Izsák Imre neve talán sokak számára ismerősen csenghet, hiszen rövid élete alatt sok, az akkori tudományos nézeteket alapjaiban megrengető kutatási eredménye született mind a csillagászat, mind az égi mechanika különböző témaköreiben. Munkássága előtt tisztelegve többek között holdkrátert, obszervatóriumot, általános iskolát és önképzőkört neveztek el róla, élettörténetét pedig könyvek formájában is megörökítették. Élete nemcsak tudományos szempontból tekinthető kalandosnak: aktívan részt vett az 1956-os forradalomban és szabadságharcban is, amelynek okán Magyarország elhagyására kényszerült. Következő cikkünkben megemlékezünk e tragikusan fiatalon elhunyt különleges tehetség életéről, legfontosabb tudományos eredményeiről.
Izsák Imre Gyula 1929. február 21-én látta meg a napvilágot Zalaegerszegen, ahol napjainkban is köztisztelet övezi emlékét. A természettudományos érdeklődés már a szüleiben is erőteljesen jelen volt, hiszen édesanyja matematika-fizika, édesapja pedig földrajz-biológia szakos tanárként kereste kenyerét. Imre az általános iskolát szülővárosában kezdte, ám 10 éves korában elveszítette édesanyját, és ezzel egyidejűleg átiratkozott a kőszegi katonai iskolába. Imre matematikai tehetsége és csillagászat iránti érdeklődése már ekkor megmutatkozott, műveltségét pedig csillagászati könyvek olvasásával szélesítette. Tanulmányait Kőszeg után az esztergomi műszaki hadapródiskolában folytatta, s 1944-ben osztályával együtt Németországba utazott.
A sok helyszínváltoztatás is mutatja, hogy már az iskolás évei is kifejezetten kalandosak voltak, és ez a mozgékonyság és nyüzsgés a későbbiekben is jellemezte életét. A második világháború végén 1945-ben, 16 éves korában az amerikaiak hadifogságába esett, ahonnan fél év múlva sikeresen elszabadult, s hazatért szülővárosába. Ezután sikeresen elvégezte a középiskolát: 1947-ben megszerezte az érettségit. Iskolás évei alatt több matematikaversenyen indult, amelyek közül többször első és második helyezéseket ért el. Ilyen módon tehetsége már gyerekként kikristályosodott.
Az ELTE elődjeként ismert Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán kezdte egyetemi tanulmányait 1947-ben. Mindezek mellett eleinte obszervatóriumi asszisztensként, később munkatársként dolgozott a Konkoly Obszervatóriumban (a jelenlegi HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben), ahol Detre László és Balázs Júlia vezetésével változócsillagászati kutatásokba kapcsolódott be. A változócsillagászattal kapcsolatos egyik legérdekesebb eredménye az, hogy az M15 jelű gömbhalmazban három új változócsillagot fedezett fel. Mindezek mellett egyetemi oktatóként is dolgozott mind Budapesten, mind Szegeden.
1956-ban Svájcba disszidált, ahol a zürichi csillagvizsgálóban helyezkedett el, s kutatásait ezúttal a napfizika témakörében folytatta. Már eddigi élete is mutatja, hogy többféle kutatási témában is volt alkalma publikálni, azonban fő érdeklődési területe az égi mechanika, a csillagászatot és a matematikát gyönyörűen ötvöző tudományág maradt. Éppen ezért élete egyik fordulópontjának tekinthető, amikor egy égi mechanikai témában írt publikációja kapcsán meghívták az Amerikai Egyesült Államokba. Eleinte Cincinnatiban dolgozott: mesterséges holdak mozgásának leírásával foglalkozott, majd később, 1959-ben karrierje újabb fordulatot vett, amikor a cambridge-i Smithsonian Asztrofizikai Obszervatórium munkatársa lett. Itt folytatta a műholdakkal kapcsolatos számításait, ezúttal azonban nem papíron, hanem számítógép használatával. Egyik legnagyobb eredménye a Föld geoid alakjának pontos meghatározása volt, amellyel világszinten ismert és elismert tudóssá vált. Ezen felbuzdulva az 1960-as években tovább folytatta égi mechanikai kutatásait.
1962-ben feleségül vette Emily Kuempel Bradyt, a bostoni egyetem angol irodalom szakos tanárát, akitől 1964-ben fia született.
1965. április 21-én hirtelen és igencsak váratlanul halt meg a COSPAR nemzetközi űrkutatási szervezet konferenciáján, mindössze 36 évesen. Halálát valószínűleg szívroham okozta, noha egyre elterjedtebb az az elmélet is, amely szerint nem természetes úton veszítette életét, hanem szovjet kémek ölték meg. Erre azonban napjainkig nincs hitelt érdemlő bizonyíték.
Korai halála és rövid élete ellenére a nemzetközi tudományos közösség elismeri eredményességét és kivételes tehetségét: ennek tisztelegve krátert neveztek el róla a Hold túlsó oldalán. Hazánkban is nagyra becsülik érdemeit szülővárosában, illetve a csillagászati közösségekben. Halála után elismerően szólt róla többek között Detre László, a Konkoly Obszervatórium igazgatója, illetve Érdi Bálint, az égi mechanika szaktekintélye is.
Életének történetét meséli el Bényi Zoltán és Jelenczki István A Hold túlsó oldalán – Dokumentumok és emlékezések Izsák Imréről című, 2004-ben megjelent könyve, illetve Csizmadia Ákos Izsák Imre címen, 2017-ben publikált kötet, amely Izsák Imre életének leírása mellett tudománytörténeti szempontból is kiemelkedő.
Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy vajon Izsák Imre zsenije mi mindennel járult volna hozzá az emberiség tudományos fejlődéséhez, ha élete nem ér tragikus véget 36 évesen. A tény, hogy már fiatalon is megannyi kiemelkedő eredménye volt, és hogy szakmai körökben is elismerték zsenialitását, valószínűsíti, hogy egy hosszabb élet ajándékával még tovább kamatoztathatta volna tehetségét.
Izsák Imre a mai napon lenne 95 éves, emlékezzünk meg tehát méltóképp e korszakalkotó tudósról a Detre Villővel készített interjúval.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet
Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Detre Villő, aki az akkori intézet igazgatójának, Detre Lászlónak a lánya örömmel ajánlotta fel, hogy megosztja velünk emlékeit Imréről.
Villő, aki abban az időszakban 10-13 éves volt, ma is élénken és szeretettel emlékszik vissza ’Izsák’ –ahogy mindenki hívta őt- kivételes tehetségére, karizmatikus személyiségére. Aki emlékei szerint egy fantasztikus ember volt, és ahogy mondja „olyan volt, mintha mindig is ide tartozott volna”. Nagyon művelt volt, és a beszéde, szófordulatai is eleganciát tükröztek.
Villőnek nem csak édesapja volt tiszteletre méltó csillagász a szakmában, édesanyja Balázs Júlia szintén nemzetközi hírű csillagász volt. Ennek is köszönhető, hogy mindig nagy tudományos élet volt a házban. Elmondása szerint, édesapja dolgozószobája épp a konyhájukkal szemben állt, és a mai napig élénken él az emlékezetében a dohányfüsttel teli szoba, ahol a férfiak (Detre, Izsák, Lovas Miklós, Herczeg Tibor, Ozsváth Istvánt) kávéscsészével a kezükben szakmai diskurzust folytatnak. Emlékszik a kiszűrődő zenére, sőt még arra is, hogy Izsák kedvenc zeneszerzője Mozart volt.
Villő maga is nagyon szerette és tehetséges volt matematikából, sokszor feladatokkal segített neki Izsák egy-egy matematika versenyre való felkészülésben, aki partnerként beszélgetett vele a matematikáról.
Arról is mesélt Villő, hogy Izsák mindig is lázadó személyiség volt, illetve nem volt titok, hogy a tehetséges fiatalok egyébként is el akartak menekülni az elől a bezártság elől, ami az akkori Magyarországon korlátozta fejlődésüket. A fenti két dolog szinte borítékolta, hogy Izsák el fogja hagyni Magyarországot.
Villő emlékei szerint édesanyja, Balázs Júlia is szerette volna elhagyni az országot ’48-ban, de édesapja, ahogy ő mondja „ragaszkodott a csillagdájához”.
Detre László nagyon szerette, és nagy lelkesedéssel mentorálta a tehetséges Izsákot, és Villő emlékei szerint, miután Imre disszidált nagy űr keletkezett utána. Mind szakmai, mind emberi nagysága hiányzott az itthon maradottaknak.
Eleinte nehézkesen értesültek Izsák felől, de egy-két év elteltével már leveleket is kaptak tőle, majd szaporodó sikerei után sűrűbben értesültek szakmai előmeneteléről, melyet távolról is üdvözöltek egykori mentorai.
Amikor elkezdtünk Izsák Imréről beszélgetni, egy pillanatra elmerengett Villő, hogy vajon van-e még valaki a csillagdában, akinek élő emlékei lehetnek róla. (Ha igen, ezúton is megköszönjük, ha megosztja velünk! )
Bár fiatal kora, és korai halála ellenére több könyv és film is született a nagy tehetségű Izsák Imréről, semmi sem adja vissza jobban a kor, és az ember szellemét, mint egy ilyen kedves megemlékezés.
Ezúton is hálásan köszönjük Villőnek, hogy megosztotta velünk élményeit!
Detre Villővel Ádám Adrienn, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Tudománykommunikációs referense beszélgetett.
---------------------------------------------
A képek forrása:
http://www.izsakimrealtalanosiskola.hu/
https://www.mcse.hu/wp-content/uploads/2017/10/izsak-imre-portre.jpg
https://math.bme.hu/~akos/irasok/izsak/izsakdetre.jpg
https://www.mcse.hu/wp-content/uploads/2017/10/izsakimre.jpg
https://ui.adsabs.harvard.edu/