A nappali égbolt rejtelmei, avagy mit látni a Nap fénye mellett?

A nappali égbolt rejtelmei, avagy mit látni a Nap fénye mellett?

2023 július 17
| Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
Hogyan látszik a Nap Magyarország legnagyobb lunt naptávcsövében? Miért érdemes hozzánk nappal is ellátogatni vagy mit látni nappal Csillagkapuinkon? Ebben a cikkben mindezekre fény derül!

Csillagvizsgálót nem csak éjszaka érdemes látogatni, ugyanis nappal is bőven van mit megcsodálni az égbolton. Sőt, megfigyelhetők olyan objektumok is, melyekre talán nem is számítunk. De ebben a cikkben bemutatom azt is, mit és hogyan nézünk meg egy Csillagkapu rendezvény nappali időszakában.

Észlelési listánk első helyén nem meglepő módon központi csillagunk, a Nap áll, ő lesz az, akit elsősorban megfigyelhetünk a világos órákban. Itt fontos felhívnom a figyelmet ara, hogy a Nap kizárólag az erre alkalmas szűrővel megfigyelhető, egyéb esetben maradandó látáskárosulást okoz! A legelterjedtebben a napfóliák vagy az ún. Herchel-prizmák, melyeknek célja, hogy a Nap fényét olyannyira lecsökkentsék, hogy biztonságosan megfigyelhetővé válnak távcsövön keresztül a napfoltok és napfoltcsoportok. Viszont a Napon sok más, akár még látványosabb történés is megfigyelhető, ehhez viszont már egy speciálisabb távcsőre lesz szükségünk. Itt jönnek képbe a lunt távcsövek, melyek kizárólag a hidrogén-alfa tartományt engedik át, így a protuberanciák és a felszín fodrozódásai vállnak számunkra is láthatóvá, de a napfoltok is teljesen más arcukat mutatják meg ebben a sávban. A Budapest kupolában található Magyarország legnagyobb ilyen távcsöve, ami rengeteg mindent megmutat nekünk a Nap felszínén zajló történésekből. Központi csillagunk pedig egy dinamikusan változó csillag, így sosem látjuk kétszer ugyan azt a távcsőbe nézve. De mutatom is hogyan néz ki egy, az ezzel a távcsővel készült fotó:

A Nap felszíne július 10-én a délelőtti órákban. Rajta egy hatalmas protuberanciával és a 3363-as számú napfolttal.
A Nap felszíne július 10-én a délelőtti órákban. Rajta egy hatalmas protuberanciával és a 3363-as számú napfolttal.

De miért fehér a napfolt közepe? Jogos a kérdés, a válasz pedig egyszerű: a Nap felszíne H-alfában készült képeken kontrasztosabb és térhatásúbb, ha azt megfordítva, idegen szóval invertálva nézzük.  Így lesznek fehérek a napfoltok, ám távcsőben nézve ezek közepe, az ún. umbra valójában fekete.
A 3363-as napfolt kapcsán pedig lehet, hogy hallottunk a szabadszemes napfoltról, mint jelenségről. HA egy napfolt elég nagy, ténylegesen láthatóvá vállhat úgy, hogy nem kell elővennünk távcsövet, ám itt is érvényben marad, hogy kizárólag az erre alkalmas szűrő segítségével nézzük a Napot. Akik a szabadszemmel is megfigyelhető napfoltokat szeretnék megfigyelni, nekik a napfogyatkozás néző szemüvegek lesznek a fő eszközök.

Lehet meglepő, de a Nap mellett a Vénusz bolygót is könnyedén meg tudjuk figyelni, ráadásul nappal jóval magasabban van, mint az esti/hajnali égen, így a légkör is kevésbé rontja a látványát. De ehhez persze már a 30-as távcsövünket vesszük elő. Nappal az esthajnalcsillag hasonlóan fest, mint az alkonyi égen, talán kicsit kevésbé vakító a fénye.

A Vénusz egyre csökkenő kiflije július 8-án délután három órakor a 30 centis lencsés távcsőben.
A Vénusz egyre csökkenő kiflije július 8-án délután három órakor a 30 centis lencsés távcsőben.

És hogy még egy célpontot adjunk a nappali megfigyelőknek: nemcsak a Vénusz az egyetlen bolygó, amelyet meg lehet és érdemes nappal is távcsővégre venni! Ez az égitest a Merkúr. A legbelső bolygón szintúgy fázisváltozások figyelhetők meg, de arra alkalmas légkör és kellően jó és nagy távcső esetén a felszíni alakzatait is szemügyre vehetjük.

A Merkúr 2022 január 7-én délután 1 óra magasságában a 30 centis távcsövünkben.
A Merkúr 2022 január 7-én délután 1 óra magasságában a 30 centis távcsövünkben.

Tehát nem csak az éjszakai égbolt tartogat számunkra páratlan látványosságokat, hanem a nappali égen is van mit megcsodálni, persze ha a felhők éppen nem takarják el előlünk az égboltot.

Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet