A 12 állatövi konstelláció egyike. Szinte teljes egészében az ekliptikától délre helyezkedik el. Csillagászati értelemben ebben a csillagképben tartózkodik legrövidebb ideig a Nap. Legfényesebb csillaga az Antares. A Skorpió a Tejút síkjához közel helyezkedik el, ezért már egy kis távcsővel is sok érdekességet tudunk találni benne. Lássuk, melyek ezek az érdekességek, és hogyan alakult a csillagkép az évezredek során.
Az ókori görögök a csillagképet mai formájánál lényegesen nagyobbnak ismerték. Két részből tevődött össze: délebbre volt a teste és a fullánkja, északabbra pedig a hatalmas karmai. Az I. században a rómaiak levágták a karmait és képezték belőle a Mérleg csillagképet. A korai babiloni csillagászok a Skorpió farkához csatolták a mai Déli Korona csillagait. Johann Bayer Uranometriájában már nagyjából a mai elhelyezkedésüknek megfelelően rendezte a három csillagképet. Végleges határait az IAU (International Astronomical Union/Nemzetközi Csillagászati Unió) 1928. évi határozata jelölte ki.
Mitológiai történet
Hogy milyen mitológiai szerepet töltött be, nem egyszerű megválaszolni, viszont az biztos, hogy története a szenvedélyes vadászhoz, Orionhoz köthető.
A fékezhetetlen, állandóan kicsapongó és szerelmes vadász minden útjába kerülő vadat megölt. Aratus római költő szerint Orion egyszer megpróbálta megerőszakolni Artemiszt, a Hold és a vadászat istennőjét, aki bosszúból egy skorpióval halálra maratta. Eratoszthenész görög csillagász, filozófus, író szerint azonban Gaia küldte a skorpiót Orion elpusztítására, mert megsokallta, hogy minden állatot lenyilaz. Hyginus római író elfogadja mindkét mesét.
Végül is Orionnal együtt a skorpió is az égre került – de a vadász és gyilkosa kerülik egymást: az égbolt két különböző pontján helyezkednek el. Amikor a Skorpió felkel, az Orion gyorsan lenyugszik.
Antares
A Skorpió legfényesebb csillagának, az Antaresnek is megvan a maga története. Az ókori Mezopotámiában Cinóbervörös csillagnak ismerték, de mondták Dar Lugal-nak is, ami a Villámlás Urát jelenti. A régi kínaiak Tűzcsillagként ismerték. A földművelők megfigyelték, hogy amikor a vöröses fényű csillag (ezért is nevezték Tűzcsillagnak) az esti szürkületben felbukkan az égen, közeledik a tavaszi munkák ideje, ezért ezt az időpontot nagy ünnepséggel ülték meg. (Fontos megjegyezni, hogy alakja, helyzete, kiterjedése, formája az évezredek során nagymértékben változott.)
A magyar/székely mondakörben a Sánta Kódus felesége volt a Szépasszony (Antares), aki egyszercsak hűtlen lett a férjéhez. Kedvese ezt megtudván eltűnt a feneketlen kristálytóban, mondván: várhatsz engem ezer esztendeig. A Szépasszony azóta is várja kedvesét, éjjelente kiteríti vásznát (Tejút). A Szépasszony legyezője pedig a Skorpió északi része.
A Szépasszony az egyik főszereplője Mikszáth Kálmán a népi csillagmitológiát felhasználó egyetlen novellájának, az Elveszett nyájnak (1882), amely az írónak az égbolttal kapcsolatos tájékozottságára is utal.
Csillagászati adatok a csillagképről
- Antares (α Scorpii): vörös szuperóriás, változócsillag (fényessége 0,6 és 1,6 magnitúdó között változik), színe sárgás-vöröses. A 15. legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. A Földtől 600 fényévre van. Több százszor akkora az átmérője, mint a Napnak: ha a Nap helyébe helyeznénk, valahol a Mars és a Jupiter pályájáig érne. Ismert elnevezése a Cor Scorpii, ugyanis a csillagkép figurális ábrázolásán középen, a szív tájékán található. Az első csillagok egyike volt, amelynél kimutatták, hogy alakja nem gömb, hanem ellipszoid. Az Antares érdekessége, hogy igazából kettőscsillag (α Scorpii A, α Scorpii B), nyilván ez szabad szemmel nem látható, sőt még kisebb teleszkópokkal is nehezen. A fényesebb és domináns az α Scorpii A, amely szuperóriás, társa nehezen figyelhető meg az Antares A fényessége miatt. Társa (Antares B) egy 5,5 magnitúdó fényességű kékes-fehér színű csillag.
- Acrab (β Scorpii): neve skorpiót jelent. Egy többszörös csillagrendszerről van szó, amelynek összfényessége 2,6 magnitúdó, 530 fényévre tőlünk. Két fényes tagja fehér óriás.
- Dschubba (δ Scorpii): kettőscsillag, a csillagkép 2. legfényesebb csillaga (1,7 magnitúdó). A Földtől 700 fényévre levő csillag fényteljesítménye 1300-szorosa a Napénak.
Mélyég-objektumok:
- M6 (Pillangó-halmaz): nyílthalmaz, nevét formájáról kapta, ugyanis a halmaz körvonala hasonlít egy pillangóhoz. Nyugodt légkör mellett szabad szemmel is látszik – foltként, ködként jelenik meg, de már egy egyszerű távcsővel is megfigyelhetünk benne különálló csillagokat. Távolsága kb. 1590 fényév, hozzávetőlegesen 94 millió éves lehet. Nagy valószínűséggel már Ptolemaiosz is láthatta, megfigyelhette a halmazt.
- M7 (Ptolemaiosz-halmaz): nyílthalmaz, amelyet már Ptolemaiosz is megemlít. Szintén megfelelő láthatósági viszonyok mellett szabad szemmel is fellelhető.
- M4: gömbhalmaz, amely könnyen megtalálható az Antarestől nyugatra. Szabad szemmel is megfigyelhető megfelelő körülmények között. Hozzávetőlegesen 6000 fényévre található tőlünk: ezzel pedig a Naprendszerhez legközelebb eső gömbhalmaz. Körülbelül 12 milliárd éves lehet. 2023-ban a Hubble-űrteleszkóp és az Európai Űrügynökség Gaia űrszondája adatainak elemzése alapján feltételezhető, hogy a gömbhalmaz középpontjában egy közepes tömegű kb. 800 naptömegnyi anyagot tartalmazó) fekete lyukról lehet szó.
Egyéb:
- Sco X-1: az első optikailag is azonosított röntgenforrás a Naprendszeren kívül. A Nap mellett ez a legerősebb röntgenforrás az égen. Hozzávetőlegesen 9000 fényévre van. 1962-ben fedezték fel, majd később egy gyorsan változó fényű 12-13 magnitúdós égitesttel (V818 Scorpii) hozták kapcsolatba.
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló