Közte a Hold–Jupiter–Uránusz–Fiastyúk négyes együttállást, az Orionidák meteorrajt, a részleges holdfogyatkozást, és több csillagfedés is lesz. Mindezek közül kiemelkedik az év legfényesebb csillagfedése, amely október 18-án következik be. A nappali égen észlelhetjük, ahogyan a Hold elfedi az Antares csillagot.
Antares, a vörös szuperóriás
Ha egy kellemes augusztusi estén felnézünk az égboltra, akár 3000 csillagot is láthatunk szabad szemmel. Ezek közül a déli égbolton kiemelkedik a vöröses színű Antares, a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga. Már az ókori görögök is felfedezték az objektum különlegességét, amelynek neve az „Anti-Árész” kifejezésből ered, ennek „Árész ellenfele” a jelentése. Az ókori csillagászok nagyon találékonyak voltak névadás tekintetében, mivel a csillag vöröses színe és fényessége vetekszik a vörös bolygóéval, azaz a Marssal. Az 533 fényévre lévő csillag az éjszakai égbolt egyik legfényesebb csillaga, mivel a fényessége 0,97 magnitúdó. A színét annak köszönheti, hogy a vörös szuperóriások családjába tartozik, amely az univerzum legnagyobb csillagait foglalja magába. Pontos méretét nem lehet sajnos megállapítani, mivel a csillag átmérője folyamatosan változik. A csillagászok becslése alapján 835–1114 millió kilométer között van a mérete, így bekerült a legnagyobb ismert csillagok közé. Amennyiben Napunk helyére tennénk az Antarest, akkor a széle egészen a Jupiter pályájáig érne.
Hűséges égi kísérőnk, a Hold
A Hold már több száz éve kápráztatja el a csillagászokat, akik előszeretettel észlelik káprázatos tengereit, hegyvonulatait és hatalmas krátereit. A tudósok hosszú időn át vitatkoztak azon, hogyan jött létre az égitest, elvégre ha a Naprendszerünk többi kőzetbolygóját megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy egyiknek sincsakkora kísérője, mint a Földnek. A vitát végül az Apollo–11 küldetés során begyűjtött holdkőzetek zárták le, amelyek megvizsgálása után kiderült, hogy a Föld kérge és az égi kísérőnkről származó minták között nagy a hasonlóság. Ennek köszönhetően már rekonstruálni lehetett, hogy milyen esemény vezetett a Hold születéséhez. A Földdel 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy Mars méretű égitest, a Theia ütközött, amelynek következtében nemcsak a 23,5 fokos tengelyferdesége jött létre a bolygónknak, hanem az egyes darabok pályára álltak bolygónk körül, amelyek összeütköztek, és így létrejött az égi kísérőnk. Az évmilliók alatt számtalan aszteroida és kisbolygó találta el a felszínét, így kialakítva a hatalmas fekete színű bazalt óceánokat, a krátereket és a több ezer méter magas hegyvonulatokat.
A vörös és a szürke óriás találkozása
Égi kísérőnk négy 1 magnitúdós csillagot fedhet el, és ezek közül a legritkább, amikor az Antarest takarja el. Ennek oka, hogy Magyarországról nézve a legrövidebb ideig van a horizont felett a másik háromhoz viszonyítva. Az év folyamán már többször megközelítették egymást, de okkultáció ez idáig nem történt. Október 18-án, szerda délután, 14:45-kor érdemes elkezdeni az észlelést, mivel a nappali égbolton megtalálni a csillagot nem egyszerű feladat. A déli égboltra tekintve, 17 fokos magasságban láthatjuk a 14%-os holdsarlót. A csillagot a sötét oldalának bal alsó területén kell keresni. A köztük lévő távolság csak 12 ívperc lesz, amely a holdsarló átmérőjének a kétszerese. A megtalálásához 15 centinél nagyobb távcsőre és több százszoros nagyításra lesz szükségünk. Amennyiben van polarizációs vagy narancs szűrőnk, mindenképpen használjuk, mert megkönnyíti a csillag észlelését. A vörös szuperóriást 15:23-kor fogja a Hold eltakarni, majd 1 óra 15 percet kell várnunk, hogy a Válságok Tengerétől (Mare Crisium) északnyugatra, 16:38-kor előbukkanjon. A kilépést már könnyebb lesz észlelni, mivel csak 1 óra lesz hátra napnyugtáig, így a fényes csillag sokkal jobban lesz látható, amikor kibukkan a Hold megvilágított oldalán.
A várakozás közben érdemes távcsövünket a vékony holdsarlóra irányítani, mivel számos fenséges felszíni képződményt észlelhetünk. A nyugati peremhez közel található a 600 kilométeres átmérőjű Válságok Tengere – egy hatalmas becsapódási medence –, amit meredek falú, szürke peremhegyek ölelnek körbe, ezzel gyönyörű kontrasztot kölcsönözve a fekete bazaltos tengernek.
A Válságok Tengerétől déli irányba indulva egy újabb tengert fedezhetünk fel, a Termékenység Tengerét (Mare Fecunditatis), amelynek nyugati részén látható a hatalmas Langrenus-kráter. A 133 kilométer átmérőjű és hatalmas kettős központi csúcsot tartalmazó óriás az egyik legszebb krátere a Holdnak. Az előző krátertől délre indulva eljutunk a Petavius-kráterig, amely 177 kilométer átmérőjű és 3300 méter mély. Sáncos falai és központi hegye még különlegesebbé teszi az óriáskrátert.
