A Skorpió csillagkép legfényesebb csillagát könnyen észrevehetjük szabad szemmel. A vörös óriáscsillag tényleg óriás, Napunknál 800-szor nagyobb méretű. Amennyiben nem 550 fényévre lenne tőlünk a csillag, hanem csupán 8 fénypercre (vagyis olyan messze, mint a Nap), akkor nem csak a Földet, de még a Marsot is bekebelezné. A Nap tömegénél 8-szor nagyobb tömegű csillagok halálát egy robbanás jelzi, amely az első másodpercekben olyan fényes lehet, mint százmillárdnyi csillag együttes fényessége. Az Antaresre is ez a sors vár majd, ezt a jelenséget II-es típusú szupernóvának nevezzük.
Március 3-án hajnali 5 órakor az Antares és a majdnem félhold párosát csodálhatjuk meg a déli égbolt felé tekintve, a horizont felett 16 fokkal. A szabad szemmel is megfigyelhető, ezüstösen ragyogó Hold és a vörösesen tündöklő Antares párosának megfigyelése egy binokulár segítségével pedig még szebb látványt nyújt majd.
Megfigyelhetjük a Hold felszínén a különböző színű területeket. A világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyekről régen – tévesen – azt gondolták, hogy tengerek, ezért is nevezik ezeket a mare területeknek. A Hold látványos, néhány cm-től akár 200 km-ig terjedő méretű krátereit pedig a felszínbe becsapódó aszteroidák és kisbolygók hozták létre.
A nappali és éjszakai oldalt elválasztó határt terminátornak nevezzük, és mivel a Holdnak gyakorlatilag nincs légköre, így a terminátor vonala igen élesen látható. Ennek mentén figyelhető meg a legélesebb kontraszt, ezzel remek lehetőséget kínálva a hegyvonulatok és kráterek megfigyeléséhez.
Égi kísérőnk és az Antares 2 fokra fogja egymást megközelíteni, közöttük pedig félúton az M4-et találjuk, ami tőlünk 5500 fényévre levő, így a hozzánk egyik legközelebbi gömbhalmaz. Az 5,9 magnitúdójú csillaghalmazta az Antareshez való közelsége miatt viszonylag könnyű megtalálni kistávcsővel. A gömbhalmaz több mint 100 000 csillagot tartalmaz, amelyek a világegyetem legidősebb, fémekben szegény csillagai.
Ezen a kora reggelen azonban a ragyogó holdfény miatt a halmaz megfigyelése egy cseppet sem lesz könnyű.
Március 5-én égi kísérőnk a nagy kiterjedésű Nyilas csillagképben lesz majd megfigyelhető, ami a 12 állatövi csillagkép egyike. Ezek a csillagképek a Nap égbolton bejárt útján, az ekliptikán találhatók. A különböző kultúrákban más és más elnevezéssel illették a csillagképet. Legősibb alakja egy nyilazó, szatírhoz hasonlító figura. Az ókori görög mitológiában leginkább kentaurként jelenik meg, és a bölcs, nagylelkű Kheirónhoz hasonlítják.
A csillagkép legfényesebb csillagait összekötve egy teáskanna alakot láthatunk kirajzolódni. A teáskannát alkotó egyik csillag a Kaus Media. Valójában ez egy vizuális kettőscsillag, vagyis mindkét tagja megfigyelhető távcsőben. A kettős egyik tagja egy narancsos-vöröses óriáscsillag, másik tagja pedig egy kékes-fehéres törpe csillag. Fényessége 2,8 magnitúdó, ami azt jelenti, hogy szabad szemmel is könnyen észrevehető az égbolton. Ezt a csillagot, a Kaus Mediát fogja a 34%-os fázisú holdsarló megközelíteni ezen a hajnalon 5 óra 10 perckor, mindössze 34’-re. A páros a déli égbolt felett mindössze 8 fokra lesz majd látható, így érdemes az észleléshez egy megfelelő, viszonylag magasabb, épületekkel nem körbevett helyet választani az észleléshez.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló