Nevét arról kapta, hogy távcsőben nézve alakja az ómega (Ω) görög betűre, illetve egy úszó hattyúra emlékeztet. A köd 5000-6000 fényévnyire található a Földtől, a Nyilas csillagképben. Teljes tömege körülbelül 800 naptömeg, vagyis nyolcszázszor annyi anyagot tartalmaz, mint a mi Napunk. (A csillagászatban gyakran használjuk a tömeg mértékegységeként a naptömeget, ahol a Nap tömegét tekintik egységnek.) Az Omega-köd egy HII-régió, ami azt jelenti, hogy fiatal, forró csillagok sugárzása ionizálja és gerjeszti fénylésre a környező hidrogéngázt, így a köd vöröses, fénylő alakzatként tűnik fel.
Az Omega-ködöt Charles Messier 17-es sorszámmal vette fel a katalógusába 1764-ben, ezúttal sem sejtve, hogy a neki bosszúságot okozó, üstökösökkel összetéveszthető objektumok között megint milyen csodálatos objektum került fel a listára.
Az Omega-köd egy csillagbölcső: itt ma is zajlik a csillagkeletkezés. A ködben található az NGC 6618 nyílthalmaz, amely számos fiatal csillagot rejt. Közöttük akadnak olyanok is, amelyek mindössze egymillió évesek – ez csillagászati léptékkel mérve igazán fiatal kort jelent. A legfényesebb új csillagok nagy tömegű, forró kék óriások, amelyek erős sugárzásukkal és csillagszeleikkel formálják a környező gáz- és porfelhőket. Ez a kölcsönhatás nemcsak gyönyörű alakzatokat hoz létre, hanem újabb csillagok születésének is kedvez.
Az Omega-köd a Nyilas csillagképben, a Tejútrendszer legsűrűbb és csillagokban leggazdagabb részén helyezkedik el. Magyarországról a legjobban nyári éjszakákon figyelhető meg, amikor a Nyilas a déli horizont fölé emelkedik, azonban még ezen cikk megjelenésekor, szeptember végén is kiválóan megfigyelhető. Mivel nálunk sosem kerül nagyon magasra, ezért olyan helyszínt érdemes választani, ahonnan a déli irányba tereptárgyak és domborzat nem takarja el a kilátást. Fényszennyezéstől mentes helyet érdemes keresni az észleléshez.
Az Omega-köd fényes, az Orion-köd után a második legfényesebb csillagköd az északi félteke égboltján. Összfényessége 6 magnitúdó környékén van. Már 5-10 cm átmérőjű amatőrtávcsövekkel is teljesen jól látható az alakja, nem csak világos foltként sejlik fel, az is felismerhetővé válik, miért nevezték el ómegáról vagy hattyúról. Nagyobb távcsövekben viszont a köd további formája is kirajzolódik. Speciális szűrők, például hidrogén-β vagy UHC szűrők használatával a részletek sokkal kontrasztosabban látszanak. A nyári hónapokban a Svábhegyi Csillagvizsgálóban is rendszeresen a bemutatott objektumaink listájára tűzzük.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló