hogy a Szaturnusz holdjait és kiterjedt gyűrűrendszerét megfigyeljék. A Tethys igazán különleges módon fedi el az Enceladust, és ad ritkán tapasztalható élményt azoknak, akik mindezt megfigyelhetik. A Szaturnusznak már 274 ismert holdja van. Ezek közül néhány elég nagy és fényes ahhoz, hogy amatőrcsillagászok számára is megfigyelhető legyen. A Tehtys és az Enceladus is ilyen: megfelelően nagy távcsővel lehetőségünk van megfigyelni őket a Szaturnusz körül keringő fénypontokként.
A Szaturnusz holdjai esetében nem túl gyakori, hogy a holdak árnyékot vetnek a bolygóra vagy annak kiterjedt gyűrűrendszerére. Rendszerint csak a Szaturnusz nyári napfordulói környékén, előtte és utána egy-két évig tart az eseménysor, majd sok éves szünet után újra kezdődik. A bolygó gyűrűrendszerén van egy nagyobb, a Földről könnyen megfigyelhető rés: a Cassini-rés. (A gyűrűrendszerben több rés is van, de a Cassini-rés a legnagyobb, és a legkönnyebben észlelhető.)
Június 21-én a Tethys árnyéka végighalad a Szaturnusz gyűrűin, majd amikor az árnyék a Cassini-résen is áthalad, akkor egészen pontosan 2:18:26-kor elkezdi elfedni az Enceladust. Ilyenkor, ha valaki az Enceladuson lenne, azt tapasztalná, hogy majdnem teljes napfogyatkozás van. Ez az Enceladus esetében nem ritka esemény, hiszen nagyon gyakran kerül a nála sokkal nagyobb Szaturnusz árnyékába, viszont ezúttal a Tethys takarja el majdnem teljesen a Napot, az Enceladusról nézve. Az Enceladusnak csak kis szelete nem lesz az árnyék takarásában. A Tethysről nézve pedig közel teljes Enceladus-fogyatkozás lesz. Egy perc sem telik el, 2:19:13-kor éri el a maximumát a fedés, és 2:20:00-kor már vége is lesz. Ez idő alatt a Földi észlelők azt tapasztalhatják majd, hogy az Enceladus fokozatosan, de jelentősen elhalványodik, majd újra visszafényesedik az eredeti fényességére. A fényességcsökkenés az előrejelzések szerint 4,6 magnitúdós lesz, ami jelentősnek mondható a többi hasonló, úgynevezett kölcsönös fogyatkozásos eseményekhez képest. Az körülbelül olyan mértékű fényességváltozás, mintha egy mérsékelten fényszennyezett égbolton, mondjuk egy falu széléről nézve, a legfényesebb csillagnak a halványabbak közé csökkenne a fénye, majd pedig visszafényesedne, mindezt két percen belül!
A fényességcsökkenést csak megfelelő műszerrel lesz lehetőségünk megfigyelni: legalább 20-30 cm átmérőjű távcsővel nézve látszik, az asztrofotósok számára pedig ez a rövid esemény elképesztően érdekes másfél-két perc lehet. Természetesen ehhez tökéletesen derült időre van szükség.
Hazánkból az észlelést az is nehezíti, hogy a látóhatár fölött mindössze 13 fok magasan lesz látható a Szaturnusz a délkeleti égen. Az észlelőknek jó kilátásra lesz szüksége ebbe az irányba, valamint a légköri fényelnyelés és a remegő légkör az alacsony látóhatár feletti magasság rontja az észlelés minőségét. A 25%-os fázisú Hold is fent lesz a látóhatár felett, az égbolt hátterét kicsit világosabbá teszi, nehezítve a megfigyelést, viszont a Hold még alacsonyabban lesz, mint a Szaturnusz.
Mivel tart már a Szaturnusz-holdak kölcsönös fedéseinek eseménysorozata, várhatóan további érdekes fedéseket is láthatunk majd, de mindenféleképpen ajánljuk megfigyelésre ezt a mostani eseményt!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló