a Nagy Vörös Foltot (a kellően hosszú éjszaka folyamán kétszer is áthalad a bolygókorong középvonalán, az úgynevezett centrálmeridiánon) és az Europa hold fogyatkozását.
Naprendszerünk bolygókirálya
Naprendszerünk legnagyobb bolygója – az átmérője az egyenlítőjénél kicsivel több mint 142.000 km – az amatőrök és a professzionális csillagászok egyik legkedveltebb célpontja. A Jupitert már az ókortól kezdve ismerték a csillagászok, mivel Naprendszerünk negyedik legfényesebb égiteste a Nap, Hold és a Vénusz után. Ennek köszönhetően szabad szemmel könnyen észlelhetjük, azonban az igazi élmény érdekében segédeszközt kell ragadnunk. Egy binokulár segítségével átélhetjük Galileo Galilei élményét, aki elsőként tekintette meg a Jupitert, és négy fényes, apró pontot észlelt a bolygó mellett. Neki köszönhetően már 1610-ben tudták a csillagászok, hogy a hatalmas bolygó körül négy kisebb égitest is kering.
A négy Galilei-hold izgalmas világa
A bolygóhoz legközelebb az Io kering, amely nem csak az egyik legszínesebb hold a Naprendszerünkben, hanem a legvulkanikusabb is. A hatalmas árapályerők következtében a 3660 km átmérőjű holdon rendszeresek az óriási vulkánkitörések. Ezek során a kénnek különböző változatai kerülnek a felszínre, mint az elemi kén, a dikén és a kénhó, továbbá a hatalmas lávafolyamok, amelyek megszilárdulva fekete színű bazaltot hoznak létre. Az űrszondák felvételein láthatunk sárga, piros, fekete és fehér színeket is az Io felszínén. A második legközelebb az Europa található, amely számos tulajdonsága miatt évek óta lázban tartja a tudósokat. A 3120 km átmérőjű égitestet több tíz kilométer vastag jégpáncél borítja, azonban a jeges felszín alatt legalább kétszer annyi víz van, mint a Földön. Sőt mi több, a Juno űrszonda 2022-ben csak 352 km-re haladt el az Europa hold mellett, és a légkörében oxigént és hidrogént talált. A James Webb űrtávcső a következő évben szén-dioxidot talált a jéggel borított felszínen, amely nagy valószínűséggel az Europa óceánjából származik.
A Jupiter felé már úton levő Juice űrszonda után az Europa Clipper is meg fogja vizsgálni az izgalmas kísérőt, amelynek köszönhetően 2030 után még több tudás birtokában leszünk az érdekes holddal kapcsolatban. Az Európai Űrügynökségnek már vannak, olyan messzemenő tervei, miszerint 2050 körül egy leszállóegység landol az Europa felszínén. Ezt követően egy robot kígyó a jégréseken át lejut a hold óceánjáig, és ezáltal megtudjuk, hogy az élet milyen formája alakult ki a titokzatos óceánban. A bolygótól harmadik legtávolabb a Ganymedes helyezkedik el, amely Naprendszerünk legnagyobb holdja. Az átmérője 5268 kilométer, így nagyobb, mint a Merkúr bolygó. A méretén túl saját mágneses mezője van, amely rendkívül gyengének mondható. A 150 kilométer vastag jégpáncél alatt 100 kilométer mély óceán található és sokkal több vizet tartalmaz, mint amit a mi bolygónk.
A nagy holdak közül a Jupitertől legtávolabb a 4820km-es Callisto kering. A 150 kilométer vastag jégpáncél alatt 10 km vastag óceán található, azonban a legizgalmasabb képződmény a felszínén található: a Naprendszer legnagyobb több gyűrűs becsapódási krátere. A Valhalla átmérője 3800 kilométer, azonban igazi szépsége csak az űrszondák felvételén látható.
A gázóriás változatos felszíne
Szerencsére a Jupiter felszíne is bővelkedik szebbnél szebb jelenségekben. A színes felhősávok észleléséhez már egy kis távcső is elegendő. A bolygó egyenlítőjétől északra és délre is megtekinthetünk rozsdavörös színű felhősávokat. Azonban a bolygók királyán észlelhetjük Naprendszerünk legnagyobb kozmikus viharát, a Nagy Vörös Foltot. Az első feljegyzés a Jupiter felszínén látott jelenségről 1665-ben született, amikor Giovanni Domenico Cassini észlelt egy sötét színű foltot. Egészen 1713-ig tudták megtekinteni a kozmikus vihart, majd több mint 100 évet kellett várni, hogy ismét látható legyen a csillagászati távcsöveken keresztül. 1831-ben ismét felbukkant a hatalmas vihar, amit azóta is rendszeresen tanulmányoznak a tudósok. 1879-ben még 39.000 km volt az átmérője, ami lecsökkent a ma ismert 14.000 kilométeres méretére. A méretcsökkenés ellenére még így is beleférne a Föld a hatalmas viharba.
A tudósok próbálják megfejteni, hogy a Cassini által látott Nagy Vörös Folt azonos-e a mostanival, vagy két különböző viharról van szó. A legfrissebb tanulmányok szerint a Nagy Vörös Folt mérete lassan csökken. A jelenlegi modellek alapján abban az esetben, ha a folt forgása lassabb, mint a körülötte lévő szelek sebessége, akkor nem maradhat meg, hanem szétesik. Valószínűleg ez történt a Cassini által feljegyzett jelenséggel is. Ebből következtetve a két vihar nem lehet azonos, és valószínűleg a mostani is el fog tűnni a következő évszázadokban. Természetesen a további adatgyűjtések után még biztosabban meg lehet állapítani, hogyan és miért jönnek létre ezek a hatalmas viharok és meddig észlelhetőek.
A Jupiter nagy napja
A Jupiter oppozíciói során kissé változik a látszó átmérője és fényessége, attól függően, hogy napközelben, vagy naptávolban következik be a szembenállás. A bolygó 12 éves keringése során 2023. január 21-én került napközelbe, így ez a mostani 2024-es szembenállás is még igen földközelinek és nagynak számít. A Jupiter esetében ez azt jelenti, hogy a bolygó -2,81 magnitúdós, míg a látszó átmérője 48,2 ívmásodperc lesz, és csak 612 millió kilométerre lesz a Földtől.
2024. december 7-én, szombaton 17:00-kor a keleti égboltra kell tekintenünk, és ott a Bika csillagképet kell megkeresnünk. Ekkor a gázóriás még csak 10 fokkal lesz a horizont fölött. Ha binokulárral tekintjük meg Naprendszerünk legnagyobb bolygóját, akkor a Jupitertől balra láthatjuk a Ganymedes holdat, jobbra egymáshoz nagyon közel az Europa, az Io és távolabb a Callisto lesz látható. Már egy kisebb méretű – 7 centiméter körüli tükör- vagy lencseátmérőjű – csillagászati távcsővel és 100-szoros nagyítással jól kivehetők lesznek a Jupiter színes felhősávjai és a majdnem a korong közepén látszó Nagy Vörös Folt!
Naprendszerünk legnagyobb viharát nagyjából 19:00-ig tudjuk megfigyelni, de hajnali háromkor (emlékezzünk, mennyi idő alatt fordul egyet a Jupiter a tengelye körül!) ismét a bolygókorong közepén látszik. A következő izgalmas jelenség 22:20-kor fog megtörténni. Ekkor már 60 fokos magasságban lesz látható a Jupiter – a legmagasabban 23:36-kor lesz, amikor már 64,5 fokon lesz látható – és az Europa nevű kísérője be fog lépni a bolygó korongja mögé. Távcsövünkben azt látjuk, ahogyan a fényes kísérő egyre közelebb kerül a Jupiterhez, majd fokozatosan eltűnik a gázóriás korongja mögött. A következő nap hajnalán két izgalmas jelenséget is megfigyelhetünk. Vasárnap 0:54-től az Europa ismét előbukkan a Jupiter korongja mögül. Távcsövünkben azt látjuk, hogy a bolygó korongjának egy piciny szelete egyre inkább kitüremkedik, majd 5 perc elteltével már ismét teljes pompájában lesz megtekinthető a jeges kísérő. Azonban nemcsak az Europa fog ismét megjelenni, hanem a Nagy Vörös Folt is. Hajnali 1:30-kor már jól kivehető lesz a bolygó felszínén és egészen 5:00-ig látható lesz. A Jupitert még a hajnali pirkadatban (a polgári szürkület kezdetén) is láthatjuk a nyugati égbolton, azonban ekkor csak 6,5 fokos magasságban lesz a horizont felett.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
