Fénye messze meghaladja az összes csillagét, ami csak az égen látszik. Bizony, szeptember 26-án szembenállásba került a bolygókirály, méghozzá 12 évig tartó Nap körüli keringésének legfényesebb szembenállásába! Sőt 60 éves időskálát nézve a mostani szembenállásakor látszik a legnagyobbnak és legfényesebbnek. Óriási Jupiterben gyönyörködhetünk most az őszi égen, járjunk hát utána, honnan szerzi ragyogását.
A Jupiter szembenállása
A bolygók hatalmas égi tükrök. Napunk fényét verik vissza, és ettől világítanak az égen. Egy bolygó fényességét meghatározza a fényvisszaverő képessége (albedó), ami minden bolygóra jellemző és bolygónként eltérő, de az adott planétára közel állandó, és az égen látszó szögátmérője, ami viszont mindig változik. A látszó méret nem csak a bolygó valódi átmérőjétől függ (ebben persze a Jupiter verhetetlen), hanem a Földtől való távolságától is. És ahogyan a bolygó is, a Föld is kering a Nap kerül, úgy közeledik felénk vagy távolodik tőlünk az adott bolygó, felfényesedve, illetve elhalványodva.
A földpályán kívül keringő bolygóknak van egy kitüntetett helyzete, amit a Nappal való szembenállásnak vagy oppozíciónak nevezünk. Oppozíció során a Földről nézve a bolygó pontosan a Nappal ellentétes oldalon van, tehát a Földünk a Nap és a bolygó közé szorul. Könnyen beláthatjuk, hogy a bolygó ilyenkor van a legközelebb a Földhöz, tehát ilyenkor látszik a legnagyobbnak és legfényesebbnek.
A Föld Nap körüli keringése során a Jupiter is szembenállásba kerül minden évben, pontosabban egy év és egy hónap elteltével. Ilyenkor a legnagyobb és a legfényesebb a bolygó. Amikor a Föld a Nap túloldalára kerül, a Földről nézve egy irányba látszik a Nap és a Jupiter, ez az együttállás, és ekkor kerül tőlünk a legmesszebb a Jupiter, ilyenkor a legkisebb és leghalványabb.
Együttállás és szembenállás között a méretkülönbség annál nagyobb, minél közelebb kering a bolygó a Földhöz, hiszen a Nap–Föld-távolság hozzáadása vagy kivonása a Nap–bolygó-távolságához annál meghatározóbb. A Mars esetén a különbség drámai: egy átlagos oppozíció idején 15-16 ívmásodperces (”) a korong, míg a nappal való együttállás során mindössze 3,5”. A különbség a Jupiternél is jelentős még. Egy átlagos oppozícióban 46-47”-es a Jupiter korongmérete, míg egy átlagos együttállás során mindössze 31-32”-es. Ez a különbség a fényességében is megmutatkozik: egy átlagos oppozícióban -2,7 magnitúdós, míg egy átlagos együttállásnál -1,8 magnitúdós a bolygó látszó fényessége, azaz több mint kétszer olyan fényes szembenálláskor, mint együttálláskor.
A rejtélyes jupiteri oppozíciós ciklus:
Azonban oppozíció és oppozíció között is van különbség, és ez adja apropóját a mostani különösen fényes Jupiternek. A bolygók a körtől enyhén eltérő ellipszispályán keringenek, így korántsem érdektelen, hogy a szembenállás során a bolygónk napközelben (perihélium) vagy naptávolban (aphélium) jár. Ha napközelben, azaz perihéliumban következik be az oppozíció, a bolygó közelebb lesz a Naphoz, így a Földhöz is, tehát nagyobbnak fog látszani. Ez a hatás is a Marsnál a legerősebb (a bolygók közül a Mars pályája a legelliptikusabb), így vörös bolygónk 18 éves oppozíciós ciklusa közismert, sőt az egyes oppozíciók neveiket is onnan kapják, hogy napközelben vagy naptávolban következnek be. Így szó lehet perihéliumi vagy nagy oppozíciókról, átmeneti oppozíciókról és aphéliumi vagy kis oppozíciókról. A figyelem érthető: perihéliumi nagy oppozícióban a Mars 25”-es átmérőjű lehet, míg egy aphéliumi kis oppozíció során csak 14,5”-es a korongja. Ennek a gyakorlati jelentősége is nagy: Ha űreszközt küldünk a Marsra, nem mindegy, hogy 56 millió vagy 96 millió kilométert kell egy szondának utaznia, az indítási ablakoknál nagyon fontos az oppozíció milyensége.
Kevésbé közismert, de a Jupiternél is számottevő különbség van a perihéliumi és az aphéliumi oppozíciók között. A Jupiter sziderikus (a csillagokhoz viszonyított) keringési ideje 11,8 év, azaz megközelítőleg 12 év alatt kerüli meg egyszer a Napot. Mozgása emiatt mértanian elegáns az égen: minden évben egy állatövi csillagképpel halad kelet felé az ekliptikán. A Föld persze minden évben megkerüli a Napot, de közben a Jupiter is halad a Nap körül 1/12-ed keringésnyit. Így adódik, hogy 1 év és annak tizenkettede, 1 hónap telik el két oppozíciója között. A keringési ciklus 11 oppozíciója közül van egy, amikor a legközelebb jár a napközelpontjához, és van egy, amikor a legtávolabb jár tőle. A jupiterpálya napközelpontja a Halak csillagképben van, és jelenleg erősen közeledik hozzá a bolygó: 2023. január 20-án kerül napközelpontjába. Mivel addigra Földünk már eltávolodik tőle, ezért mostani, szeptember 26-i szembenállás a legnagyobb oppozíció a 12 éves keringési ciklusa során!
A Jupiter útja az égen, 2022, 2023, 2024, 2025, 2026 és 2027 szeptember 26-án, 5:00 órakor. Jól látható, hogy évről évre halad keletre az ekliptikán, végig az állatövi csillagképeken. Winjupos szimuláció.
A Föld 12-szer kerüli meg a Napot, amíg a Jupiter egyszer. Forrás: Wikipedia, Lookang
Mi történik a jelenlegi nagy oppozícióban?
Mire is számíthatunk a mostani nagy oppozíció során? A Jupiter hatalmas méretűre, egészen 49,9”-esre hízik majd, fényessége pedig eléri a -2,9 magnitúdót. Állítsuk mellé egy átmeneti oppozíció és egy kis oppozíció értékeit! Egy átmeneti oppozícióban a 46-47”-es korongméret mellé -2,7 magnitúdós fényesség társul, míg egy aphéliumi kis oppozícióban 44,3”-es méretéhez csak -2,5 magnitúdós fényességgel világít. Ez már az égen szabad szemmel szemlélve is látványos különbség, és a távcsőbe nézve is érzékelhető méretkülönbséget jelent. Egy pompás analógiát hozva: A mostanában média által nagyon felkapott szuperhold jelenség ugyanilyen okra vezethető vissza. Földközelben a telihold 33,5 ívperc, földtávolban 29,5 ívperc átmérőjű. Míg a csodálatos szuperhold méretkülönbsége laikus szemmel nézve egyáltalán nem érzékelhető, addig a Jupiter nagy és kis oppozíciói közti különbség, amit becézhetünk „szuperjupiter”-nek, de viccesen akár „szupiter”-nek is, már annál inkább! Tekintsük át a Jupiter következő oppozíciós ciklusát, hogy átfogó jupiterláthatóság-előrejelzést kapjunk! És azt se felejtsük el, hogy a Jupiter nagy oppozíciója 60 éves időtartamon belül most a legnagyobb!
Táblázat: A Jupiter szembenállásai, méret- és fényességváltozása a következő keringési ciklusa során.
Még drámaibb azonban a különbség, ha a mostani nagy szembenállást hasonlítjuk össze az együttállásával. A nagy szembenállás mellé nagy együttállás társul, így a 2023. április 11-én bekövetkező együttállásakor a bolygó 33,1”-es méretű és -2,1 magnitúdó fényességű lesz, éppen csak kétharmad korongméretű, mint szembenálláskor. Ennél is nagyobb a különbség, ha a legkisebb aphéliumi együttállást nézzük: a Jupiter legkisebb lehetséges mérete 29,8”, fényessége pedig -1,66 magnitúdó. Az aphéliumban együttálló Jupiter alig haladja meg a Sirius fényességét, a perihéliumban szembenálló pedig a nagy oppozícióban levő Marssal megegyező fényű, a felső együttálláshoz közeledő Vénuszt ostromolja.
Hogyan figyeljük meg szabad szemmel?
Ez egészen egyszerű: Sötétedés után menjünk ki az ég alá, és nézzünk keletre! Máris szembeötlik az igézően fényes Jupiter a látóhatár fölött. Ha megvárjuk az este 10 órát, elég magasra (32°) emelkedik ahhoz, hogy a látóhatár közeli légkör már semmit ne nyeljen el a fényéből. Ha megvárjuk az éjjel fél egyet, delelésében, teljes ragyogásában, 42° magasan gyönyörködhetünk benne. Valóban fényes. Aki rutinos égleső, fel fog tűnni, hogy nemcsak fényesebb az átlagos Jupiter-érzésnél, de szinte a Vénuszt ostromolja. Mindkét bolygó színe hasonló, élénkfehér, és bár a Vénusz teljes pompájában elérheti a -4,7 magnitúdót, az ideje nagyobbik részében felső együttállás környékén, -3,7 és -3,9 magnitúdó között jár. Mivel a látóhatártól nem távolodik el, a légkör fényelnyelése vagy az alkonyati ég fénye gyakran csökkent rajta. Egy ilyen Vénuszhoz hasonlítva a mostani delelő Jupiter még fényesebbnek tűnhet!
A szabadszemes megfigyelőknek a gyönyörködésen túl két különleges kihívást is ajánlunk: Az emberi szem maximális felbontóképessége 1 ívperc, azaz 60”. Akinek különösen jó szeme van, az az 50”-es Jupitert már korong alakúnak láthatja! Ehhez azonban le kell csökkenteni a bolygó fényességét, mert elvakítja a szemünket. Erre segédeszköz nélkül akkor van esélyünk, ha a látóhatár közelében van a bolygó, legfeljebb 3-4 fokos magasságban. Szeptember 26-án 19:00 körül az alkonyati égen erre jó esélyünk van. A másik lehetőség, hogy éjszakai égen erős fényszűrést használunk, optimálisan egy forgatható polárszűrő párral, házilag egy erős vagy 2-3 gyengébb napszemüveget egymásra pakolva. Ha jó a szemünk, csillag helyett apró korongot látunk az égen!
A másik izgalmas észlelési terület a Jupiter nappali égen való megpillantása. Ehhez az oppozíció éppenséggel nem alkalmas, mert amikor felkel a Jupiter, pontosan akkor nyugszik le a Nap. De két hét múlva már szabad az út: október 10-én a Nap 18:00-kor még a látóhatár fölött tartózkodik nyugaton, míg a Jupiter már közel 4 fok magasságba emelkedett keleten. Ilyen fényesség mellett, ha tiszta az ég, szabad szemmel is meg kell tudnunk pillantani a bolygót, méghozzá nappali égen!
Távcsővégen a bolygóóriás
Ha szabad szemmel ennyire izgalmas, távcsővel még sokkal inkább! Nincs olyan kis nagyítású vagy ócska távcső, ami ne bontaná korongjára a Jupitert. Hatalmas élmény már egy kézi binokulárral is gyönyörködni az igézően fényes bolygóban, sőt a körülötte keringő Galilei-holdak is előbukkannak vele. Egy 20x-os nagyítású kis távcső már megmutatja a Jupiter korongjának elliptikus, lapult alakját, és a két egyenlítői sávot is! Egy 7-8 cm-es átmérőjű kis lencsés távcsővel, 100x nagyításon az egyenlítői felhősávok fodrai is elkezdenek látszani, sőt még 1-2 mérsékelt övi sáv is előbukkanhat a bolygón. Egy 10 cm-es távcsővel a Nagy Vörös Folt, ez a jelenleg narancssárga színű óriásciklon is kényelmesen megfigyelhető, ha éppen felénk fordul. Egy 15-20 cm-es jó minőségű távcsőbe nézve pedig füzérek sokasága bukkan fel az Egyenlítői Zónában, kondenzációk és projekciók indulnak az Északi Egyenlítői Sávról, többosztatú a déli Egyenlítői Sáv, és a pólusvidékeken is előjönnek finom inhomogenitások, kondenzációk. A bolygó északi féltekéje jelenleg 2,6°-kal billen felénk, így az északi pólusrégió érezhetően jobban látszik, mint a déli.
Gyorstalpaló a Galilei-holdak észleléséhez
Utolsó jó hírünk pedig, hogy a Jupiter nagy oppozíciója nem meglepő módon egybeesik a Galilei-holdak nagy oppozíciójával is! Ha még sosem láttunk részleteket a Ganymedesen, hát most itt az ideje, ennél nagyobbnak nem látszanak a holdak sem! Csábításként megadjuk a holdak látszó átmérőjét és fényességét!
|
|
átmérő |
Fényesség (magnitúdó) |
|
Ganymedes |
1,84” |
4,4 |
|
Callisto |
1,68” |
5,4 |
|
Io |
1,27” |
4,8 |
|
Europa |
1,10” |
5,1 |
A nagy oppozíció során a Galilei-holdak is kiválóan észlelhetők!
Legalább 10 cm-es távcsővel, legalább 200x nagyításon szemmel látható a holdak közti méret- és színkülönbség: legfényesebb és legnagyobb a sárgásfehér Ganymedes, legsötétebb, szürkés színű, de szintén nagy a Callisto, kicsi, de fényesebb és kifejezetten sárgás az Io, kicsi, halványabb és tiszta fehér az Europa. Nagy, 20-30 cm-es műszerekkel, 500-1000x nagyításon próbálkozzunk felszíni részletek megfigyelésével is! Legkönnyebb a Ganymedes, amelynek nagy barnás ősföldjei és fehér árkolt régiói könnyen megpillanthatók és elkülöníthetők. Második legkönnyebb dolgunk az Ioval van, ami bár picike, de színes, sárga, zöld és barna foltok tarkítják. Nagy kínszenvedés a Callisto észlelése: nemcsak lilásfekete színe kiábrándító, de apró, sugaras krátereiből származó finomskálájú márványossága nagyon nehezen észlelhetővé teszi. Ennél csak az Europa keményebb dió, hiszen nemcsak a legkisebb, de a legegyenletesebb jégfelszínű is. Az űrszondás képek színes lineái a valósághoz képest túlhúzottak, itt legfeljebb csak a legnagyobb, alig eltérő sötét és világos régiókat tudjuk megkülönböztetni. Lenyűgöző érzés azonban, hogy a vállalkozó szellemű bolygóészlelő számára Naprendszerünk 4 új szilárd felszínű „bolygóval” bővül!
Ha pedig nincs sem kis, sem nagy távcső a tarsolyunkban, nyugodtan látogassunk el a Svábhegyi Csillagvizsgálóba. Október 1-én 19:00-tól kerül sorra az Óriásbolygók Éjszakája rendezvényün, amelyen – működésünk óta először – regisztráció nélkül megnyitjuk kapuinkat az érdeklődők számára. Sok helyszínen, tucatnyi csillagásztávcsővel, interaktív programokkal, meteoritsimogatóval, óriásbolygó-szagolóval (!) várjuk az érdeklődőket, belépő a helyszínen váltható. Programismertető itt: És ha ez az időpont nem lenne alkalmas, akkor se csüggedjünk: október többi hétvégéin is az óriásbolygóké lesz a főszerep, pénteki és szombati előregisztrációs programjainkon bolygómegfigyelésre hívunk mindenkit! Októberi programjaink: https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/programok-a-csillagvizsgaloban
Ne várjunk újabb 12 évet! Irány a Jupiter!
Szerző: Kiss Áron Keve, Amatőrcsillagász, Ügyvezető
Magyar Csillagászat Nonprofit Kft., Svábhegyi Csillagvizsgáló