak távcsővel látható bolygó helye (üres kör) a hajnali égen, 2022.06.22-én, 3:50 perckor.

Ez a sor szinte egész júniusban megpillantható, a Merkúr azonban csak a hó második felében csatlakozik a bolygóvonathoz. Ami azonban igazán megfűszerezi az élményt, az az, hogy 17-e és 28-a között a fogyatkozó Hold napról napra végigvándorol a planéta-állomások mellett.

Az együttállás meglehetősen lazának számít, a nyolc bolygó 105 fokos látószögű egyenes mentén sorakozik az égen. A Jupiter–Mars páros 12 fokra, a Merkúr és a Vénusz 10 fokra lesznek egymástól. A bolygósor így szabad szemmel mutatja a legszebb látványt. Érdemes elmerengenünk az egyes bolygókat és azok hatalmas távolságait látva Naprendszerünk óriási méretein és briliáns dinamikáján. De nem kell megállnunk a szabadszemes nézelődésnél! Használjunk egy kézi távcsövet, ugyanis abban a Hold kráterei, sőt a Jupiter holdjai is felbukkannak. A Vénusz mellett járó Fiastyúk csillagai is azzal lesznek a legszebbek, sőt a Merkúr, Uránusz és Neptunusz megtalálása is azzal lehetséges. Aki már használt távcsövet, tudja, hogy a bolygók nagyobb távcsőben, kifejezetten nagy nagyításon mutatják meg legrészletgazdagabb képüket. Egy bolygóészlelő számára így ez az együttállás különös csáberővel hat: egyetlen alkalmas, különleges bolygómaratont tehetünk, végigészlelve egyetlen hajnalon Naprendszerünk összes bolygóját! Bár a feladat igényel némi rutint, hiszen sürget az idő, de egészen egyedülálló élményt nyújt az összes bolygónak ugyanazon távcsővel való megfigyelése, és a látványuk közvetlen és friss összehasonlítása. Ha van távcsövünk, semmiképp se hagyjuk ki! Amire azonban mindenképpen szükségünk lesz, az a teljesen nyílt és tiszta keleti horizont.

Hogy mikor is láthatjuk a füzért fent, azt a napkelte időpontja befolyásolja – az első bolygó, a Szaturnusz már éjfélkor kel, de várnunk kell még sorban a többire. Utolsó előtti bolygóként a Vénusz már 3:30-kor elég magasan lesz, a Merkúr azonban csak 4 óra után emelkedik megfigyelhető magasságba. A Nap viszont 5 óra előtt már felkel, tehát 4 órakor már igencsak pitymallani fog az égbolt. A fényesedő égi háttér pedig nem tesz jót a bolygók láthatóságának, szépen lassan leradírozza őket a vászonról. A megfelelő időzítés így különösen fontos.

Ha szabad szemmel és binokulárral nézelődünk, érdemes 3:00 körül elkezdeni a megfigyelést, még szinte teljes sötétségben. Ekkor a Neptunuszt és az Uránuszt is megtalálhatjuk még binokulárral. Az együttállás talán 3:30-kor lesz a legszebb, ekkor a pitymallat már megvilágítja az eget. Mindenképp érdemes azonban 4 óráig várni, hogy a Merkúr is becsatlakozhasson, ekkor is 2-3 fok magasan lesz csak az égen.

Ha távcsővel is észleljük a bolygókat, kezdjük korábban a megfigyelést, legkésőbb 2:00-kor. A Szaturnuszt és a Neptunuszt ekkor az elején meg tudjuk figyelni, majd jöhet sorban a Jupiter és a Mars. Legpontosabban az Uránuszt kell időzítenünük: 3:10 körül még alig 5-8 fok magasságban jár, de ekkor még szinte teljesen sötét az ég. Megtalálásához használjuk a keresőtávcsövet! Ha az Uránuszt sikeresen megtaláltuk, 3:30-kor a Fiastyúk és a Vénusz együttállása vár, binokulárral pompásak lesznek. A Vénuszt bőven ráérünk 3:50 körül lencsevégre kapni. Végül jöhet a Merkúr, ami szintén kemény dió: 4:00-kor is csak 2-3 fok magasan lesz. A Vénusztól 10 fokra járó bolygó megtalálásához használjuk a keresőtávcsövet vagy a főműszert a legnagyobb látómező mellett. Ha a Vénusz benne van a távcsőben, a Merkúr is meglesz! Naphoz való közelsége miatt szabad szemmel nem biztos, hogy látszik majd. Érdemes az alacsonyan járó bolygót tovább is követni távcsővel, hogy kiemelkedjen a horizont közeli légrétegekből. 4:45 körül Napunk zárja a csodálatos sorakozót, a napkeltével megkoronázva az eseménydús és feledhetetlen hajnalt.

Miért is olyan ritka egy ilyen együttállás?

Ennek több oka is van:

• Gondoljunk a legkülső bolygókra: az Uránusz 84, a Neptunusz pedig 165 év alatt kerüli meg a Napot, így ha egyszer elkezdenek távolodni egymástól, több mint másfél évszázad múlva érnek ismét egymás mellé.
• Ahhoz pedig, hogy az összes többi bolygó is éppen ugyanakkor legyen nagyjából egy irányban, még többet kell várnunk.
• A Nap helyzete kritikus: még ha a bolygók szépen fel is sorakoznak egymás mellé, könnyen lehet, hogy a Nap is be szeretne állni a sorba – ha csillagunk a bolygósor közepére férkőzik, semmit nem fogunk látni a bolygókból, hiszen azokat elnyomja a napfény ragyogása.

A bolygófüzér gyöngyei, és hogyan figyeljük meg őket

• Pluto: az egykori bolygó (ma már törpebolygó) a sor végén kullog, jócskán lemaradva a fényes bolygóktól. Mivel mindösszesen 14,3 magnitúdós, egy nagyobb, 20-25 centiméter átmérőjű távcső szükséges a megfigyeléséhez, de abban is csak egy csillagszerű fénypontnak fogjuk látni. Azonban mozgása a csillagos háttér előtt napról napra követhető. A Nyilas csillagképben járó törpebolygó megfigyelését érdemes 2:00 körülre időzíteni, ekkor delelés előtt jár, majdnem 20 fokkal a horizont fölött. Keresőtérkép itt található.

• Szaturnusz: a második legnagyobb bolygó, gázóriás, ami szenzációs gyűrűrendszeréről híres. Szabad szemmel fényes, sárgás-narancssárga fénypontnak tűnik, de már egy kistávcsővel is feltűnnek a gyűrűi, így mindenképp érdemes lencsevégre tapadni. A 0,6 magnitúdós bolygó a Bak csillagkép farkánál jár.

• (4) Vesta: a legfényesebb aszteroida, ami az ismert kisbolygók közül a második legnagyobb. 7,4 magnitúdós fényességével kézitávcsőben is könnyen látszik. A Vízöntő csillagképben 2:50 körül éri el a 20 fokos magasságot, de 2:00 körül érdemes távcsővégre kapni, mert különben lemaradunk a többi bolygóról. Keresőtérképet itt találunk hozzá.

• Neptunusz: a legtávolabbi bolygó egy mélykékes-zöldes, hűvös világ. Nem is csoda, hogy a tenger istenéről kapta nevét, hiszen egy háborgó tengerre hasonlít a színe. Szabad szemmel nem látszik, csak távcsővel pillantható meg. Sajnos olyan távol van tőlünk, hogy nem igazán láthatunk rajta részleteket. Ahhoz, hogy korongnak lássuk, legalább 250x nagyítás kell – kékes színe azonban messziről elárulja, hogy nem csillag. A 7,9 magnitúdós bolygó a Halak fejénél szeli a habokat, ha szeretnénk nyomába eredni, ezzel a térképpel próbálkozzunk.

• Jupiter: a bolygókirály elképesztő látványt nyújt távcsőben is – világos zónák és sötét sávok váltogatják egymást rajta, ahogy viharok tombolnak a vastag légkörében. Ha szerencsénk van, akár a Nagy Vörös Foltot is elcsíphetjük, amire 21-én, 23-án és 28-án is jó esélyünk van, 2:30-as megfigyelés esetén! A négy legnagyobb holdját viszont már kézi látcsővel is lehet látni. A -2,4 magnitúdós, tündöklő fehér bolygó a Neptunuszhoz hasonlóan a Halak fejénél fürdőzik.

• Mars: a Vörös Bolygó ugyan még sokkal fényesebb és látványosabb lesz ez év végére, de már most is megdöbbentően vöröses színnel kérkedik az égbolton. Távcsővégen, 250x nagyításon a marsi tavaszban zsugorodó Északi Pólussapkája biztosan megfigyelhető, és az erőteljes beharapást mutató, 86%-os fázisú bolygó csorbultsága is jól látszik majd. Június 17-én az Aurorea Sinus öblei, 21-én a Sinus Meridiani, 26-án pedig a hatalmas és sötét Syrtis Major néz felénk az apró korongon, ha 3:00-kor okulárvégre kapjuk. A vörös bolygó szép lassan fényesedik, most 0,5 magnitúdónál tart, a Szaturnusznál is mélyebb vörös színe összetéveszthetetlenné teszi őt a Halak csillagkép száránál.

• Uránusz: a másik jeges óriás a Neptunuszhoz hasonlóan nehezen megfigyelhető. Szabad szemmel ez sem fog látszani, hiszen fényessége csak 5,8 magnitúdó, de egy kis kézitávcsőben már elég fényes – feltéve, ha 3:10-kor megtaláljuk a még alig 5 fokkal a látóhatár fölött járó bolygót. Kékeszöld színe szintén szokatlan a csillagok között, így ha ismerjük a pontos helyzetét, nem nehéz észrevenni a távcsőben. Nem tagadjuk, hogy kihívás megtalálni, a Kos csillagkép csillagszegény déli vidékein jár. Érdemes a tőle csak néhány fokra levő Vénuszt és az alig 3 fokra levő epszilon Arietis csillagot segítségül hívni. Sőt itt a dátum is számít: 17-én még jóval nehezebb dolgunk van, mint pl. 25-én, addigra a bolygó magasabbra kúszik az égen. Keresőtérkép helyett egy planetáriumi kép itt hasznosabb segítség lesz.

• Az Uránusz 3:10 perckor, 2022.06.20-án a hajnali keleti égen.
• Vénusz: belső bolygószomszédunk a legfényesebb bolygó az égbolton – ismerhetjük Esthajnalcsillagnak is. Rendkívül látványos, azonban mivel a Föld pályáján belül kering, sosem távolodik el 42 foknál messzebbre a Naptól, tehát kizárólag este vagy hajnalban láthatjuk. A Bika csillagképben járó, -3,9 magnitúdós bolygó fényessége minden bolygótestvérét felülmúlja. Távcsővel nem könnyű célpont az apró, 12”-es átmérőjű, 84%-os fázisú korong, érdemes erős neutrálszűrőt használni a megfigyeléséhez, és megvárni, amíg magasabbra emelkedik. Szerencsés esetben megfigyelhetünk rajta néhány felhőalakzatot is.
• Merkúr: a legbelső bolygó nagyon titokzatos, ugyanis már annyira közel kering a Naphoz, hogy keringése során csupán egy-két hétig van esélyünk arra, hogy egyáltalán megpillanthassuk. A maradék időben a Nap ragyogó dunyhája mögé bújik. Most is komoly kihívás lesz megtalálni. A dichotómia környékén járó Merkúr 17-én még csak 0,5 magnitúdós és 39%-os, 22-ére lesz 0 magnitúdós és 51%-os, 26-ára pedig -0,3 magnitúdós és 61%-os. Szűkös naptávolsága jelentősen nem változik, de fényessége – előnyére – nő. 4:00-kor binokulárral, vagy keresőtávcsővel keressük a Vénusztól 10 fokra járó, horizonthoz nagyon közeli bolygót.
• Egy bolygó kimaradt! A Föld jobb esetben a lábunk alatt van…

A képek forrása: 
Pluto: Kollár Enikő, 2017.06.14-15.
Szaturnusz: Szántó Szabolcs, 2021.10.17.
Vesta: Kereszty Zsolt, 2021.03.05.
Neptunusz: Kereszty Zsolt, 2021.09.04.
Jupiter: Gyuricza István, 2021.11.24.
Mars: Kereszty Zsolt, 2020.09.28-2021.01.09.
Uránusz: Csabai István, 2019.09.22.
Vénusz: Kőszegi Attila, 2022.05.14.
Merkúr: Görgei Zoltán, 2022.04.25.

A nyolcadik utas: a Hold – napról napra

A sorakozót a bolygók mellett végigutazó Hold is tarkítja, több napon is szorosan egy-egy bolygó mellett csatangol majd. A sorakozó napjain ezekben a Hold-együttállásokban gyönyörködhetünk (vastag betűvel szedve a különösen látványosakat):

17. (péntek): a 90%-os, majdnem telihold a bolygósor nyugati végéről közelít majd a napok során.
18. (szombat), 19. (vasárnap): a 82, majd 72%-os Hold már csak 9 fokra helyezkedik el a Szaturnusztól, szombaton nyugatra, vasárnap keletre.
21. (kedd): az 51%-os, szinte pontosan utolsó negyedben lévő Hold a Jupiterrel és a Neptunusszal alkot szinte tökéletesen egyenlő szárú háromszöget.
22. (szerda): a 40%-os Hold a Mars és a Jupiter közé férkőzik be. Talán ez lesz a legesztétikusabb együttállás-nap.
23. (csütörtök): a 30%-os Hold a Mars szoros, kevesebb mint 4 fokos közelségébe ér.
25. (szombat): a Hold már csak 14%-os, és az Uránusztól mindössze 2 fokra, délkeletre található. Az Uránusz megpillantásához használjunk kézitávcsövet, ez az együttállás binokulárral figyelhető meg a legjobban.
26. (vasárnap): a vékonyka, 8%-os sarló a ragyogó Vénusz felett tündöklik 2 fokkal – ez az égbolt Nap utáni két legfényesebb égitestjének együttállása. A látványt tovább emeli, hogy a két égitest felett éppen a Fiastyúk csillaghalmaza pompázik. Ez gyönyörű asztrofotó témája lehet.
27. (hétfő): a Hold már csak 3,6%-os, pengeéles sarló ekkor 3,5 fokkal a Merkúr felett lesz. Az ilyen vékony sarló és a Merkúr megtalálása sem könnyű feladat, de ha az egyiket elcsípjük, könnyedén megpillanthatjuk a másikat is. Binokulárral jó esélyünk van mindkettő megpillantására.
28. (kedd): a Hold csupán 0,9%-os megvilágítottságú, azaz kevesebb mint 25 órával újhold előtt áll. A bolygósor keleti végén bujkál a rohamosan közeledő hajnalpírban. Az ilyen vékonyka holdsarlót nagyon nehéz észrevenni, de egy kézi távcső segítségével akár személyes rekordot is dönthetünk. Segítségünkre lehet most a bolygósor által kijelölt ekliptika, és furcsa módon a halvány Merkúr – az egynapos holdsarló ugyanis még a Merkúrnál is keményebb dió lesz!

Ezt a csodálatos és pazar együttállást mi sem szeretnénk kihagyni: a Svábhegyi Csillagvizsgálóban június 25-én, szombaton hajnalban (Hold–Uránusz szoros együttállás) és vasárnap hajnalban (Vénusz–holdsarló–Fiastyúk együttállás) VIP bolygómaratont tervezünk. Célunk komoly, és a szabadszemes gyönyörködésen túlmutat: A kutatóépületünk tetőteraszán felállított hordozható távcsövekkel, 2-300x nagyításon szeretnénk végignézni a Naprendszer összes bolygóját egyetlen hajnalon. A kezdő amatőrcsillagászoknak általában több évükbe telik, mire a Naprendszer összes bolygóját legalább egyszer távcsővégre kerítik. A Merkúr és a Neptunusz egyértelműen a hátsólistások. Mi most röpke két óra leforgása alatt szeretnénk ezt teljesíteni, az eseményre várunk minden lelkes és a Naprendszerünk bolygóit személyesen is megismerni kívánó érdeklődőt.

Programhirdetés linkje. 

Ne hagyjuk hát ki az évezred bolygóparádéját, igazán megéri felkelni a Vénusszal együtt. Bolygók, sorakozó! A Holdnak tiszteeeee-legj!

Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Kutatói asszisztens
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet