Ennek oka a gyönyörű tengerkék színe, amelyet nem a víz jelenléte okoz, hanem a légkörében található metán és annak különböző származékai, mivel ezek a látható fény (amit a szivárvány színeire fel tudunk bontani) kék színében verik vissza a sugárzást. Ez ér el hozzánk a Földre, a többi hullámhosszon elnyeli a fényt a főleg hidrogénből és héliumból álló légköre.
A bolygó felfedezése is igazán különlegesnek számít, az égi mechanika egyik látványos eredménye. Az 1781-ben William Herschel által felfedezett Uránusz bolygó pályaadatait vizsgálva problémák merültek fel, ugyanis a bolygó pályája eltért a Newton-törvények alapján számolt pályától. Urbain Le Verrier szerint ezt az eltérést egy Uránuszon túli bolygó okozza. Az adatok alapján végzett számításokkal pedig előre jelezte a bolygó a helyzetét, és hogy hol kell majd keresni. Hasonló számításokat végzett az angol John Couch Adams is. A jelzett hely környékén aztán Johann Gottfried Galle német csillagász 1846-ban meg is találta. A felfedezése után néhány héttel pedig már az első holdját, a Tritont is megtalálták.
A bolygó jeges gázóriás, így nincsen szilárd felszíne. A Naptól ez a bolygó kering a legmesszebb, szinte felfoghatatlan, 30 csillagászati egységre, vagyis 4,49 milliárd km távolságra, ennek következtében a legmagasabb hőmérséklet rajta mindössze -200 °C.
A bolygó feszínén hasonló foltokat tudunk megfigyelni a Jupiteren lévőkhöz. Viszont ezek a foltok az idő előrehaladtával eltűnnek, miközben újak is kialakulnak. Ezek megfigyelése pedig segíti a viharok jelenlétének megállapítását. A felhők pedig a Földön megszokottól eltérően nem vízgőzből állnak. Ha jobban belegondolunk, ez nem is lenne lehetséges, hiszen ilyen alacsony hőmérsékleten a víz már jéggé szilárdul. A Neptunusz felhői fagyott metánból épülnek fel.
A bolygó hatalmas távolsága miatt a napkorong mindössze 1 ívmásodperces, míg a Földről a Nap látszó átmérője körülbelül 1900 ívmásodperc. Emiatt a Neptunusz több mint ezerszer kevesebb napfényt kap mint a Föld.
Szeptember 19-én 13 órakor a Neptunusz oppozícióba kerül, vagyis ekkor található a Földhöz legközelebb, ekkor 28,9 csillagászati egységre lesz majd tőlünk. Ilyen távolságban távcsővel sem egyértelmű az égitest felbontása, viszont a nagyobb gyakorlattal rendelkezők és az éles szeműek észrevehetik a csillagok között a jellegzetes kék színű bolygót. A felhőfoltok észrevétele pedig igazán nagy kihívást jelent majd, de megéri a próbálkozás, ugyanis gyönyörű látványban lehet részünk. Ha esetleg valakinek nincs távcsöve, ne csüggedjen, ugyanis a Neptunusz fényessége az oppozíció során 7,81 magnitúdó, így már akár egy binokulár is elég az égitest megpillantásához.
Habár alkonyattól egészen pirkadatig a horizont felett található az égitest, megfigyelése éjfél körül valamivel könnyebb, mivel ekkor a bolygó a horizont felett majdnem 40 fokra található, és ebben az időpontban már kellően sötét is van.
Kellemes és sikeres megfigyelést mindenkinek! Lessük meg a különleges színű Neptunuszt, még ha igazán nagy részletességre nem is számíthatunk.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló