Deklinációja -30 fok körüli, Közép-Európából nézve csak rövid időre bukkan fel. Az őszi éjszakákon alacsonyan, a horizont közelében figyelhető meg. Könnyedén meg tudjuk találni az alábbi módszerrel: a Vízöntőtől délre fekszik, és ha a Pegazus négyszögének két nyugati csillagát (Sheath, Markab) egy egyenessel összekötjük, majd déli irányba meghosszabbítjuk, a főcsillaghoz, a Fomalhauthoz érünk. A Fomalhaut ősszel épp a látóhatár fölé érkezik, október közepén éjjel delel.
A csillagkép szomszédai: a Bak (Capricornus), a Mikroszkóp (Microscopium), a Daru (Grus), a Szobrász (Sculptor), illetve a Vízöntő (Aquarius). Nevében a déli azért szerepel, hogy ne lehessen összetéveszteni az állatövben levő Halak északi csillagképpel. Kapcsolatban van a Vízöntővel, ez a hal az, aki a korsóból kiömlő vizet (a Vízöntő folyóját) hatalmas szájával elnyeli.
A csillagkép története
Nagyon ősi csillagképről van szó, valószínűleg előázsiai eredetű. Feltételezhetően a babiloni Hal (MUL.KU) csillagképből származik. Már Ptolemaiosz 48 konstellációja között is szerepelt.
Az idők során több névvel is illették a Déli Halat: a XX. század elejéig Piscis Notius-ként ismerték (a görög notos szóból eredeztetve, amelynek jelentése dél). Ptolemaiosz az Almagest című művében Ichthus Notios néven említette (Déli Hal), ezt latinosítva született meg az előbb említett elnevezés. Régi csillagtérképeken Piscis Meridionalis-ként is szerepelt, Johann Bayer például így is, illetve Piscis Austrinus-nak is nevezte a csillagképet. Nicolas-Louis de Lacaille francia csillagász Piscis Australis-nak említette. Az angol királyi csillagász, John Flamsteed, a Piscis Austrinust választotta, amelyet a legtöbb későbbi csillagász követett.
Az ókori görögök Kr. e. 500 körül ismerkedtek meg a csillagképpel, a Sassal (Aquila), a Hollóval (Corvus) és az Északi Vízikígyóval (Hydra) együtt. A csillagképtől délre található Daru (Grus) egyes csillagai is hozzá tartoztak – ám a modern csillagképalkotásnak ezek is áldozatul estek. Ma már a Mikroszkóphoz is tartozik néhány egykori csillaga.
Mondaköre keleti eredetű. A görög mitológiában úgy vélték, hogy a Déli (Nagy) Hal volt a szülője a Halak csillagképnek. Úgy ábrázolták, mint amelyik lenyeli a Vízöntő, a vízhozó csillagkép által kiöntött vizet. Egyes vélemények szerint a csillagkép az asszír halistent, Dagont vagy a babilóniai Oannes istent ábrázolja. Az egyiptomi kultúrában ez a hal mentette meg Ízisz istennő életét, amikor a vízbe esett, ezért az égre helyezte a Halat és leszármazottait.
Az i. e. 5. században Ktésziasz görög történész azt írta, hogy a hal állítólag egy szíriai Bambüké közelében lévő tóban élt, és megmentette Derketót, Aphrodité lányát. Ezért a tettéért az égre helyezték. Emiatt a halakat szentnek tekintették, és a szírek nem ették meg őket.
Fomalhaut
A Déli Hal legfényesebb csillaga a Fomalhaut. Az arab elnevezés magyar jelentése: a hal szája. Ízisz istennő tiszteletére kapta a nevét, a fentebb említett történet gyanánt. A Fomalhautnak az idők során számos neve volt, Kr. e. 2500-ban a napfordulót jelölte. Eleusziszban Démétér imádatának a szimbóluma volt – ugyanis ez a csillag volt a napfelkeltéhez kapcsolódó vallási szertartás fő tárgya Démétér templomában. A perzsák a négy „királyi csillag” egyikének tekintették. A beduin arabok a Fomalhautot és a Achernart, az Eridanus csillagkép főcsillagát egy struccpárnak nézték. A kínai csillagászok pedig Beiluo Shimennek tekintették, ami kaput jelent, és a Yulinjun katonai tábor kapujára utal. Népszerű objektum a sci-fi világában is: több szerző is megemlíti regényeikben – Isaac Asimov, Stanislaw Lem, Philip K. Dick, illetve Frank Herbert is. Ugyanakkor az ikonikus Star Trek univerzumban is megjelenik.
Csillagászati adatok a csillagképről
A Déli Halban nem sok mélyég-objektum található, de van néhány érdekes galaxis, ezeket viszont halványságuk miatt csak közepes vagy nagyobb távcsővel lehet megtekinteni. Ezenkívül láthatóságukat nehezíti az is, hogy a csillagkép mindig alacsonyan van, a horizont közelében, ezért a déli féltekéről könnyebb a megfigyelésük.
- α Piscis Austrini (Fomalhaut): a csillagkép legfényesebb csillaga, kb. 25 fényévre van a Naptól. A fősorozati TW Piscis Austrini csillaggal és az LP 876-10 vörös törpével együtt a Fomalhaut egy hármascsillag-rendszert alkot. Az égi egyenlítőtől délre található, ezért a déli féltekéről látható a legjobban, de tőlünk is megfigyelhető, leginkább ősszel. A Fomalhautot törmelékkorong-rendszer veszi körül. A csillag porgyűrűjét 1983-ban fedezték fel a NASA Infravörös Csillagászati Műholdja (IRAS) megfigyelései során. A Hubble űrteleszkóp, a Herschel űrtávcső és az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) korábban már készített éles képeket a legkülső övről. Azonban egyikük sem talált semmilyen szerkezetet a belsejében. A belső öveket a James Webb űrteleszkóp elsőként oldotta fel infravörös fényben. A por egy körülbelül 25 CSE-nyi széles övben oszlik el. A Fomalhaut porkorongjáról úgy tartják, hogy protoplanetáris, és jelentős infravörös sugárzást bocsát ki. A korongot néha „a Fomalhaut Kuiper-övének” is nevezik. Az ALMA megfigyelései a külső porgyűrűről két bolygó lehetséges létezését is felvetették a rendszerben. 2008-ban a csillagászok bejelentettek egy Naprendszeren kívüli bolygójelöltet, amely a külső törmelékgyűrűn belül kering. Ez volt az első Naprendszeren kívüli keringésű objektumjelölt, amelyet a Hubble űrteleszkóp közvetlenül látható fényben lefotózott. A JWST adatai alapján a Naprendszerünkön kívül valaha látott első aszteroidaöv sokkal összetettebb, mint a Naprendszerünk aszteroida- és Kuiper-övei. Összességében három egymásba ágyazott öv húzódik a csillagtól 23 milliárd kilométer távolságig, ez 150-szerese a Föld Naptól való távolságának. A legkülső öv mérete nagyjából kétszerese a Naprendszerünk Neptunuszon túli kis testekből és hideg porból álló Kuiper-öve méretének.
- ε PsA: a második legfényesebb csillag fényessége 4,17 magnitúdó. Körülbelül 550 fényévre található tőlünk. Kettőscsillag, kísérője valószínű egy vörös törpe.
- Lacaille 9352: vörös törpecsillag, amely túl halvány ahhoz, hogy szabad szemmel látható legyen. Fényessége 7,34 magnitúdó. Hozzávetőlegesen 10,74 fényév távolságra van a Földtől. Ez a Naprendszerhez egyik legközelebbi csillag. Sajátmozgása a negyedik legnagyobb: 6,9 ívmásodpercet tesz meg évente. Ez volt az első vörös törpe, amelynek megmérték a szögátmérőjét (a Nap sugarának körülbelül 47%-a). 2020-ban két szuperföld típusú bolygót találtak körülötte, továbbá feltételezik egy harmadik jelenlétét is, amely valószínűleg a lakható zónában található.
- HD 205739 (Samaya): sárgásfehér csillag, amelynek nevét Sri Lanka választotta ki a Name ExoWorlds nevű kampány keretében az IAU 100. évfordulója alkalmából. Neve békét jelent. Megfigyeléséhez távcső szükséges, ugyanis szabad szemmel nem látható. Kb. 303 fényévnyire van a Naptól.
Mélyég-objektumok
- NGC 7172: egy éléről látható spirálgalaxis, amely körülbelül 110 millió fényévnyi távolságra található a Földtől. Egy vastag, sötét porsáv található a galaxisban, amely eltakarja a galaxis magját. Amikor a csillagászok az NGC 7172 színképét vizsgálták, felfedezték, hogy Seyfert-galaxis, egy olyan galaxistípus, amelynek intenzíven sugárzó, aktív magját egy szupernagy tömegű fekete lyukba bezuhanó anyag táplálja.
- NGC 7314: spirálgalaxis, közeli Seyfert-galaxis, amelynek központjában egy aktív galaxismag található.
- NGC 7259: spirálgalaxis, körülbelül 66 millió fényévnyire a Földtől. 2009-ben egy szupernóvát észleltek a galaxisban, amelyet SN 2009ip-nek neveztek el.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró