A kisbolygók változatos égitestek. Méretük 1 méterestől akár 1000 kilométeresig terjed. Akár a Naprendszerünk kavicsainak is becézhetjük őket. Szabálytalan alakúak és a bolygóktól megszokottól eltérő, elnyújtottabb pályán keringenek. Átlagosan jóval kevesebbet tudunk róluk, mint a bolygókról, azonban legalább ugyanennyire érdekesek. Olykor hasonló égi jelenségekben játszanak főszerepet, mint a külső bolygók, például a Mars, vagy akár a Jupiter, amiket oppozícióknak (szembenállásnak) hívunk. Mit jelent ez pontosabban, és mennyire látványos egy-egy szembenállás? A következőkben kiderül.
A kisbolygókat gyakran összetévesztik a törpebolygókkal, minimális átfedés van is köztük, de mégse ugyanazok. A legnagyobb különbség köztük az, hogy míg a törpebolygók rendelkeznek elegendő tömeggel ahhoz, hogy gömb formát vegyenek fel, a kisbolygók nem. Azt a kritikus pontot, ami lehetővé teszi egy szilárd halmazállapotú égitestnek azt, hogy gömbölyű alakot öltsön hidrosztatikai egyensúlynak nevezzük.
Az e havi jelenségek főszereplői a kisbolygók.
Mit jelent az oppozíció?
Mielőtt a jelenségekben résztvevő égitestekről és ezen jelenségek adatairól lenne szó, fontos tudnunk, hogy pontosan mit is jelent az oppozíció. A szembenállásként is emlegetett csillagászati esemény egy égi mechanikai jelenség. Akkor fordul elő, amikor a megfigyelő (jelen esetben a Föld) beékelődik az észlelni kívánt égitest és a Nap közé, egy egyenes vonalat alkotnak a Naprendszerben.
A legismertebb oppozícióhoz hasonló jelenség a telihold. Ez periodikusan akkor fordul elő, amikor a Hold a pályáján szemben áll a Nappal. Viszont minden másik olyan égitest, amely távolabb kering a Naptól, mint a Föld rendszeresen kerül oppozícióba. Ilyen például a Mars, mely átlagosan minden 26 hónapban oppozícióba kerül.
Minden égitest más- és más időközönként kerül oppozícióba. Egy dolog azonban közös az összes szembenállásban. Ekkor közel a legnagyobb és közel a legfényesebb a megfigyelt égitest a Földről nézve.
Mennyire látványosak ezek a jelenségek?
Tudjuk, hogy oppozíció környékén a legfényesebbek a kisbolygók is, és ekkor kerülnek ideális pozícióba a megfigyeléshez. De mégis mennyire fényesek ilyenkor? Könnyebb őket észrevenni, vagy teljesen megtévesztő az “ideális” megnevezés?
Nos, részben az. Néhány bolygó esetében látványos fényesség- és látszó méretkülönbség észlelhető és ez a kisbolygónál fennáll. A lentebb említett aszteroidák látszó fényessége is jelentősen változik keringésük során, viszont oppozíciókor sem észlelhetőek szabad szemmel.
A (2) Pallas fényessége 10,7 és 6,5 magnitúdó között mozog. 1 magnitúdó egységnyi különbség 2,5x-ös fényesség változást jelent. Minél kisebb ez a szám, annál fényesebb egy objektum az égen. A Vénusz bolygó általában -4-es magnitúdóval rendelkezik. Ahhoz, hogy szabad szemmel észlelhessünk egy égitestet, maximum 6-ös magnitúdójú kell legyen. Az alábbiak közül egyik kisbolygó sem ilyen fényes, tehát mindenképp távcsőre lesz szükségünk.
(63) Ausonia
A lista első alanya a (63) Ausonia névre hallgató aszteroida. 1861 februárjában fedezte föl az olasz Annibale de Gasparis. Neve eredetileg Italia lett volna, azonban ezt elvetették és az olasz régió ősi nevét, az Ausoniát kapta. Elnyújtott krumpli alakú és átmérője 100 kilométer. Központi csillagunkat 3,7 földi év alatt kerüli meg. A Mars és a Jupiter között elhelyezkedő fő aszteroidaövben található.
2025. augusztus 2-án kerül oppozícióba. Ez szerencsés időpont a lelkes megfigyelők számára, mivel ekkor szinte alig zavarja a láthatóságát a Hold vakító fénye. A kisbolygó egész éjjel megfigyelhető lesz, de a pontos szembenállás pillanata 08.02-án este 22:06-kor fog bekövetkezni. Az égitest maximális láthatár fölötti magassága mindössze 20,2° lesz éjfél után 55 perccel. Ekkor pontosan déli irányban keresendő. A kozmikus kavics, mely elférne Budapest és Győr között a Bak csillagképben található az oppozíciókor. Látszó fényessége mindössze 9,3 magnitúdó lesz, mely a Neptunusznál is halványabb, így megfigyelése nem könnyű feladat.
(129) Antigone
A Szophoklész drámájának főszereplőjéről, Antigonéról elnevezett 129-es sorszámú kisbolygó augusztus 5-én kerül oppozícióba. Az aszteroida a kisbolygóövben talált otthonra, és 114 kilométeres átmérővel rendelkezik. Napunkat 4,86 év alatt kerüli meg.
A szembenállás pontos időpontja 16:17, de nappal nem észlelhető. Ajánlott 5-én éjfél után keresni, hogy elkerüljük a Hold erős fényét, mely ellehetetlenítené azt. Ekkor delel a kisbolygó, és 27°-os magasság fölé emelkedik. Fényessége azonban az Ausoniánál is gyengébb, mindössze 10,0 magnitúdó. Ebből adódóan igazi kihívás a megtalálása. Amennyiben a Bak csillagképben megbúvó aszteroida látszik egy távcsőben, a látómezőben csak egy kis fehér pont lesz, mely megkülönböztethetetlen a háttércsillagoktól, csak amikor órákkal vagy egy nappal később újra felkeressük, az elmozdulásából következtethetünk kisbolygó mivoltára.
(532) Herculina
A (532) Herculina listánk leghalványabbik tagja. 1904 áprilisában fedezte föl Max Wolf. Szintúgy, mint az imént említettek, ez a kisbolygó is a főaszteroida-övben kering. Mérete több, mint 200 kilométer, így a legnagyobb 20 aszteroida közé sorolható. 4,6 évbe telik, míg megkerüli csillagunkat. Egy korábbi megfigyelés szerint a kisbolygó rendelkezik egy 45 km átmérőjű aszteroida-holddal, mely 1000 km-re kering körülötte, de ezt az égitest létezését a Hubble űrtávcső utólag nem tudta megerősíteni.
Az aszteroida 2025.08.06-án kerül oppozícióba. Ez szintén nappal, 13:46-kor következik be a Bak csillagképben, így a legmegfelelőbb időpont az észlelésre az ezt megelőző vagy aznapi éjszaka. Sajnos a horizont feletti magassága sem kedvez a megfigyeléséhez. 6-án 01:07-kor delel, és ekkor pontosan 15,5° magasan lesz. Fényessége 10,2 magnitúdó, mellyel a listán szereplők közül a legnagyobb kihívást jelenti. Azok számára, akik megkísérlik az aszteroida észlelését sok sikert kívánunk.
(2) Pallas
A (2) Pallas az augusztusi kisbolygók legismertebb tagja. A Naprendszer harmadik legnagyobb aszteroidája, a Vesta és a Ceres mögött. 1802-ben fedezte föl Heinrich Wilhelm Olbers. A kisbolygó átmérője 510 kilométer, és tömege elegendő ahhoz, hogy megközelítse a hidrosztatikai egyensúlyt, ezzel közel gömb formát öltve. A kisbolygó a főaszteroida-öv tömegének 7%-át teszi ki. Napunkat 4,6 év alatt járja körbe.
Elhelyezkedés szempontjából sokkal jobb, mint az előző aszteroidák, ugyanis a (2) Pallas 57° magasra emelkedik oppozíciójakor. 7-én 23:14-kor kerül pontosan szembenállásba. Ekkor szinte pontosan dél felé keresendő a teliholdtól fölfele. Fényessége 9,4 magnitúdó, mely közel sem ideális ilyen erős holdfény mellett, azonban nem lehetetlen észrevenni egy távcsőben. Az imént említett Bakban meghúzódó kisbolygókkal ellentétben a (2) Pallas a Delfin csillagkép nyugati részén helyezkedik el, több fényes csillag társaságában. A zeta Delphinitől fél fokra, jobbra érdemes keresgélni.
(89) Julia
Fényesebb vizekre evezve elérkeztünk a (89) Julia névre hallgató kisbolygóhoz, melyet 1866-ban fedeztek föl. Az égitest az aszteroidaöv tagja. Átmérője 150 kilométer. Legfőbb érdekessége egy 70 kilométer átmérőjű kráter, mely egy -a kisbolygó átmérőjéhez viszonyítva hatalmas- meteor becsapódásáról tesz tanúbizonyságot. Napunkat 4 földi év alatt kerüli meg.
Az aszteroida oppozíciójakor a Vízöntő csillagképben helyezkedik majd el, melyre augusztus 11-én 11:32-kor kerül sor. Az égitest fényessége eléri a 8,5 magnitúdót, így egy kisebb távcsőben már látható. A (89) Julia 11-én 0:46-kor delel, ekkor 31° magasan érdemes keresni. A telihold fénye azonban jelentősen megnehezíti majd a kisbolygó megtalálását és láthatóságát.
(6) Hebe
Listánk hatodik, és egyben utolsó tagja a találó nevű (6) Hebe. 1847-ben fedezte fel Karl Ludwig Hencke. Pont, mint fent említett társai, ez is a fő aszteroida-övben kering. A kisbolygó átmérője 193 kilométer. Központi csillagunk körüli keringésének periódusa 3,8 földi évnek felel meg.
Az augusztusi hónap 26. éjszakáján átragyogva az összes eddig említett társát 7,5 magnitúdós fényességével a legszebb az e havi oppozíciók közül. Augusztus végén a teliholdnak már hűlt helye sincs, így annak fénye sem zavarhatja az észlelést. A (6) Hebe szintén a Vízöntő csillagképben kap helyet a Skat nevű fényes csillagtól 6 fokra, jobbra. A kisbolygó 00:56-kor delel 27-én, 25°-os horizont feletti magasságban. Az észleléshez szükséges egy kisebb távcső. Amennyiben ez rendelkezésre áll, érdemes vele észlelni a közelben található Hélix-ködöt is, mely egy emberi szemre hasonlít.
Összefoglaló
Augusztus temérdek csillagászati eseményt tartogat minden kíváncsi érdeklődő számára. A kisbolygók oppozíciói csak egy csepp a pohárban, de igazán jó kihívást jelentenek az amatőrcsillagászok számára. Elképesztő érzés saját kézből megtapasztalni azt, hogy milyen legelőször látni őket egy távcsövön keresztül, akkor is, ha a külalak csak egy fehér pont az okulárba. A nevüket innen kapták: az aszteroida szó csillagszerűt jelent görögül. Érdemes a kisbolygókat a megtalálásuk után néhány órával majd másnap felkeresni és elmozdulásukat nyomon követni mert ebből látjuk, hogy ők nem állócsillagok.
Derült eget, és kellemes észlelést kívánunk!