Akik épp az éggömb ezen felének csillagképeit tanulmányozzák, azokban felmerülhet a kérdés, hogy mégis kinek juthatott eszébe Körzőnek vagy Vésőnek elnevezni egy csillagképet – hát neki. A mai hivatalos 88 csillagkép közül 14-et ő nevezett el. Azonban tevékenysége nem merül ki ebben: 1752-ben például felfedezett egy gömbhalmazt, miközben éppen a Jóreménység fokánál tartózkodott. A gömbhalmaz csaknem 31 fokkal az égi egyenlítő alatt helyezkedik el, így a Föld déli féltekéjéről kényelmesen lehetett észlelni. Amikor a feljegyzéseit leírta, így fogalmazott: „egy nagy üstökös magjára hasonlít”.
Akik ismerik Lacaille kortársa, Charles Messier munkásságát, azok rögtön sejthetik, hogy neki több sem kellett ahhoz, hogy megpróbálja megtalálni. Messier fő kutatási területe ugyanis az üstökösök felfedezése volt. Az üstökösökkel könnyen összetéveszthető objektumokat pedig precízen feljegyezte, hogy ezzel kiküszöbölje az esetleges tévedéseket. Fontos volt tehát, hogy a gömbhalmazt ő is megtalálja.
A probléma csupán az volt, hogy Messier Franciaországban élt, és onnan az égbolt azon része, ami a Jóreménység fokánál magasan a horizont felett látszik, Európából alig emelkedik a horizont fölé. Az üstökösvadász 1754-től kezdődően számos alkalommal próbálta megtalálni a titokzatos objektumot, de ez csak 1778-ban, tehát 24 év elteltével sikerült neki. Ekkor fel is vette híres katalógusába, és a gömbhalmaz így kapta a Messier 55 jelölést.
Azok számára, akik szeretnének a két francia csillagász nyomdokaiba lépni, örömteli hír, hogy az objektum hazánkból nézve is feljön a horizont fölé, és a nyári hónapokban lehet észlelni. Persze, ekkor is legfeljebb 12 fokkel emelkedik a horizont fölé. A fényessége 6,5 magnitúdó körüli, amihez nagy, 19’-es átmérő párosul.
A Nyilas csillagképben számos Messier-objektum van, és mindre igaz, hogy észlelésükhöz déli irányban jó kilátásra van szükség: tereptárgyak, domborzat ne akadályozza a kilátásunkat. Ezúttal ez tényleg nagyon fontos. A legjobb, ha felmész egy hegyi tisztásra, ahonnan jó a kilátás dél felé, és ráadásul még fényszennyezés sem zavar. Habár egy átlagos amatőrcsillagászati távcső bőven elég az észleléséhez, a szerző személyes tapasztalata, hogy inkább egy háromlábú állványon lévő távcsövet válasszunk az észleléshez, mint egy kis méretű Dobsont. Az utóbbi távcsöveket ugyanis, ha a horizonthoz közel állítjuk be, a távcső a talajhoz közel, alacsonyan van, és még le is kell hajolni az észleléshez. Egy háromlábú állványon álló távcsővel pedig a teleszkópos lábakat jól kihúzva az egész távcső magasabban lesz, és könnyebben át lehet látni az esetleges, kisebb tereptárgyak felett.
A 15600 fényévre található Messier 55 körülbelül százezer csillagot tartalmat, és a teljes tömege 269 000 naptömeg. A többi gömbhalmazhoz képest diffúzabb, lazább megjelenésű, és 55 változócsillagot is ismerünk benne.
Ahogy az a gömbhalmazokban lenni szokott, kifejezetten öreg csillagok alkotják. Ezzel összefüggésben áll, hogy a halmaz fémtartalma rendkívül alacsony. Itt persze nem arról van szó, hogy esetleg alumínium helyett műanyagból fröccsöntötték volna ki, itt a fém fogalmát is csillagászati szempontból kell érteni: A csillagok szinte teljesen hidrogénből és héliumból állnak. A periódusos rendszer összes többi elemét a csillagászatban fémeknek nevezik. A Világegyetem kialakulásakor fémek nem keletkeztek, ezek később jöttek létre magfúzió és szupernóva-robbanások során. Így hát a később kialakult csillagok eleve több fémet tartalmaznak, mint az idősek.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló