Körülötte kering a nyolc nagybolygó, azok körül pedig a természetes kísérőik, a holdak. E nagy égitestek mellett azonban számtalan kisebb test, köztük aszteroidák, üstökösök és porszemcsék is találhatók a rendszerben. Az aszteroidák vagy más néven kisbolygók a Naprendszer korai időszakában, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki. Ezek a szabálytalan alakú égitestek sosem álltak össze bolygóvá. A kis méretű égitestek gravitációsan nem differenciáltak, tehát felszínük és belső szerkezetük viszonylag hasonló, és őrzi a kialakulásuk idejének megfelelő állapotot, a Naprendszer őstörténetét. A nagyobb méretű kisbolygók esetében létrejöttükkor viszont már valamilyen szinten végbement anyaguk differenciálódása, tehát magjuk, köpenyük és kérgük van. Méretüket tekintve változatosak, amelyik átmérője eléri vagy meghaladja az 1 métert, azt már kisbolygónak tekintjük. Ez az alsó mérethatár, bár az aszteroidák között akadnak ennél sokkal nagyobbak is. Jelenleg 1 382 205 ismert aszteroida kering a Naprendszerben, de számuk napról napra gyarapodik.
1807-ig 4 kisbolygót fedeztek fel, ezt követően azonban 38 éven keresztül egyetlen új kisbolygót sem találtak. Az új technikák ellenére kevés csillagász foglalkozott a kisbolygók keresésével, így a következő évszázad végére is csak néhány ezer égitestet találtak. És mint minden felfedezett objektumot, a kisbolygókat is elnevezték, mivel egyedi nevük révén könnyebb azonosítani és megkülönböztetni őket a többi égitesttől. Az első felfedezett aszteroidák szimplán sorszámot és nevet kaptak (pl.: 4 Vesta), de a rohamosan növekvő számú felfedezések miatt új elnevezési módszerre volt szükség. 1892-től kezdve a felfedezési évet egy betű követte, de hamarosan kiderült, hogy ez nem lesz elegendő. Jelenlegi módszer egy új égitest felfedezésekor: ideiglenes jelölés: felfedezési év + fél hónap + a fél hónapon belüli sorszám. Amennyiben az új égitest pályája elfogadottá válik, vagyis több oppozíciójakor is meg tudják figyelni, megkapja a végleges sorszámát, és a felfedezője javasolhat egy nevet, amelyet egy bizottság fogadhat el, és azután már végleges nevet is kaphat.
A legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő fő aszteroidaövben található. Ez az öv a Naprendszer alaposan tanulmányozott régiója, számos különböző összetételű és méretű égitest kering itt. Bár az övben keringő testek össztömege ugyan csekély, mindössze nem egészen 4%-a a Hold tömegének, azonban jelentős számú kisbolygót tartalmaz. Becslések szerint ebben a régióban legalább 1 millió, 1 kilométernél nagyobb átmérőjű, szabálytalan alakú test található. Ezek az égitestek rendkívül változatosak: néhányuk sűrűbb, fémes anyagokból áll, míg mások porózus kőzetekből épül fel, vagy akár szerves anyagokat is tartalmazhat. A különböző összetételű aszteroidák tanulmányozása révén a tudósok betekintést nyerhetnek a Naprendszer keletkezésének és fejlődésének korai szakaszaiba, mivel ezek az égitestek lényegében őrzik a Naprendszer kialakulásának eredeti anyagát.
A főöv egyik kisbolygója a (15) Eunomia is. Ez a fő aszteroidaöv egyik legnagyobb égiteste, mérete körülbelül 268 x 245 x 215 kilométer. Becslések szerint tömege jelentős, és az aszteroidaöv teljes tömegének mintegy 1%-át teszi ki. Különlegessége, hogy ez a legnagyobb, S típusú aszteroida. Ezek a típusúak szilikátalapúak, vagyis kőzetes, a kőmeteorithoz hasonló összetételűek. Ezek a kisbolygók teszik ki az összes ismert kisbolygók a 17%-át.
Az Eunomiát Annibale de Gasparis, olasz csillagász fedezte fel 1851. július 29-én, és a görög mitológiában az igazságosság és a rend istennőjéről, Eunomiáról nevezték el. Ez a hosszúkás, de meglehetősen szabályos alakú test forgása retrográd, vagyis elletétes irányban forog, mint amerre kering. A fő aszteroidaöv középső részén keringő kisbolygó körülbelül 4,3 év alatt kerüli meg a Napot. Az Eunomia a nevét viselő Eunomia-család legnagyobb tagja, amely több száz kisebb aszteroidából áll. Ezt a családot valószínűleg egy ősi ütközés hozta létre, amelynek során az Eunomia eredeti testéből sok kisebb darab szakadt le. Az Eunomia-család tagjai hasonló összetételűek, és hasonló pályán keringenek a fő aszteroidaövben. A kisbolygóövben keringő testek kb. 35%-a tartozik valamelyik családhoz. Összesen nagyjából 20-30 megbízhatóan feltérképezett családot ismerünk jelenleg. Ezek régi, nagy ütközések során keletkeztek, amelyek gyakoriak voltak a Naprendszer korai szakaszában.
December 14-én elvileg különösen jó alkalom bizonyul majd az Eunomia megfigyelésére, ugyanis oppozícióban, vagyis szembenállásban lesz majd a kisbolygó pontosan 22:32-kor. Ez azt jelenti, hogy a Földről nézve éppen a Nap átellenes oldalára kerül. Mivel nagyjából ekkor van a legközelebb a Földhöz a pályája során, így ekkor látszik a legfényesebbnek is, 8,1 magnitúdós lesz a fényessége. Ekkor van általában a legjobb láthatósága egy kisbolygónak, így érdemes ilyenkor az égre pillantani és aszteroidát észlelni. Mivel oppozíciókor az Eunomia a napkelte idején nyugszik, az éjszaka nagy részében láthatóvá az égen, különösen éjfél környékén, amikor a legmagasabban van. Ezen az estén az Eunomia a Szekeres csillagképben lesz majd megfigyelhető. Kedvezőtlen körülmény viszont, hogy éppen együtt fog állni a teleholddal, tőle 8,1 fokra látható majd tőle, így nem lesz könnyű megtalálni az égbolton a Hold erős fénye miatt.
Nagyon ritka esetben néhány aszteroidát képesek vagyunk akár szabad szemmel is látni, pl: Vesta (5,2 magnitúdó), Pallas (6,5 magnitúdó), illetve majd 2029. április 13-án, pénteken rendkívüli földközelben a (99942) Apophis (2,9 magnitúdó), de ehhez igazán különlegesen tisztas és holdfénymentes égre van szükség. Az Eunomia fényessége ezen az estén 8,1 magnitúdó, vagyis szabad szemmel már nem látható. Azonban kiváló eszköz az észleléshez általában egy kisebb, de most a Hold közelsége miatt nagyobb amatőrtávcső, hiszen nagyobb a látómező, és sokkal több fényt gyűjt, mint az emberi szem.
És ha már elővettük távcsövünket és az ég felé fordítottuk, megéri egy kicsit jobban körbenézni. Az Eunomiától nem messze, a Bika csillagképben lesz majd megfigyelhető a sávos gázóriás, a Jupiter a négy holdjával, és a halvány kékes Uránusz is. És természetesen az állandó objektum a Fiastyúk. Ezen az éjszakán égi kísérőnk 99%-os fázisban lesz, ez pedig megnehezíti az észlelést, de ez ne vegye el senki kedvét. Úgyhogy távcsőre fel, és derült eget!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló