Kedden, augusztus 25-én este különleges égi jelenségnek lehetünk szemtanúi: a dagadó Hold elfedi a Skorpió csillagkép harmadik legfényesebb csillagát, a béta Scorpii-t, azaz az Acrabot!
Az Acrab a Skorpió hármas ollójának legfelső, legészakibb csillaga. Neve arabul “skorpió”-t jelent.
Másik elfogadott neve a Graffias, ennek jelentése érthető módon “olló”.
Valójában tiltakoznia kéne az égbolton jártas embereknek, mikor egyes számban csillagként hivatkozom erre az objektumra - ugyanis egy roppant bonyolult, többes csillagrendszerről beszélünk. Vizuálisan, már kistávcsövekben is szépen felbomlik a két fő tag, ám ezek maguk is többes rendszerek.
Ez a csillag mindösszesen 1 fokra helyezkedik el az ekliptikától, a Naprendszer síkjától. Mivel az égitestek a Nap kivételével nem pontosan ebben a síkban mozognak, nem ritka, hogy ez a csillag esik áldozatul egy-egy Hold-, esetleg bolygófedésnek.
Azonban Magyarországról igencsak ritkán figyelhetünk meg fedést a Skorpióban, mivel maga a csillagkép déli (legmagasabb helyzetében sem látszódik a teljes csillagkép országunkból).
Következésképp az északi csillagképekhez képest jóval kevesebb időt tölt a horizont felett, így roppant szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen fedés idején csillagai tőlünk nézve éppen a horizont felett látszódjanak.
A fedés a szinte pontosan félig megvilágított, első negyedben tartózkodó Hold sötét oldalán kezdődik, amit a hamuszürke fény legfeljebb rettentő halványan derít fel.
Ez azt jelenti, hogy aki nyomon követi az eseményt, egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy ez a fényes csillag jóformán egyik pillanatról a másikra eltűnik az égboltról. A belépés Budapestről nézve szinte pontosan 20:42-kor történik 16 fok magasan, de az ország nyugati részén akár 4 perccel hamarabb, míg a legkeletibb részeken 4 perccel később következik be az esemény, Erdélyben pedig még akár percekkel ez után várható.
Átlagos éjszakákon nem tűnik fel, hogy a Hold kicsit másfelé látszik a messzi csillagok által kijelölt égbolton a különböző földrajzi hosszúságokról - legalábbis nem gondolnánk, hogy viszonylag kicsi országunkban is ekkora, akár 8 percnyi különbség lehet a Hold mozgása során.
Hej, ez a szférikus csillagászat!
Ami a be- és kilépést még izgalmasabbá teszi, az a csillag többes volta - belépéskor elsőként a halványabb, északibb tag úszik be a korong mögé.
8 másodperccel később következik a főkomponens, azaz a fényesebb csillag, ami még érdekfeszítőbb lehet!
Ennek ugyanis egy viszonylag fényes, de vizálisan felbonthatatlanul közeli szomszédja van.
Ahogy a Hold kitakarja az egyik társcsillagot, a látszólag összeolvadt csillagfény fényessége hirtelen leesik, majd legfeljebb fél másodperccel később tűnik csak el a másik társ.
Ezt a lépcsőzetes eltűnést nagytávcsővel és sasszemmel rendelkezők jó eséllyel megfigyelhetik, és igazán figyelemre méltó, példátlan jelenség!
Az ilyen fedéseknél még az is egy izgalmas tényező, hogy a Hold domborzata is befolyásolja a belépést: hiszen ha éppen egy hegy takarja ki a távoli objektumot, hamarabb tűnik el a szemünk elől, mint azt egy sík holdfelszín esetén várnánk.
Szerencsére ma már a tudományos méréseket ez nem nehezíti meg, mivel pontos térképpel rendelkezünk égi kísérőnkről, és tudunk ezzel számolni. A jelenlegi fedés során a Grimaldi- és Lagrange-kráterek között lép be a csillag a holdkorong mögé, és a Langrenus-kráter környékén tér vissza.
A fedés időtartama 70 perc, így 21:52-kor bukkan majd ki az Acrab a Hold napfényes oldalán. Az, hogy a Hold látszó átmérője milyen nagy, és hogy ezt az utat égi kísérőnk alig több, mint egy óra alatt teszi meg a távoli csillagokhoz képest, egy megdöbbentő és szemléletes eredmény arra nézve, hogy valójában milyen nagy sebességgel mozog Holdunk az éggömbön.
Még ha nem is éppen a korong átmérőjén keresztül halad el a csillag, így nem az egész holdátmérőt kell megtennie, annak legalább háromnegyedéről beszélünk jelen fedésnél!
Ragadjuk meg távcsövünket és szurkoljunk az Akrabnak kedden!
Reménykedünk a derült égben, hogy minél többen megcsodálhassuk ezt a különleges eseményt!
Forrásként szolgált: Meteor csillagászati évkönyv, 2020
Borítókép: Egy csillag, az Aldebaran (még ha nem is az Acrab) fedése. Forrás: https://twitter.com/lebribri/status/967128664512040960/photo/1
Szerző: Világos Blanka, Tudományos segédmunkatárs,
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet