Április hónapja kecsegtető lehetőségeket tartogat azok számára, akik szeretnének kisbolygókat megfigyelni. Hat égi vándort is távcsővégre kaphatunk, ha az időjárás kegyes hozzánk.
Ezek az aszteroidák az évnek ebben a szakaszában kerülnek oppozícióba, ami azt jelenti, hogy pályájuk során a Föld épp közéjük és a Nap közé kerül. Vagyis ezekben az időpontokban láthatjuk a legfényesebbnek őket, ekkor vannak a legközelebb hozzánk idén.
Bár a legtöbb szembenállás pontos időpontja nappalra esik, búsulni mégsem érdemes!
A kisbolygók ugyanis estére sem halványulnak el, az oppozíció pillanatát megelőző és követő néhány éjszakán is teljes pompájukban megfigyelhetőek lesznek. Arra ugyanakkor érdemes odafigyelni, hogy az aszteroidák napról napra változtatják helyüket az égbolton.
Az itt bemutatott csillagtérképek minden esetben az oppozíciót követő estére, 21:00-ra vonatkoznak közép-európai nyári időszámítás szerint. Aznap, illetve „azéjszaka” könnyen megfigyelhető az égitest, néhány óra elteltével akár az elmozdulása is látható a csillagok között, másnap azonban már új térképet érdemes használnunk, mivel az égi pozíciója jelentősen megváltozhat.
A kisbolygók – még ha több száz kilométer átmérőjűek is – pontszerűnek látszanak az égen, akár egy csillag. Épp ezért ne keseredjünk el, ha csupán apró fénypöttyként pillantjuk meg égi vándorunkat az áprilisi éjszakában.
(52) Europa
Az időrendi sorban 52-dikként felfedezett kisbolygó méretét tekintve a hatodik legnagyobb. Nevét a görög mitológiában szereplő hercegnőről kapta. Szépsége elbűvölte Zeuszt, aki fehér bika képében jelent meg előtte, majd elcsábítva három gyermeket nemzett neki.
A legenda szerint a Bika csillagkép őrzi ennek a kalandnak az emlékét.
Amint a képeken is látható, a kisbolygó ellipszoid alakú, mintegy 380 kilométer hosszú, C-típusú, vagyis sok szenet tartalmazó, sötét aszteroida. Hermann Goldschmidt 1858-ban a balkonjáról fedezte fel.
Aki tehát szintén az erkélyéről fogja megfigyelni, átélheti, amit Goldschmidt láthatott a párizsi éjszakában.
Egy darabka történelem csinál az ember, nem igaz?
Az oppozíció időpontja április 6-a 11:21, vagyis a nappal kellős közepe. Valóban kihívást jelentene a 10,8 magnitúdós égitest észlelése, mindenképpen érdemes megvárni vele az estét. Aszteroidánk – hol máshol, mint – a Szűz csillagképen halad keresztül ebben az időszakban.
Keresését megkönnyíti, hogy egy viszonylag fényes (5,5 magnitúdójú) csillag közelében lesz látható. Az alábbi csillagtérképen egy átlagos keresőtávcső 5°-os látómezejét láthatjuk (a térkép egyenes állású, oldalhelyes képet mutat, mintha binokulárral néznénk az eget, a keresőtávcsőben látott képhez hasonlót akkor kapunk, ha a térképet 180 fokkal elforgatva a fejére állítjuk).
Az égitest észleléséhez 10 centiméteres távcső és sötét ég ajánlott.
(8) Flora
Az aszteroida ezen az estén igazán elkápráztat bennünket ragyogásával. Jóval kisebb mint az Europa, átlagos átmérője mindössze 146 kilométer, mégis 9,9 magnitúdós fényességet ér el. Könnyebb lesz megtalálni a virágok és a tavasz római istennőjéről elnevezett égitestet, mint az (52) Europát. Bár virágok biztosan nem nyílnak rajta, mégis tartogat érdekességeket.
Anyagát szilikátos kőzetek mellett vas-nikkel alkotja. John Russell Hind fedezte fel 1847-ben, miután korábban sikeresen detektálta a (7) Iris kisbolygót. Micsoda sikerszéria!
A legtöbb kisbolygó aszteroidacsaládba tartozik. Ezek valamilyen nagyobb ütközés következtében jönnek létre, és a szülőaszteroidából kiszakadó, anyagukban megegyező komponensek alkotják.
Nincs ez másként a (8) Flora esetében sem. Egy hatalmas erejű becsapódás következtében kirepült törmelék (az égitest teljes tömegének mintegy 20 százaléka) alkotja ma a Flora családot.
Ennek a törmeléknek egy része valószínűleg mind a mai napig gravitációs kölcsönhatásban van a kisbolygóval.
A kisbolygót szintén a Szűz csillagképben találjuk, keresését – akárcsak korábban – egy 3,4 magnitúdós, szabad szemmel is látható, narancssárgás csillag, a 79 Vir (HNK 7) segíti, amely valójában szoros kettőscsillag (1,8ʺ) rendkívül halvány kísérővel. Április 12-én, 10:52-re esik az oppozíció.
Az aszteroida közelében találjuk még az NGC 5257 és NGC 5258 jelű, egymáshoz közel látszó, 12 magnitúdós galaxisokat, amelyek halványságuk ellenére sötét vidéki égen nagyobb távcsővel észlelve megpillanthatóak a kisbolygó közelében.
Mivel a holdfázis jelentős, a galaxisokban való gyönyörködéshez az április 19 utáni napokat javasoljuk.
(15) Eunomia
Az antikvitás idején a törvény és jogszabályok görög istennőjeként tisztelt Eunomiától talán azt várhatnánk, hogy maga is meglehetősen unalmas, akár a paragrafusok. Ez azonban messze áll a valóságtól.
A kisbolygó 1851-es felfedezése óta részletes kutatások tárgya. Az égitest nagy méretűnek számít, az aszteroidaöv teljes tömegének mintegy 1%-át adja.
S-típusú aszteroida, elsősorban szilikátos kőzetekből, nikkelből és vasból áll. Emellett nagy mennyiségben tartalmaz kalciumtartalmú piroxén ásványokat, illetve magnézium-vas szilikátokat.
Felszíne meglehetősen fényes.
Oppozíciója április 16-án délelőtt 10:18-kor következik be, megfigyelésére az éjszaka közepe a legalkalmasabb, éjfél után negyed órával (00:15-kor) delel, ekkor 17° magasságban lesz látható a déli égbolton.
Mivel a telihold közel esik hozzá, itt is április 20 utáni megfigyelést javaslunk. Fényességére nem lehet panasz, 9,8 magnitúdót ér el, miközben mintegy 2 csillagászati egységre közelíti meg a Földet.
10-15 cm-es távcsövekkel mindenképpen észlelhető, bár fényszennyezett városi égen valószínűleg kevésbé lesz mutatós.
A kisbolygót oppozíciójának éjjelén a Hydra csillagképben találjuk, épp a vízikígyó elnyúlt alakjának farka végén. Megkeresésében segítségünkre lehet a gamma Hydrae, a Hydra farkának utolsó fényes, szabad szemmel is jól látható (3,14 magnitúdós) csillaga.
Tőle az égbolton jobbra találjuk a pszi Hydraet, egy szintén szabadszemes, halványabb csillagot, amelytől déli irányba (a horizont felé) kiindulva, egy szép csillagfüzért végigkövetve jutunk el a három foknyira található (15) Eunomiához.
(51) Nemausa
Végre egy kelta isten a sok görög és római után! Nimes, a francia város oltalmazójáról elnevezett kisbolygó április 25-én délelőtt 9:04-kor kerül szembenállásba, aznap este nagyszerűen megfigyelhető lesz.
Joseph Jean Pierre Laurent fedezte fel egy fagyos januári éjszakán 1858-ban. A C-típusú aszteroida anyagát tekintve magas széntartalmú, a kondritos kisbolygók közé tartozik.
Egy 1979-ben megfigyelt okkultáció során a méretét 147,9 kilométerben határozták meg.
Az oppozíció napját követő este nagyszerűen megfigyelhető a tőlünk mintegy 1,24 csillagászati egységre lévő kisbolygó.
Április 25-i oppozíciója napján a déli horizont feletti legnagyobb magasságát éjjel 00:58-kor éri el, ekkor 41°-ra található a látóhatár felett. Viszonylagos közelsége sajnos nem jár együtt nagy fényességgel, de panaszra azért nem lehet okunk.
A maga 10,2 magnitúdójával látható lesz a legalább 10 centiméter átmérőjű távcsövekben, főként kevéssé fényszennyezett égen.
A Szűz csillagkép lábainál levő kisbolygót nagyon könnyű lesz megtalálni, mindössze negyed fokra, déli irányban lesz látható a fi Virginis (STF 1846) csillagtól, amely sötét égbolton szabad szemmel is látható (4,94 magnitúdós), könnyen a nyomára akadhatunk mind binokulárral, mind pedig keresőtávcsővel.
A csillag önmaga is kettőscsillag, amelynek 5 ívmásodpercre található kísérője nagyjából olyan fényes, mint a kisbolygó, így ha ezt sikerül megpillantanunk a fényes főcsillag mellett, az aszteroidánk is biztosan megfigyelhető lesz aznap este.
(88) Thisbe
A kisbolygók között a tizenharmadik legnagyobb, mégis csak 1866-ban fedezték fel (Christian Heinrich Friedrich Peters). Thisbe, Babilon tragikus sorsú hősnője, Pyramus szerelme. Történetüket Ovidius énekelte meg Metamorfózis című művében. A történet két szerelmesről szól, akik Babilonban, egy szomszédos házban laktak, családjaik ellenségeskedése miatt azonban mégsem találkozhattak, ezért egy, a falon lévő lyukon át vallották meg egymásnak érzéseiket.
A történet később tragikus fordulatot vesz a temetőben, ahova találkozóra hívják egymást. Shakespeare Rómeó és Júliája sokat merít Ovidius időszámításunk szerint 8-ban keletkezett remekművéből, amely azóta is sok területen és formában megjelenik a szépművészettől és irodalomtól kezdődően a popkultúráig.
Az aszteroida átmérője az okkultációkon alapuló mérések alapján 207 kilométer, sűrűsége 2,14 g/cm3.
Meglehetősen nagy tehát, sajnos mégsem lesz különösebben fényes az április 28-án (15:07) bekövetkező oppozíciója idején.
Legjobb láthatóságát aznap este 00:30-kor éri el, ekkor 22° 32ʼ magasra emelkedik a látóhatár fölé.
Április 28-i oppozíciója napján a Thisbe nyomára bukkanni könnyű, megpillantani kissé nehezebb lesz, mivel a mérete ellenére fényessége csupán 10,9 magnitúdó. Ha fényszennyezett helyről észlelünk, érdemes legalább12-15 centiméter átmérőjű távcsővel készülnünk.
Jó minőségű égbolton, távol a városi fényektől 9-10 centiméteres műszerrel is megpillantható. A hozzávetőleges helyét az égbolton a Spica (alfa Virginis) és a Brachium (szigma Librae) jelöli ki, a két csillag között félúton találhatjuk meg az aszteroidát.
(10) Hygiea
Ha a (88) Thisbét sikerült megtalálnunk az égen, akkor a (10) Hygiea sem foghat ki rajtunk. Az előbbi kisbolygó oppozícióját követően másnap, mindössze néhány foknyira ez utóbbi kerül szembenállásba, egészen pontosan április 29-én, hajnali 3:39-kor.
Koránkelők, pacsirták egyértelműen előnyben, végre valóban láthatjuk, ahogy egy amatőr eszközökkel is megfigyelhető aszteroida a legközelebb kerül hozzánk abban az évben.
A kisbolygó felfedezésének időpontja 1849 áprilisa, felfedezője az olasz csillagász, Annibale de Gasparis.
A Hygiea igazi nagyhal, az aszteroida 434 kilométer átmérőjével a negyedik legnagyobb égitest a kisbolygóövben. A VLT (Very Large Telescope) 2017–2018-as méréseire alapozva alakja megközelítőleg gömb.
A test közel van a hidrosztatikai egyensúlyhoz, ezért a kutatók szerint talán inkább tekinthető törpebolygónak. A C-típusú aszteroidák közé sorolják, mivel a kisbolygó felszínét nagyobb mennyiségben alkotják szénvegyületek.
Megtalálásában nagy segítség, ha a (88) Thisbét is felkerestük előző este, mivel a mi célpontunk csupán néhány fokra található az előbbitől. Oppozíciója idején meglehetősen alacsonyan lesz látható délnyugati irányban a hajnali égen, ezt 9,3 magnitúdós fényessége valamelyest ellensúlyozza. Legjobb láthatóságát a rákövetkező éjszakán 00:38-kor éri el 23° 51ʼ magasságban a láthatár felett.
A keresésben a 236 Vir (CS Vir), egy közel szabadszemes (5,8 magnitúdós) csillag lehet a segítségünkre, amelytől nem egészen egy fokra találjuk az aszteroidát. A Hygiea, mivel valóban méretesnek számít aszteroida viszonylatban, látszó átmérője „hatalmasra”, 0,31”-esre fog hízni. Elvetemült amatőrcsillagászok 30-40 cm-es távcsőátmérő mellett nyugodtan próbálkozhatnak a Hygiea korong felbontásával!
Remélem, sikerült kedvet csinálnom Naprendszerünk parányainak észleléséhez. Az aszteroidák, bár 9-10-11 magnitúdós fényességükkel meglehetősen halványnak tűnnek, mégis észlelhetőek akár kisebb műszerekkel is.
Bár a legtöbb esetben a javasolt műszer átmérője legalább 10 centiméter körüli, azért sötét, vidéki ég alól jószeműek kistávcsövekkel is megpillanthatják őket. A kisbolygók észlelésénél érdemes odafigyelni, hogy pozíciójukat napról napra változtatják. A cikkben szereplő térképek mindig az adott napon bekövetkező oppozíciót követő este 21:00 órára érvényesek.
Amennyiben valaki korábban, vagy akár néhány nappal később szeretné észlelni az égitestet, az mindenképpen tájékozódjon az aszteroida aktuális égi pozíciójával kapcsolatban, erre ajánljuk az in-the-sky oldal keresőtérképeit.
Ez ugyan megkötés, ám egyúttal lehetőség is!
Napokon keresztül megfigyelve ugyanis detektálhatjuk az égi vándorok mozgását a csillagos háttér előtt, és ennek köszönhetően átélhetjük a régi csillagászok felfedezését: azok a fényes pöttyök mégsem csak lyukak az éjszaka függönyén, és az univerzum, amelyet most láthatunk, és változásait közvetlenül a saját szemünkkel is megfigyelhetjük, sokkal több titkot és csodát rejt, mint képzelnénk.
Szerző: Talabér Gergely, Tudományos újságíró / Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló