Már gyermekként is elbűvölte a csillagos égbolt. Érdeklődéséhez egy kivételes érzékszervi adottság is társult: már 7,5-es magnitúdójú csillagokat is látott szabad szemmel.
A Leideni Egyetemen folytatott csillagászati tanulmányokat 1924–1927 között, majd Ejnar Hertzsprung témavezetésével kettőscsillagokból írta a doktori disszertációját 1933-ban. (A témavezető neve a csillagfejlődést leíró Hertzsprung–Russell-diagramból lehet ismerős.) Pályafutását az Amerikai Egyesült Államokban folytatta, ahol 1937-ben állampolgárságot is szerzett. A második világháború vége felé egy időre visszatért Európába, az ő nevéhez kötik többek között azt is, hogy a Kelet-Németországban rekedt Max Plancknak sikerült elmenekülnie a szovjetek elől. A háború után visszatért az USA-ba: 1960-ig a Chicagói Egyetemen dolgozott, majd megalapította az Arizonai Egyetem hold- és bolygókutatással foglalkozó laboratóriumát, amelynek 1973-ban bekövetkezett haláláig ő volt a vezetője.
Nevéhez fűződik a Naprendszerben található két új hold felfedezése: az Uránusz Miranda és a Neptunusz Nereida nevű holdjaié. Kimutatta, hogy a Mars légköre szén-dioxidot tartalmaz, és bizonyította azt is, hogy a bolygó jégsapkái vizet tartalmaznak. Ő írta le elsőként, hogy a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titannak a légkörében metán található. A későbbi vizsgálatok igazolták azt a jóslatát, amely szerint a Szaturnusz gyűrűit jégrészecskék alkotják. Az arizonai években végzett munkásságával jelentősen hozzájárult az infravörös csillagászat fejlődéséhez.
Az Apollo-program során szerepet vállalt a Holdra szálló egységek leszállóhelyének meghatározásában. Állítólag Neil Armstrongnak előre megjósolta, hogy a Hold felszínén járni olyan lesz, mintha ropogós hóban lépkedne.
Róla nevezték el a Neptunuszon túli kisbolygóövet: a Naptól 30-50 csillagászati egység távolságban található Kuiper-övben eddig mintegy 800 objektumot azonosítottak. Szintén az ő nevét viseli az ún. Kuiper-szirt, amely 48 CSE csillagászati egység távolságra található a Naptól, itt az objektumok számának hirtelen csökkenése figyelhető meg. Kuiper szolgáltatta az első megbízható mérési adatot a Kuiper-öv egyik legnevezetesebb objektumának, a Plutónak a vizuális átmérőjére vonatkozóan.
Gerard Kuiper nevét egy kisbolygó, valamint kráterek őrzik a Holdon, a Marson és a Merkúron.
Források:
https://science.nasa.gov/people/gerard-kuiper/
https://www.britannica.com/biography/Gerard-Peter-Kuiper
Cover fotók forrásai: https://spacecenter.org/what-is-the-kuiper-belt/
Szerző: Jurecska Laura, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló