Három bolygó, a Hold és több fényes csillag, valamint csillaghalmaz kerül közel egymáshoz a kora reggeli égbolton. A jelenségek megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, szabad szemmel is tökéletesen láthatóak. Az ehhez hasonló események ritkák. Ezért sem érdemes kihagyni ezeket a látványosságokat!
Az együttállások természete
Az égen gyakran következnek be együttállások. Gyakoriak a Hold és a háttércsillagok együttállásai, de a különböző bolygók sem ritkán közelítik meg egymást. Általában látványosak szabad szemmel is, amennyiben elég fényes égitestek kerülnek egymással közelségbe, ilyet produkál a bolygók többsége, de a fényes csillagok és a bolygók együttállása is idetartozik.
Hogyan közelítik meg egymást az égitestek? És ilyenkor valóban közelebb vannak egymáshoz a bolygók, mint máskor? Az együttállások természete az égi mechanika keretében magyarázható. Az ilyen jelenségek csak a földi szemlélő számára jelentenek különlegességet. Amennyiben Naprendszerünket „fentről” nézzük, a bolygók megszokott pályáikon keringenek, azonban időnként egy szűk sávon helyezkednek el. Az alábbi illusztráció ezt a jelenséget hivatott bemutatni. A képen az augusztus 20-i együttállásban résztvevő bolygók és a Hold látható.
Az illusztráción szereplő égitestek nem méretarányosak, csak a bolygók relatív pozícióját mutatja be. Jól látható, hogy a négy bolygó és a Hold közel egy egyenes mentén helyezkednek el, így a Földről megfigyelve egymás mellettinek látszanak.
Az ilyen egyenesek létrejöttét a bolygópályák elhelyezkedése és a bolygók különböző keringési ideje okozza. Minél közelebb kering egy bolygó a Naphoz, annál gyorsabban kering, hogy a pályáján maradjon. Pontosan úgy működik, mint egy balerina karjai forgás közben. Ha kinyújtja őket, lelassul, tehát csökken a szögsebessége. Amikor behúzza karjait, felgyorsul a forgás. A különböző keringési idők miatt a bolygók folyamatosan elhaladnak egymás mellett, és az „előzés” pillanataában a két égitest a Földről észlelve együttállásként látszik.
Az együttállások résztvevői
A nagy hajnali együttállásnak több kisebb alkotóeleme van. A kisebb együttállásoknak is egyenként két vagy több tagja van. Ezen kisebb jelenségek közelsége teszi lehetővé a nagy hajnali együttállás létrejöttét.
Az egyik együttálllásban részt vesz az Ikrek csillagkép két legfényesebb csillaga: a Castor és a Pollux, a két legfényesebb bolygó, a Jupiter és a Vénusz, valamint a Hold. A két csillag és a bolygók egy négyszöget alkotnak, amelynek közepén található a holdsarló. Az öt főbb égitest mellett néhány kevésbé fényes csillag egészíti ki a látványt. Ilyen például a Wasat, a Mekbuda és a kappa Geminorum. A Vénusz a nagyobb együttállástól eltekintve, de ugyanakkor együtt áll az NGC 2420 halvány csillaghalmazzal is.
A nagy együttállást alkotó másik párosát a Merkúr bolygó és a Praesepe csillaghalmaz alkotja. A csillaghalmaz az Asellus Borealis és az Asellus Australis csillagok között található, ezek azonban, akárcsak a Praesepe csak távcsőben vagy binokulárral láthatóak. A Merkúr viszont szabad szemes megfigyeléshez is elég fényes, ellentétben az együttállást alkotó társaival. Csak úgy, mint a „csillagnégyszöget”, a Merkúr együttállását is kiegészítik más csillagok. Közte és a Vénusz között helyezkedik el a Tegmine nevű csillag.
A csillaghalmazok
A csillaghalmaz több hasonló összetételű csillag közös csillagbölcsőben született, gravitációsan összekapcsolódott csoportja. Két fő típusuk létezik: a százezernyi csillagot tartalmazó gömbhalmazok és a sokkal kevesebb csillagból álló, ezért idővel széteső nyílthalmazok. A nagy hajnali együttállásokban részt vevő csillaghalmazok a Praesepe és az NGC 2420 nyílt csillaghalmaz.
A Praesepe azaz a „Jászol” (vagy „Méhkas” néven is ismert) a Rák csillagképben található. A legújabb mérések szerint több mint 1000 csillag alkotja, ezek közül kis távcsővel legalább 40 jól kivehető. Szabad szemmel csak sötét, holdfénymentes megfigyelőhelyekről figyelhető meg, és egy méretes ködfoltnak látszik. A halmaz nagyjából 610 fényévre található a Földtől. Összfényessége (ha egy pontba sűrítenénk be az összes halmaztagot) mintegy 3,5 magnitúdó. A csillaghalmaz kora mindössze 600 millió év. Ez viszonylag fiatalnak számít a kozmikus időskálán.
Az NGC 2420 jelű halmaz a Praesepenél jóval halványabb, 8,3 magnitúdós fényessége csak távcsöves megfigyelést tesz lehetővé. Ezt egyrészt a jóval nagyobb távolsága okozza, mivel a nyílthalmaz 9-10000 fényévre található a Naprendszerünktől. Másrészt a halmazt alkotó csillagok száma is csekély, kb. 500. A halmaz az Ikrek csillagképben található, kora 2 milliárd év.
Az összkép
A nagy hajnali együttállás az imént említett tagokból tevődik össze. Hogyan is néz ki a látvány? A teljes mezőny közel 30°-on át húzódik a keleti égbolton. A telihold átmérője az égen kb. fél fok, a kinyújtott kezű kisarasz pedig 15°ot jelöl ki az égen. Augusztus 20-a hajnalán egymást követve emelkednek a horizont fölé a különböző égitestek. A legelsők a sorban a Castor, a Hold és a Jupiter. Ezek már 2:45-től láthatóak, épp a látóhatár fölé emelkednek. A Castor a 11%-ban megvilágított holdsarlótól balra, kicsit fentebb helyezkedik el, a köztük lévő távolság 6,5°. A Holdtól jobbra, kicsit lentebb 4,5°-ra ragyog a Jupiter.
A hármast követi szorosan a Pollux és a Vénusz. 3:25-től már ezen égitestek is csatlakoznak az imént említettekhez, és ezzel kiteljesedik a „csillagnégyszög”. A Pollux a testvércsillaga alatt keresendő. 3:30-kor a Castor már 15° magasan, a Vénusz még csak 6°-os horizont feletti magasságban látható. A Vénusz fényessége igazán lenyűgöző, a maga –3,9 magnitúdójával túlragyogja az összes fentebbi objektumot, kivéve a Holdat. A szabad szemes megfigyelés ideális időpontja 04:20 a Castor–Pollux–holdsarló–Jupiter–Vénusz együttállásra, mert ekkor még kellően sötét lesz, és kedvező magasságba emelkednek. A Vénusz és az NGC 2420 párosának megfigyelését kézi látcsővel kicsit korábban, 04:10 körülre időzítsük, a sötétség jót tesz a halmaz láthatóságának.
A Merkúrra és a Praesepe halmazra 4:30-ig kell várnunk, ekkorr lépi át a csillaghalmaz az 5°-os horizont feletti magasságot. A Merkúr szorosan követi őt 2,2°-ra. A duó a Pollux alatt lesz 15°-kal.
Fontos, hogy a Merkúr és a vele együtt álló objektumok nagyon alacsonyan lesznek, így tereptárgymentes észlelési hely szükséges megfigyelésükhöz. A lényeg, hogy keleti irányba ne legyenek zavaró tárgyak, épületek, fák, sem erős közvilágítás. A csillaghalmaz a jelenség időpontjában még viszonylag közel lesz a Nap irányához, így megfigyelése nehézséget okozhat, de nem lehetetlen.
Augusztus 21-én ugyanúgy hajnali 04:30-kor a Merkúr és a Praesepe együttállását láthatjuk, csak a Merkúr már egy kicsit arrébb lesz az égbolton. A már vékonyabb, csak 5%-ban megvilágított holdsarló 5,2 fokkal a Méhkas-halmaz felett lesz, a Merkúr 2,8 fokkal alatta, az Asellus Australis csillagtól mindössze 57’-re lentebb látható majd. Egy kézi látcsőben lesz látható ez az égi hármas, igaz nem egyszerre, hanem a holdsarlótól lefelé mozgatva egymás után tűnnek fel benne.
Extra látnivalók
Abban az esetben, ha épp a Merkúr fölkeltére várakozunk, lehetőségünk adódik az Orion csillagkép észlelésére is. Az együttállástól jobbra (délre) található az ég egyik legjellegzetesebb csillagképe, az Orion. Szabad szemmel is lenyűgöző látványt nyújt, de egy távcső vagy binokulár használatával rálelhetünk a konstelláció valódi csodáira. Ilyen a híres Orion-csillagköd.
Ha már távcsővel vagyunk az ég alatt, akkor említésre méltó az M35 is, ez egy nyílthalmaz az Ikrek csillagkép jobb felső sarkában, és sokkal fényesebb a fent említett NGC 2420-nál. Egy kisebb távcsővel jól kivehető.
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász