a fémekben gazdag galaxisnak számító Tejútrendszerhez hasonlóan. (*A csillagászatban minden héliumnál nehezebb elemet fémnek tekintünk.) Az eredményt egy 70 csillagászból álló nemzetközi kutatócsoport tagjai mutatták ki a chilei Very Large Telescope használatával, eredményüket pedig a Nature Astronomy című szaklapban publikálták.
Az elmúlt 20 évben fény derült arra, hogy a Tejútrendszerünkhöz hasonló, fémben gazdag környezetekben a legtöbb nagy tömegű csillag kettős rendszert alkot egy másik csillaggal. Mostanra az is ismert tény, hogy egy adott csillag az élete során kölcsönhathat társcsillagával, ez pedig a csillagfejlődésnek egy fontos állomását képezi. Napjainkig azonban nem voltak biztosak a kutatók abban, hogy a fémekben szegény környezetben lévő csillagok hasonlóképpen viselkednek. Most végre ez is beigazolódott.
A Kis Magellán felhő mint időgép
A kutatás résztvevői a Kis Magellán Felhőt vizsgálták, illetve használták fel időgépként. A nevezett törpegalaxis ugyanis hasonló összetételű, mint a korai Univerzumban található, fiatal, fémekben szegény galaxisok, így vizsgálata számot adhat világegyetemünk fiatal korának galaxisairól.
A Tejútrendszeren kívüli csillagok vizsgálata nehéz feladat, hiszen nagy távolságuk miatt rendkívül halványnak látszanak. Éppen ezért a csillagászok az egyik legnagyobb földi távcső, a Very Large Telescope FLAMES nevű spektrogáfját használták a kutatás elvégzéséhez. Az eszköz különlegessége, hogy 132 optikai szállal működik, amelynek köszönhetően egyszerre 132 csillag színképét képes mintavételezni.
A lötyögő csillagoknak társa van!
A kutatók 139 nagy tömegű (15-60 naptömeg közötti), O színképtípusú csillag spektrumát mintavételezték egy három hónapos időintervallum alatt, minden csillag esetén 9 felvételt készítve különböző időpontokban. Ezek a csillagok forrók, fényesek, és életük végén magösszeomlásos szupernóvaként robbannak majd fel, majd magjukból neutroncsillag, illetve a legnagyobb tömegűek esetén fekete lyuk alakul ki.
Ezeknek a csillagoknak a mozgását vizsgálták a csillagászok, és kimutatták, hogy a minta 70%-a gyorsuló, illetve lassuló mozgást, "lötyögést" végez periodikusan, ami arra utal, hogy ezeknek a csillagoknak van egy-egy társcsillaga. Ez igen érdekes, hiszen ez alapján feltételezhetjük, hogy a korai Univerzum nagy tömegű csillagai sem magányosan, hanem többes rendszerekben alakultak ki, és ilyen módon életük végén kettős fekete lyukakat hozhattak létre.
Az érdekes eredményen felbuzdulva a kutatók a jövőben további 16 felvételt terveznek készíteni a vizsgált kettőscsillagokról, hogy meghatározhassák a komponensek tömegét, és egyéb fizikai tulajdonságait.
A cikk forrása: https://phys.org/news/2025-09-massive-stars-metal-poor-environment.html
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet