A Jupiter holdjai 2021-ben remekelnek - el-meg elfedik egymást és egymás árnyékába bújnak!
Ha szeretnénk a Holdunknál távolabbi holdfogyatkozást látni, ez a Jupiterszezon nagy kedvencünk lesz!
Hogyan jön létre egy ilyen holdfogyatkozás?
A Jupiter 12 éves keringése során éppen félperiódusonként, hatévente fordul elő, hogy holdjai kedvező helyzetbe kerülnek a bújócskázáshoz. Amikor a Jupiter egyenlítője, ezzel együtt a négy legnagyobb holdja, a Galilei-holdak (Io, Europa, Ganymedes, Callisto) keringési síkja pontosan a Föld felé néz, láthatjuk, hogy tőlünk nézve az egyik hold beúszik a másik elé, és azt kitakarja, elfedi.
Azonban ha a Nap is ebbe a síkba esik, akkor a holdak egymásra árnyékot is vetnek, mégha a Földről nézve nem is esnek egy vonalba egymással. A fedések és a fogyatkozások egymással váltakozva következnek be, amikor hatévente a Jupiter egyenlítője körülbelül felénk néz. Az egyes holdak keringése enyhén eltér ettől, ezért két hold által kifeszített síkba néha a Nap, néha a Föld esik bele.
A mostani szezon fogyatkozásai (és fedései) januárban indultak, eddig azonban nagy nehézségekbe ütközött a megfigyelésük, ugyanis a Jupiter nemrég bukkant ki a Nap mögül, és eddig túl közel volt hozzá. Ráadásul a magyarországi látóhatárral jelenleg nagyon lapos szöget zár be a helyzete, így a napkelte fényében, alacsonyan a horizont felett fürdőzik, ami nem segíti elő a megfigyelést.
A kölcsönös fedés- és fogyatkozássorozat egészen novemberig tart, ám Magyarországról szeptemberben lesz megfigyelhető az utolsó.
Különleges alkalom ez, mindenképp nézzünk meg legalább egyet, ha van rá módunk!
Hogyan figyeljük meg?
A Galilei-holdak már a legkisebb távcsőben is látszódnak, olyan fényesek, hogy ha a Jupiter ragyogása nem nyomná el fényüket, akkor szabad szemmel is láthatnánk őket. Azt, hogy a kölcsönös fogyatkozásnál az egyik hold jelentősen elhalványul, már kistávcsövekben is észrevehetjük. Ahhoz azonban, hogy a pontosabb és finomabb részleteket is láthassuk, minél nagyobb távcsőre van szükségünk.
De ne csüggedjünk, ha csak kisebb távcső akad a kezünkbe, ugyanis nem jelent sokkal nagyobb előnyt, ha nagytávcsővel nézzük az eseményt.
A Jupiter az idén igen alacsonyan jár, így a légkör remegése mindenképpen jelentősen összezavarja a képet, és ezt sajnos a nagyobb távcsövek hatványozottan fel is nagyítják.
A májusi jelenségek
Ahogy emelkedik a napi hőmérséklet és rohamosan vágtatunk a nyár felé, úgy hevül fel a Galilei-holdak tánca is. Pusztán azért, mert a Jupiter egyre kedvezőbb megfigyelhetőségbe kerül a hajnali égbolton. A két első májusi jeleség még mindig kihívásszámba megy, mert a napkelte környékén következnek be, fényes nappali égen.
De a hónap végén már érkezik a nagyobb kapás! Ráadásul mindhárom fedés elég jelentős lesz, 0,5 magnitúdó halványodással, amikor majdnem az elfedett hold majdnem teljes felülete árnyékba merül.
Ezek a jupiteri események várnak ránk a hónapban, és ha jól megfigyeljük, valahogy mindig a legkisebb ugrifüles, az Io a ludas:
Dátum | Kezdete (CET) | Vége (CET) | Δm | Jupiter horizont feletti magassága | Nap horizont feletti magassága | Jelenség |
május 6. | 5:26:34 | 5:32:05 | 0,626 | 21 | 0 | Az Io elfedi az Europát, napkeltekor |
május 14. | 5:43:53 | 5:52:43 | 0,567 | 26 | 6 | A Ganymedes elfedi az Iot, nappal |
május 29. | 4:27:55 | 5:17:31 | 0,483 | 24 | -4 | A Ganymedes elfedi az Iot, szürkületkor |
Május 6-án, éppen napkeltekor esik az Io árnyéka az Europára, azt 0,6 magnitúdóval elhalványítja. Nagyobb távcsövekkel a jelenség a fényesedő égen is biztosan jól megfigyelhető lesz.
Május 14-én hajnalban, amikor a Nap már 6 fok magasan lesz, a Ganymedes árnyéka fedi el az Iot, azt hasonló mértékben elsötétítve, mint a 6-ai Europa-fogyatkozásnál az Io tette.
Mivel a Nap már magasan jár ekkor az égen, ez lesz a legnehezebben megfigyelhető májusi jelenség, mindenképpen nagy távcső kell hozzá.Május 29-e ezeknél már jobb lehetőséget tartogat: 4:27 és 5:17 között megint a Ganymedes árnyéka vetül az Iora, azt 0,5 magnitúdóval elsötétíti.
Az esemény kezdetekor a Nap csupán 4 fokkal lesz a horizont alatt, így sajnos elég hamar felrántja a Ganymedes által hintett sötét függönyt, habár konkrétan a látóhatár fölé csak 3 perccel a fogyatkozás végeztén emelkedik, feltörekvő fénye mégis zavarja már a jelenség végének megfigyelését. De a hosszú fogyatkozási idő, és a szürkületi kezdet miatt a jelenség eleje kis távcsővel is jól megfigyelhető lesz!
A Jupiter szinte az utolsó lámpásként világít majd az égbolton, a Vízöntő csillagképben.
Mindenképp érdemes jóval a jelenség előtt felkeresni a bolygót, hiszen egy órával napkelte előtt még fényesen világít az égen, később elhalványul, ahogy Napunk rohamosan nyargal a láthatár felé.
Ha a májusi esők miatt mégsem ez lenne a Galilei-fogyatkozások hónapja még, ne türelmetlenkedjünk!
A nyár tele lesz további, pompásabbnál pompásabb lehetőséggel, hogy megfigyeljük eme különleges égi bújócskát.
Addig is távcsőre fel, és bármikor figyeljük meg a Jupitert, ha kedvünk tartja, mivel ismét egyre magasabban és ékesebben ragyog a büszke bolygókirály!
Szerző: Világos Blanka, Amatőrcsillagász, Tudományos segédmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 Borítókép: A Jupiter és holdjai május 29-én 4:50-kor. Hova tűnt az Io? Forrás: Szöllősi Attila, Cartes du Ciel