Aszály van, két hónapja már. Porzik a föld, száradnak el a növények, perzsel a Nap. Sok helyen a kukorica nem hozott termést, akkora a vízhiány. És ez még csak a jéghegy csúcsa – olvasóink nélkülünk is tisztában vannak az emberiséget fenyegető hatalmas kihívásokkal.
A Föld mint bolygó persze nem különösebben törődik ezzel. Nyugodtan folytatja fokozatosan lassuló, jelenleg éppen 23 óra 59 perc 56 másodperces periódusidejű tengely körüli forgását, ahogyan teszi azt már négy és fél milliárd éve. Tömeges kihalások voltak, lesznek, fajok bukkannak fel és tűnnek el, kontinensek vándorolnak, szakadnak szét, egyesülnek újra, majd kezdik elölről az egészet, emberi ésszel felfoghatatlanul régóta. Mi, emberek csupán 6000 éves írott történelemmel rendelkezünk. 6000 év úgy aránylik a 4.500.000.000-hoz képest, ahogyan 0,1152 másodperc viszonyul egy teljes naphoz. Viszonyításul: egy pislogás ennél több mint kétszer hosszabb ideig tart. Ez azt jelenti, hogy ha a Föld bolygó teljes története egy nap lenne, mire egyet pislognánk, ezalatt az emberiség története több mint kétszer lejátszódna… Ez tehát a mi valódi viszonyunk a Földdel. Megbízható, régi motoros már bolygónk. Kicsit maradandóbb, mint mi.
Nem feltétlenül olyan rossz ez. Ha egyszer felkelt, a Nap le is nyugszik az égen. És akkor elkezdődik a várva várt lehűlés. Lassan (nagyon lassan), de visszaszorul a meleg. A levegő ismét elviselhetővé válik.
Nagyjából ekkor tűnnek el a Nap utolsó, a légköri szórás hatásából fakadó fényesebb pászmák is az égről. Mindent beterít a sötétség, fejünk felett csak a csillagok pislákoló, reménytelenül halvány fénye jelzi, hogy nem vakultunk meg. A látvány – kellően sötét égről – káprázatos.
Nincs szebb dolog a nyári Tejútnál.
Neve a legkevésbé sem becsapós. Valóban, egészen tejszerű, pamacsos, ködös, megfoghatatlan. Kelet-Ázsiában szerelmeseket kettéválasztó folyónak hitték, északi testvéreink, a finnek és az észtek a madarak ösvényének. A hinduk az ég Gangeszeként hivatkoztak rá, az írek mint A fehér tehén útja ismerték. A magyar mondákból Hadak útjaként hivatkoznak rá.
Az égbolt összeköt az őseinkkel. Minden megváltozott körülöttünk: már semmi sem olyan, mint 100, 1000 vagy 10.000 éve. Egy dolgot leszámítva – ez pedig az égbolt. Bár valamennyicskét ugyan változott, ez nem számít. Ha este felnézünk az égre, és rácsodálkozunk a Nagy Göncöl fényes, kékesfehér csillagaira, pontosan azt látjuk, amit Themisztoklész látott, mielőtt Szalamisznál megütközött a perzsákkal, vagy amit Petőfi, amikor az Alföld végtelen rónáiról írta ihletett verseit.
Az ég tehát kapocs, ami összeköt minket a múltunkkal – és a jövőnkkel.
Minden problémánk mellett ez egy olyan érték, ami az egyén lelki segítségére siet. Legyen bármilyen szörnyű is a nappal, az augusztusi éjszaka feltölt.
Lesz is mit néznünk az ég alatt!
Augusztus 2-án Mars–Uránusz együttállás jön
A nagy port kavart, szenzációs júniusi bolygófüzér megfigyelői esetleg emlékezhetnek rá, hogy az Uránusz és a Mars már akkor is „szomszédosak” voltak az égen. Nos, nincs ez másként azóta sem, sőt: bár az égbolt malmai lassan őrölnek, de megállás nincs, a lassú léptek pedig előbb-utóbb nagy ugrássá állnak össze. Így van ez a Naprendszer vörös és zöld bolygójával is, augusztus 2-án ugyanis a két égitest együttáll majd. A két bolygó nagyjából egy fokos távolságra lesz egymástól, vagyis binokulárban, illetve széles látómezejű okulárral (fényerős távcső mellett) egy látómezőben látszanak majd.
Szabadszemes Uránusz?
Augusztus 2-án nagyon sötét égről (például a Zselicből) megpillanthatjuk az Uránuszt, ha jó a szemünk. Az apropó nagyon egyszerű: a közelben levő Mars bolygó lesz a vezetőnk az Uránuszhoz. Érdemes hajnali 3 óra körül próbálkozni, amikor még teljes a sötétség, de a bolygópáros már több, mint 30 fokos magasságba emelkedett. Az Uránusz pontosan a Mars felett lesz, két holdkorongnyira, és a Mars közeli környezetében ő lesz a legfényesebb „csillag”. Mivel nem lesz telihold sem, ezért a siker esélye viszonylag magas.
Észleljük a legnagyobb kisbolygót!
A Vesta kisbolygó a Naprendszer legnagyobb és legfényesebb aszteroidája, óriási mérete (átlagos átmérője 530 kilométer) méltón teszi őt igazi kisbolygó-trófeává. Még mindig augusztus másodikánál járunk, s máris mennyi érdekes esemény: a Vesta ezen a napon hajnali 3-kor mindössze 8 ívperccel halad el a 61 Aqr csillag mellett, ami már majdnem szabadszemes, 6,4 magnitúdós, vagyis rendkívül segíti az égi tájékozódást. A Vesta igazán hatalmas, látszó átmérője 0,62 ívmásodperces, vagyis jó optika mellett 20 centiméteres vagy nagyobb teleszkópokkal néhány részlet is megpillantható.
Ízelítőként egy egészen elképesztő rajz:
Nem kell ugyanakkor hatalmas távcső: a szintén 6,4 magnitúdós Vesta már egy keresőtávcsőben is látszik, nemhogy binokulárban vagy kistávcsőben. Észleljük!
Nappali csillagászat? Hát persze!
Tapasztalt – és kevésbé tapasztalt – amatőrcsillagászok között egyaránt népszerű a nappali Vénusz-megfigyelés. Jelen cikk szerzője is állíthatja, hogy nemegyszer volt már része nappali Vénusz-keresésben. A Vénusz olyan fényes, hogy teleszkópban nézve még a Nap sem nyomja el a látványát, leszámítva persze a rossz légköri viszonyok ártó hatását, hiszen a szaharai por vagy a magaslégköri pára bizony képesek ellehetetleníteni az észlelést.
Nem így a jóval halványabb és a Naphoz is közelebb keringő Merkúr. A Merkúrt mindig nehéz észlelni, sajnos a nappali égen is. Azonban idén augusztus 5–18 között lesz az egyik legjobb esélyünk fényes nappal megkísérelni a Merkúr-vadászatot.
A trükk a következő: állítsuk be a már pólusra állított távcsövünkbe élesre a Napot, a legkisebb nagyítást és legnagyobb látómezőt adó okulárral (napszűrővel!!!). Nézzük meg a Nap és a Merkúr koordinátáit valamilyen planetárium program segítségével (pl. Stellarium), és vegyük a két koordinátapár különbségeit. Ezután a Napra néző távcsövünk osztott köreit figyelve a rekta és dekli tengelyeket állítsuk el annyival, amennyi a Nap és Merkúr koordinátáinak különbsége. Már kereshetjük is a látómezőben a halvány Merkúrt. Ha nincs középen, finoman körözhetünk távcsövünkkel ezen pont környezetében, intenzíven figyelve, hogy felbukkan-e egy halvány, szürkés-fehéres pont valahol a kék égi háttér előtt.
Bővebben itt olvashatunk a nappali bolygózásról.
Augusztus 13-án hajnalban lesznek legszebbek a Perseidák, lőjük le a teliholdat
A híres augusztusi meteorraj, a gyönyörű Perseidák minden évben szenzációt jelentenek, ilyenkor nem győzzük írni a cikkeket. Mint közismert, a Perseidákat a gyepre leterített pokrócról, szabad szemmel érdemes nézni, ideális program ez szerelmeseknek, magányos költőknek, program után kereső baráti tásaságoknak és aludni képtelen kisgyerekeknek is.
A Perseida-raj idén az előrejelzések szerint óránként maximum 120 hullócsillagot produkál majd, ez viszont egy elméleti előrejelzés, a valóságban vegyük inkább ennek a felét. Vagyis teljesen realisztikus, hogy nem fényszennyezett, jó egű helyről átlagosan percenként lássunk a fejünk felett elsuhanó hullócsillagokat!
Ezzel csak egy baj van: még a Zselic sem lesz különösebben fényszennyezésmentesnek nevezhető, ugyanis éppen teliholdkor méltóztatnak megérkezni ezek a feltűnni vágyó hullócsillagok. De nincs mit tenni, beszámoltunk mi már sokkal lehetetlenebb eseményekről is!
Érdekesség, hogy lesz egyébként egy másik meteorraj is, a Kappa Cygnidák (maximuma augusztus 17-én), azonban ez óránként maximum 3 hullócsillaggal kecsegtet majd minket, vagyis nagy türelem kell 1-2 rajtag megpillantásához is.
Augusztus 14-én oppozícióban a Szaturnusz
Szerencsére a gyűrűs bolygó kellően fényes és halovány sárgás színű ahhoz, hogy megtalálása ne okozzon különösebb gondot (egy térképet azért a rend kedvéért persze csatolunk ). Bár a Földhöz viszonyított tengelyferdesége bár már évek óta csökken, gyűrűrendszere továbbra is szép látványt mutat. A bolygó imbolygását szemlélteti az alábbi GIF.
Augusztus 14-én tehát oppozícióba ér a Szaturnusz, ám érdemes egész hónapban megfigyelni az esti-hajnali égen!
A Vénusz 18-án besétál egy nyílthalmazba, bárcsak ne tenné
A Praesepe, más néven M44, Jászol vagy Méhkas egy szép nyílthalmaz a Rák csillagképben. Dióhéjban, a nyílthalmazok fiatal csillagokból álló, gyakran gravitációsan kötött (például egy közös ősködből kialakuló csillagok alkotják) csillaghalmazok, kevés porral és gázzal megfűszerezve.
Túl tökéletes és szép lenne mindez ahhoz, hogy igaz legyen. A csavar (bökkenő, akadály, nehézség, kellemetlenség, őrület, átok stb.) az, hogy természetesen lehetetlen időpontban és pozícióban, Hajnali 4:40 körül történik mindez, a Vénusz kelésekor. Vagyis legjobb esélyünk 4:40-kor és ezekben a percekben adatik (Budapestről nézve, keletebbre korábban, nyugatabbra később), amikor a Jászol halmaz és a Vénusz szédítő 5 fokos magasságban tartózkodik majd az északkeleti horizont felett. A sikerhez megfelelően jó horizontú észlelőhely, az élményhez legalább egy binokulár szükséges!
Érdekes triász-kvartett 19-én hajnalban!
Hajnali 1 körül kezd kiteljesedni a dolog, és innen egészen napkeltéig megtekinthető is lesz, amint egyrészt, az Aldebaran, a Mars és a Hold egy vonalban látszik, másrészt, a Hold–Mars–Fiastyúk egyenlő szárú háromszöget alkot. Teszik mindezt nagyjából 30 fok magasan, vagyis könnyen megfigyelhető eseménnyel van dolgunk!
Üstökös együttállás 21-én és 30-án – még búcsúzóul!
Sokat írtunk már a C/2017 K2 PANSTARRS üstökösről (például itt ), az égi vándor azonban úgy látszik, szereti mutatni magát, így itt van egy újabb szép esemény, amiben gyönyörködhetünk.
A béta Scorpii (Acrab) egy fényes, 2,62 magnitúdós csillag a Skorpió csillagképben, vagyis az üstökös megtalálása ismét nagyon könnyűvé válik 21-én (emlékezzünk, nemrég az M10 mellett suhant el a K2).
Augusztus 29-30-31-én pedig a delta Scorpii, egy 2,3 magnitúdós csillag mellett halad el a kis üstökös, szintúgy könnyű prédává téve. Az alábbi térkép (forrása itt) mutatja a K2 útját.
Nem kell félnünk, a K2 már egészen kicsi távcsővel is látható. Viszont sirathatjuk, mert a Skorpióban való mélyrepülése után áthúz a déli féltekére, többé nem láthatjuk!
22-én a holdsarló és az M35 együttállása
A 24%-os, fogyó hold áll együtt az M35 nyílthalmazzal. Hajnalban tetőzik az esemény, negyed négykor az M35 már 21 fok magasan jár, így nem kell tartani a szokásos horizont közeli ártalmaktól. A két objektum mindössze 2,3 fokra lesz egymástól.
Binokuláros, akár keresőtávcsöves látvány, megéri a figyelmünket.
Rekordközeli holdsarló 26-án
Gyakorlott olvasóink tudják, hogy mi jön: kínok és szenvedés. A holdsarlók nem adják könnyen magukat, ezért szeretjük őket. A mindössze 1,6%-os megvilágítottságú sarló 26-án hajnalban 3:18-kor lesz a „legkedvezőbb” megfigyelhetőségű, ami persze csak annyit jelent, hogy 7 fok magasan lesz a horizont felett. A holdsarló 28 óra 59 perces kora alig egy naposnak számít.
Binokulár, távcső nélkül kevés esélyünk lesz, a Hold megtalálásához használjunk például StarChartot vagy más alkalmazást, ha kezdők vagyunk. Édes azonban a siker íze, aki egyszer végigszenvedi a holdsarlólelés minden kínját, az általában rá is szokik erre a sportra.
A Szaturnusz egyik holdja 27-én eltűnik
A Szaturnusz Iapetus nevű holdja mártózik meg a Szaturnusz bolygó árnyékában 27-én este, az esemény 21:06-tó 23:50-ig tart. Ezek az árnyékban tartózkodások nemcsak szép és érdekes események, de segítettek a fény sebességének meghatározásában is. A dán Ole Rømer az 1670-es években vizsgálta a Jupiter Io nevű holdjának a fedéseit, és észrevette, hogy eltérések mutatkoznak a számított értékekhez képest. Később tűnt fel neki, hogy amikor a két égitest közeledett egymáshoz, hamarabb, amikor távolodott, később következtek be a fedések a számított időponthoz képest. Méréseiből 220.000 km/másodperces fénysebesség adódott, ami nem is olyan rossz (a valódi érték 299.792 km/másodperc).
Akárhogy is, érdemes lesz megfigyelnünk az Iapetus fedését. Előre készüljünk, azonosítsuk be a holdat, semmiképp se hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. A Sky&Telescope térképe segítségünkre van lehet, de a Winjupos program még szebben mutatja őket.
Augusztusi kisbolygók:
Augusztus 4-én lesz a (198) Ampella oppozíciója
Fényesség: 10,7 magnitúdó
Csillagkép: Aquarius
Szükséges távcsőátmérő: legalább 10 cm
Átlagos átmérő: 57 km
Nap körüli keringési idő: 1408 nap
Forgási periódus: 10 óra 24 perc
Keresőtérképért ide kattints!
1879-ben fedezte fel Alphonse Borelly. S-típusú, azaz szilikátos kisbolygó. Eddig csak egyszer haladt el csillag előtt, így viszonylag keveset tudunk róla.
Augusztus 17-én jön a (704) Interamnia oppozíciója
Fényesség: 10,6 magnitúdó
Csillagkép: Pegasus
Szükséges távcsőátmérő: legalább 10 cm
Átlagos átmérő: 332 km
Nap körüli keringési idő: 1951 nap
Forgási periódus: 8 óra 42 perc
Keresőtérképért ide kattints.
Erről a jószágról már többet tudunk. A VLT (Very Large Telescope, azaz Nagyon Nagy Távcső) mérései alapján sikerült rekonstruálni a felszínt, alább ez látható.
A kisbolygóöv 5. legnagyobb égitestje hatalmas aszteroida. Érdekes, hogy mégis igen későn, csak 1910-ben fedezte fel Vincenzo Cerulli. Az aszteroidának már nem mitikus szereplő adta a nevét, hanem egy lokálpatrióta érzület: Cerulli lakhelye, Teramo település latin nevéről keresztelték el a kisbolygót.
Kései felfedezésének oka rendkívül sötét felszíne. Sajnos méretéhez képest erről az objektumról sem tudunk sokat. Oppozíciója napján 0,24”-es átmérője csak mérsékelten mondható csábítónak. Egy érdekes GIF azonban elérhető a Wikipédián, néhány évvel ezelőtt éppen elhaladt egy csillag korongja előtt.
Kisbolygó-együttállások
20-án a (6) Hebe, 10,4 magnitúdós kisbolygó éppen két fényes csillag között (30 Gem, illetve kszi Gem) halad át a Pegazusban, ez látható az alábbi térképen.
A 3, illetve 2,1 magnitúdós csillagok között elhúzó kisbolygó a Gemini (Ikrek) csillagképben ismét lehetővé teszi, hogy teljesen kezdők is sikeresen megfigyeljenek egy kisbolygót. 10 centiméteres vagy nagyobb teleszkóppal, közepesen fényszennyezett égről jó esélyünk van a sikerre.
Tanító célzatú tanmese: gyakran számolunk be ezekben a havi előrejelzésekben könnyen megfigyelhető kisbolygókról. Fontos, hogy ezeket ne vegyük készpénznek! Fordult már elő olyan, hogy valaki (…) azt hitte, a Hold–Aldebaran fedés állandóan előforduló jelenség, hiszen rendszeresen megemlítették a Meteor csillagászati évkönyvben. Aztán egyszer csak elfogytak az események, hősünk – a szerző – későn eszmélt. Ha esetleg valakit elkényelmesítenénk a rendszeres könnyű aszteroidáinkkal, nos, ne tegye!
22-én a Pallas az iota Ori alatt suhan el
Bármilyen meglepő, az Orion augusztus végén bizony már felkel hajnalban. Sőt nem is kicsit: negyed ötkor, a hajnali sötétség utolsó szakaszában már 15 fokig merészkedik a horizont fölé.
Nem kell tehát megijedni, nem nyaktörészeti mutatványra invitáljuk kedves olvasóinkat. A 9,5 magnitúdós, hatalmas aszteroida tehát könnyű célpontja lesz a megfelelően türelmes és korán kelni hajlandó kezdő amatőrnek.
Térképe itt
Augusztusi bolygók
Merkúr: Hiába a bolygó 27 fokos keleti kitérése, este nem látható, csak nappal, de a sikerért így is dolgozni kell.
Vénusz: Kezd megtelni, 95%-os fázisnál jár. Csökkenő, 18 fokos elongációja miatt már egyre alacsonyabban látszik a hajnali égen, de még szabadszemmel megpillantható.
Mars: Dagad és fényesedik. Augusztusban átlépi a 0 magnitúdós fényességet, ezzel megelőzi az oppozícióban levő Szaturnuszt is. Mérete átlépi a 9"-et, hajnalra 45 fok fölé emelkedik, a Svábhegyi Csillagvizsgáló Blogjának Főszerkesztője észlelési riadót rendelt el!
Jupiter: Oppozíciójához közeledve az éjszakai ég királya. -2,8 magnitúdós fényessége mellett 47" a mérete, magyarul hatalmas. Ebben a láthatóságban éri el perihéliumpontját, extra nagy Jupiter közeledik! 3:45 körül delel 44 fokon!
Szaturnusz: 14-én opponál, 0,3 magnitúdós és 19 ívmásodperces. A bolygó 13,9 fokos gyűrűhajlása már mérsékelt, de még szép. 27 fokon delel 0:50 körül, észlelése több mint ajánlott!
Uránusz: Feltörekvőben! 1 órakor már 20 fok fölé lép, 4 órakor 49 fok magasan, kiválóan észlelhető!
Neptunusz: 23:00 után éri el a 20 fokot, 3:00 előtt delel, 39 fokon. Szintén kiválóan észlelhető, ha az ember győzi távcsővel.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló